Kiegészítések Berta Péter cikkéhez

Hozzájárulás a valóság – Bartók szelleméhez híven – jobb, pontosabb megismeréséhez.

Nemzeti kultúránk bővelkedik nagyformátumú egyéniségekben, tehetségekben, akikről megemlékezni, alkotásaikra, életművükre társadalmunk figyelmét felhívni mindig időszerű, sohasem felesleges. Különösen igaz ez, amikor kerek évfordulók kínálják ezt a lehetőséget. Az emlékezés ténye mellett azonban nagyon fontos, hogy az tartalmilag hiteles legyen, pontos adatokkal szolgáljon. Berta Péter szeptember 26-án, Bartók Béla halálának 75. évfordulóján jelentette meg Bartók és a népzene kapcsolatáról szóló írását a Magyar Nemzet hasábjain. Üdvözölve a szándékot és a cikk megjelenését, néhány kiegészítéssel, pontosítással kell élnem a szélesebb közönség tényszerű tájékoztatása céljából.

Bartók művei sorában az 1904-ben zongorára komponált és Gruber Emmának ajánlott rapszódiát nem szoktuk 1. rapszódiaként említeni, miután ezt fenntartjuk az 1928-ban hegedűre és zongorára szerzett és Szigeti Józsefnek ajánlott műre. Minderről a BTK Zenetudományi Intézet honlapján a Bartók Archívum menüpont alatt tájékozódhatunk. Pontosítandó az adat, hogy Bartók meddig gyűjtött a történelmi Magyarország területén népzenét. A Bartók-rend internetes (online) kiadásában (szintén elérhető a Zenetudományi Intézet honlapjáról) a gyűjtési évekre rákeresve is kiderül, hogy Bartók nem a békediktátumig (1920-ig), hanem 1918 nyaráig gyűjtött terepen rendszeresen a Kárpát-medencében. Azt követően már csak a húgáéknál, Szöllőspusztán (Orosháza mellett, Békés megye) endrődi (ma Gyomaendrőd) illetőségű fiatal lányoktól jegyzett le dalokat (1924 nyarán egyet, 1926 augusztusában több mint kilencvenet). Tényszerűen nem igaz, hogy csak egy kötet jelent volna meg Lampert Vera szerkesztésében Bartók népzenekutatással foglalkozó írásaiból. Eddig összesen három kötet jelent meg a Bartók Béla Írásai-sorozatban. A számozás szerinti harmadik kötet 1999-ben, a negyedik 2016-ban és az ötödik kötet 1990-ben látott napvilágot, mely utóbbi az eredetileg 1924-ben megjelent A magyar népdal című összefoglaló korszakos tanulmány kritikai kiadása volt. Ezen kívül a Zenetudományi Intézetben korábban elkészült a Bartók által 1934-től az MTA megbízásából rendezett magyar népdalok egyetemes gyűjtemény (az úgynevezett Bartók-rend) kritikai kiadásának első két kötete (1991, 2007), az első kötetben részletes bevezető tanulmánnyal Kovács Sándortól, valamint a teljes rendszerezés alapját képező ritmustáblázatok fekete-fehér másolatával. Igaz, a 10 kötetesre tervezett sorozat kiadása az állandó forráshiány miatt sajnálatosan elakadt, nem folytatódott, de közben sikerült a teljes Bartók-rendet magyar és angol nyelvű menüvel, leírásokkal, a hangfelvételekkel és a kéziratos támlapokkal együtt különböző keresési lehetőségek biztosításával korszerű formában az interneten publikálnunk, ami így sokkal többekhez eljut, míg a kötetek előkészítése jelentős anyagi támogatás esetén is évtizedeket venne igénybe. Jelenleg, szintén pályázati támogatásból, Bartók Béla népzenekutatói munkásságát bemutató honlapon dolgozunk. Bartók életében mintegy tízezer népzenei adatot (népdalt, hangszeres darabot) gyűjtött. A legtöbbet magyar, román és szlovák falvakban, ami gyűjtéseinek több mint kilencven százalékát lefedi. A honlap digitális (lejegyzés, hangfelvétel, fotók), kereshető formában tervezi közreadni ezeket a több ezer tételből álló egységeket. Ezeken kívül tartalmazza majd az egyéb (szerb, ruszin, arab, török) gyűjtéseket is. Listázza Bartók gyűjtéseinek helyeit, az egyes falvakból származó adatokat (lejegyzéseket, hangfelvételeket), adatközlőket, az egyes gyűjtésekhez kapcsolódó dokumentációt. Összefoglaló tanulmányban kíván tájékoztatni Bartók népzenekutatói munkásságáról, rövid ismertetőkben Bartók rendszerező munkájáról, lejegyzéseiről, az életében, illetve halálát követően megjelent népzenei publikációiról, tanulmányairól.

A fentiek alapján és ismerve a magyar népzenetudomány és Bartók-kutatás elmúlt öt-hat évtizedének eredményeit, publikációit, szakmailag nehezen értelmezhető Berta Péter utolsó bekezdése (a szándéka sem egyértelmű), hogy a népzenekutatás történetével most és ezután foglalkozó kutatók ismernék fel igazán Bartók népzenei munkásságának jelentőségét és annak a magyarságkutatásban, a néprajztudományban betöltött szerepét. Kutatni és bemutatni való természetesen mindig lesz, de Bartók szerepét, jelentőségét, egyedülálló nagyságát, a zeneszerzői mellett tudós zsenialitását is a magyar népzenekutatás, ahogy a múltban, éppúgy a jelenben mindig ismerte és ápolta, és biztos vagyok abban, hogy a jövőben is ezt fogja tenni. Kutatóként kollégáimhoz hasonlóan én is ebben az alapigazságban nevelkedtem, és ezt is adom, adjuk tovább a jövő kutatóinak! Remélem, hogy kiegészítéseimmel hozzájárulhattam a valóság – Bartók szelleméhez híven – jobb, pontosabb megismeréséhez.

A szerző a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója