Örökség – négyrészes televíziós magazinműsor a hétvégén

Az Örökség koncepciózusan vezeti be a nézőt a hagyomány világába. A szakma képviselőinek megszólaltatása praktikus információközvetítésre is alkalmas.

Fontos Fotó: Néprajzi Múzeum

Négy kísérleti hanglemez jelent meg az 1930-as évek derekán a Magyar Történeti Múzeum és az MTA összefogásával Magyar Népzenei Gramofonfelvételek címmel. Korunk multimédiás eszközrendszere lebeghetett vízióként Bartók Béla szemei előtt, amikor a kezdeményezés élére állt, a lemezekhez ugyanis részletes leírás, kísérő dokumentáció tartozott, egymás mellé kerültek a dallamok és a szövegek, a gyűjtés, valamint az énekesek adatai, fényképei – mintegy megelőlegezve a mai adathordozókat. Ekkor adtak ki először Magyarországon parasztzenét autentikus előadásban, majd a kísérleti hanglemezek tanulságai alapján kezdődtek meg a Pátria lemezsorozat felvételei 1937-től a Magyar Rádió stúdiójában, amelyek egészen 1963-ig folytatódtak.

– Közelebb kerülhetünk a népzene működésmódjához, ha egyben látjuk a hozzá kapcsolódó sokféle körülményt – erősíti meg a bartóki alapeszmét Bolya Mátyás, a Zeneakadémia docense, az ELKH BTK Zenetudományi Intézetének (BTK ZTI) munkatársa az Örökség című televíziós műsorban, amely a következő napokban látható a Dikh TV csatornáján. Az NKA Halmos Béla program támogatásával megvalósult négyrészes magazin a Médiahíd 2021-es produkciója, amely egyenként 23 perces adásokban eleveníti fel a zenei és táncarchívumok kialakulását, megismertet gyűjtőkkel és hagyatékokkal, valamint a tánc- és daltanítás sikeres kortárs formáival. Ladányi Gabriella szerkesztő-riporter és alkotótársai munkáját dicséri, hogy az Örökség koncepciózusan vezeti be a nézőt a hagyomány világába. A szakma képviselőinek megszólaltatása praktikus információközvetítésre is alkalmas: hol és milyen autentikus felvételek találhatók a világhálón, hova érdemes menni táncolni, vagy miért érdemes mindennap énekelni.

Bolya Mátyás, a ZTI Népzenei Archívumának vezetője vallja, hogy érdemes megnyitni a gyűjteményeket a nagyközönség előtt. A XX. században a népzenekutatás és -gyűjtés sokáig egy szűk réteg elfoglaltsága volt, de a táncházmozgalommal az egész társadalom számára látható, kipróbálható, megélhető szenvedéllyé, életformává vált.

Bolya Mátyás: Érdemes megnyitni a gyűjteményeket a nagyközönség előtt
Fotó: Örökség.hu

Martin György a hetvenes években megjósolta, hogy a hagyomány az urbánus kultúra része lesz, mint ahogy mára valóban azzá is vált. A Zenetudományi Intézet Hangarchívumában – Zti.hungaricana.hu – két nyelven, magyarul és angolul ingyenesen elérhető mintegy tizenkétezer órányi hanganyag, kétszázezer dallamdokumentációval, térképpel – felfoghatatlan mennyiség már így leírva is! Az archívum megnyitásának napján, a hír hallatán hatvanötezren kattintottak a honlapra, de azóta sem telik el nap, hogy ne látogatnának az oldalra több ezren.

– A húszéves Hagyományok Háza (HH) szintén sok ezer órányi felvételt dolgozott már fel, amely a közönség számára ingyenesen elérhető – mutatja be a gyűjteményt Árendás Péter egyetemi docens, a HH folklórdokumentációs könyvtár és archívumának tárvezetője. A kutatás vége még csak nem is látszik, tartalmát tekintve ráadásul példa nélküli a világon. A Hagyományok Háza folklórarchívumának Halmos-hagyatéka mellett az Örökség című film második részében megismerkedhetünk a Kallós-gyűjteménnyel és a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvánnyal, mely oktatási intézmény és múzeum is egyben.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=C3Vk25nztrI&feature=emb_logo[/embed]

Az éppen három éve elhunyt néprajzkutató szerepe közismert a táncházmozgalom történetében: a rendszerváltozás előtt mindenki tudta, hogy hozzá kell menni Kolozsvárra, és ő majd eligazítja az érdeklődőt, kinél érdemes gyűjteni.

Táncolni jó – ez a címe a televíziós magazinműsor harmadik részének, melyben Szanó Hédi néprajzkutató, filmrendező megidézi Timár Sándor tanítási módszerét. Az improvizáció a magyar néptánc alapja, és ők valóban improvizáltak, adott figurákból – ha úgy tetszik, példamondatokból – építették fel, szerkesztették össze kedvük szerint egyszeri és megismételhetetlen táncukat. Kiss Balázs és Farkas Fanni, a Hagyományok Háza rendszeres táncházának oktatója a férfi és a nő összhangját hangsúlyozza, a férfi nem akar uralkodni a nőn, inkább az egyensúly megtalálása a cél: az egyéniség és a közösségi lét megélésének a megfelelő aránya. – Egyébként meg mindenki úgy táncol, ahogy tud. És úgy is zenél – állítja Kiss-Balbinat Ádám népzenész, hegedűművész, aki szerint kifejezetten fontos, hogy az egyéni stílus átsüssön a zenén. A hagyomány egyik legfőbb értéke a személyesség, ezért is cél, hogy mindenki a saját hangján szólaltassa meg azt.

– Énekeljünk mindennap – tanácsolja Navratil Andrea népdalénekes, ökológus a negyedik részben, és Kodály Zoltánt idézi: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be.” Több ez, mint amit elsőre mutat: nem csak néhány ének, mese vagy közmondás, inkább gondolkodásmód, amelyet érdemes elsajátítani. Az örökül kapott tánc, zene, mozdulat és gesztus az élet minden területén egyszerre erősíti meg az embert. Lehetőség az önismeretre, hiszen önfeledt állapotba kerülünk általa, a hagyomány útján járva ráadásul felismerhetjük a haszontalan dogok hasznosságát is. Ilyen például a Navratil Andrea által vezetett Dúdoló – járvány idején rendhagyó Dúdoló az online Karantének –, ahol a közönség hamar közösség lesz. Tagjai együtt örülnek a dolgos napok utáni kötetlen együttlétnek.

(Örökség – négyrészes televíziós magazinműsor. Médiahíd produkció, 2021. Vetítés: Dikh TV. Február 13-án, 14-én 21.55 órai kezdéssel, február 15-én és 22-én pedig 22.25 órai kezdéssel.)