A TUDOMÁNY DIVATJA. A múlt század negyvenes-ötvenes éveiben a történelem volt a legtiszteltebb, és a legnagyobb eredményekkel művelt tudomány. Ma alig vetünk rá ügyet. Már ízlésünk ellen való. Magas talapzatáról a természettudományok föllendülése szorította le. A természettudományoktól pedig csak az imént fordította el az általános érdeklődést a huszadik század új tudománya, a szociológia. Félszázaddal ezelőtt még csak alig jelentős fejezete volt egy másik tudománynak, ma már korlátlan úr. Ma újra fordulóban van a dolgok rendje, az érdeklődés középpontjává a társadalmi tudományok fő-fő problémája: a nemi élet kérdése lett. Óriási irodalma van, s egész légió orvos, pszichológus, történetbúvár, etnográfus, antropológus és művészettörténelem kutató fejleszti önálló tudománynyá. Veszedelmes tudomány ez nagyon, de mivel korunk a nemi kérdés teljes földerítését és megoldását tűzte ki elsőrendű föladatául, el kell ismernünk még akkor is, ha tudjuk, mennyi kétélű fegyver kovácsolódik a sötét mélységekből kibányászott értékes fémből, mennyi mételyes irodalmi fércmű lát napvilágot a tudományosság örve alatt.
ORSZÁGOK SZIVE. A franciák szíve Párizsban ver, a magyarságé azonban nem Budapesten, hanem valahol a Duna-Tisza közén dobog apró falvakban, mezővároskákban, tanyákon, Isten tudja, merre… Ez a mi legnagyobb bajunk! A tipikus francia és a tipikus párizsi egy és ugyanaz az ember. A tipikus magyar és a tipikus budapesti még csak nem is rokonok.
(Harsányi Kálmán: Napi témák, örök problémák, 1911)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!