Petényi Ottó úr a következő sorokat intézi hozzánk: „Szikrai úrnak a kifli magyarosítás érdekében tett felhívására van szerencsém tudatni, hogy 1848-49-ben Besztercebányán mi magyar diákok a vajas kiflit vajas csücsöknek, a sós kiflit sós csücsöknek hívtuk. Mihelyt azonban a kifli mézes mákkal, dióval vagy gyümölcsízzel volt töltve, akkor már nem neveztük csücsöknek, hanem patkónak”. Bánó Lajos úr hozzánk intézett levelében ugyancsak a diós patkóra és mákos patkóra hivatkozva azt kérdi: miért ne lehetne a kiflit egyszerűen patkónak nevezni? Ezt a kifejezést mindenki megérti s nem is oly szokatlan, mint a hajtovány.
(Budapesti Hírlap, 1891. január 19.)
*
Mint igen sok szavunk, úgy a „kifli” szó is német származású. A bécsi népdialektusban használatos „kipfli” szóból lett a magyar „kifli”. Ez ideig nem tudtuk, hogy honnan ered a német szó. Most azonban Bécs város levéltárában ráakadtak egy, a XVII. század végéről keltezett okmányra, amelyből kitűnt, hogy a „kifli” kifejezést első ízben 1686-ban használta egy Windler nevű bécsi sütőmester, akinek a Grünanger gasséban volt a sütőműhelye, amely a mai napig is fennáll.
A kifli szó története igen furcsa. A XVII. században ugyanis a bécsi Stephanskirche-nek tornyát egy török félhold díszítette. Jeléül annak, hogy a törökök több ízben jártak Bécs városában. Ezt a török félholdat 1686-ban egy ügyes cserépfedő mester eltávolította a Szent István templom ormáról, ami akkoriban az egész császárvárosban óriási eseményszámba ment. Mindenki arról beszélt, hogy a Stephanus templom ormáról („vom Gipfel des Stephans-turm”) eltűnt a félhold. Windler sütőmester felhasználta a félhold iránt mutatkozó közérdeklődést arra, hogy az általa készített süteménynek félhold formát adott és azt elnevezte „Gipfl-Bäckereinek”. Csakhamar a Gipfl-ből lett a „Kipfl” és azóta a bécsi szójárásban Kipfl-nek nevezik a félhold alakú péksüteményt. Ez a szó hamar átplántálódott a magyar nyelvbe is, így jutottunk mi a „kifli” elnevezéshez.
(Molnárok Lapja, 1910. február 12.)
