A szék hosszú időn keresztül az egyik legdinamikusabban gyarapodó bútorféleség volt a gyűjteményben. De vajon miért? Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék, mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy néprajzi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek?

A Székátiratok kiállítás tárgyai a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményében található székek formai és gondolati teréből indulnak ki. Az alkotók az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, akik a múzeumi tudástárból építettek kortárs világot és a múzeum ülőalkalmatosságaiból inspirálódva kortárs székeket terveztek. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret.

A múzeumi műtárgyak így nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy darab fából, és ágyból, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából is – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját.

Jegyinformáció: ITT