Guth, a kiflicsaló

Petényi Ottó úr a következő sorokat intézi hozzánk: „Szikrai úrnak a kifli magyarosítás érdekében tett felhívására van szerencsém tudatni, hogy 1848-49-ben Besztercebányán mi magyar diákok a vajas kiflit vajas csücsöknek, a sós kiflit sós csücsöknek hívtuk. Mihelyt azonban a kifli mézes mákkal, dióval vagy gyümölcsízzel volt töltve, akkor már nem neveztük csücsöknek, hanem patkónak”. Bánó Lajos úr hozzánk intézett levelében ugyancsak a diós patkóra és mákos patkóra hivatkozva azt kérdi: miért ne lehetne a kiflit egyszerűen patkónak nevezni? Ezt a kifejezést mindenki megérti s nem is oly szokatlan, mint a hajtovány.

(Budapesti Hírlap, 1891. január 19.)

*

Mint igen sok szavunk, úgy a „kifli” szó is német származású. A bécsi népdialektusban használatos „kipfli” szóból lett a magyar „kifli”. Ez ideig nem tudtuk, hogy honnan ered a német szó. Most azonban Bécs város levéltárában ráakadtak egy, a XVII. század végéről keltezett okmányra, amelyből kitűnt, hogy a „kifli” kifejezést első ízben 1686-ban használta egy Windler nevű bécsi sütőmester, akinek a Grünanger gasséban volt a sütőműhelye, amely a mai napig is fennáll.

A kifli szó története igen furcsa. A XVII. században ugyanis a bécsi Stephanskirche-nek tornyát egy török félhold díszítette. Jeléül annak, hogy a törökök több ízben jártak Bécs városában. Ezt a török félholdat 1686-ban egy ügyes cserépfedő mester eltávolította a Szent István templom ormáról, ami akkoriban az egész császárvárosban óriási eseményszámba ment. Mindenki arról beszélt, hogy a Stephanus templom ormáról („vom Gipfel des Stephans-turm”) eltűnt a félhold. Windler sütőmester felhasználta a félhold iránt mutatkozó közérdeklődést arra, hogy az általa készített süteménynek félhold formát adott és azt elnevezte „Gipfl-Bäckereinek”. Csakhamar a Gipfl-ből lett a „Kipfl” és azóta a bécsi szójárásban Kipfl-nek nevezik a félhold alakú péksüteményt. Ez a szó hamar átplántálódott a magyar nyelvbe is, így jutottunk mi a „kifli” elnevezéshez.

(Molnárok Lapja, 1910. február 12.)

*

Ez év elején történt, hogy Ullmann Béla Váci körúti kávés a következő levelet intézte egyik törzsvendégéhez, Guth Albert hivatalnokhoz: „Tisztelt Uram! Önt megfigyeltetve meggyőződtem, hogy ön minden nap három kiflit fogyaszt s csak kettőt fizet. Az így elbliccelt kiflik száma legalább 500 darab lehet, mióta ön üzletembe jár. Felszólítom, hogy ezen 500 kifli árát, 20 koronát, haladéktalanul fizesse meg!”

Guth Albert ezen levél tartalma miatt rágalmazási pört indított Ullmann Béla kávés ellen.

A büntető járásbíróság előtti tárgyaláson a bepanaszolt kávés jogos magánérdek címén kérte a valódiság bizonyítását elrendelni. A panaszos azonban ezt ellenezte, de a bíró helyt adott kérelemnek s kihallgatta a tanúkat, akik igazolták a kávés levelének tartalmát. A bíró erre Ullmannt felmentette a rágalmazás védségének vádja alól. A panaszos fellebbezése folytán ma tárgyalta ezt az ügyet másodfokon a bíróság fellebbviteli tanácsa dr. Baráth bíró elnöklete alatt. A törvényszék indokainál fogva helybenhagyta a járásbíróság felmentő ítéletét, amely most már jogerős. Guth tehát bliccelt.

(Népszava, 1905. október 13.)

*

A félholdalakú kifli pesti karrierje tulajdonképpen a 67-iki kiegyezés után indult meg. Más formában már azelőtt is népszerű volt Magyarországon, csakhogy akkor kolozsvári kiflinek hívták. Később jött a nagyváradi kifli, amely R-alakú volt, az ötvenes években pedig az úgynevezett Hamenkipfl divatja járta. A kiegyezés után, amikor bécsi mintára nálunk is egymásután nyíltak meg a nagy kávéházak, felvirradt a félhold formájú kiflik hajnala is.

A kiegyezés után következő időkben jó darabig a kifli politikai szimbólumként is szerepelt. Az akkori függetlenségi párt, mint bécsi találmányt, száműzte és délutáni kávéjába tüntetően nagyváradi kiflit aprított, míg a Deák-pártiak a bécsi kiflit favorizálták. Amilyen mértékben erősödött a Deák-párt befolyása a közvéleményre a kiegyezés utáni években, olyan mértékben vált népszerűvé a pesti polgárok között a bécsi kifli is. Évtizedek múlva aztán a kifli teljesen elvesztette a politikai szimbólum jellegét és a polgári jólétnek, a nyugalmas életnek jelképe lett. Bécsben nagy örömmel regisztrálták a kifli pesti pályafutását s úgy könyvelték el, mint politikai sikert, abban a szent bécsi naivitásban, hogy aki délutánonként kiflit mártogat a kávéjába, az nem gondol forradalomra.

(Magyar Sütők Lapja, 1928. szeptember 15. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)