Mr. Shirley sofőrje

A Zöld könyv régi vágású film. Évtizedek múltán is jó érzés lesz újra elővenni.

Nem csalás, nem ámítás: az eddig öccsével, Bobby Farrellyvel közös vígjátékairól híres Peter Farrelly, a Dumb és Dumber, a Keresd a nőt! vagy a Túl közeli rokon rendezője az altesti poénoktól a legjobb film Oscarjáig jutott: ez a Zöld könyv. Klasszikus, régi vágású film, évtizedek múltán is jó érzés lesz újra elővenni.

A rendező mintha leporolta volna a Morgan Freeman és Jessica Tandy főszereplésével készült Miss Daisy sofőrjét, hogy aztán kifordítsa. A sztorit a filmben szereplő Tony Vallelonga fia, Nick írta meg. Igaz történetről van szó: 1962-ben járunk, egy elismert fekete zongoraművész a szegregált déli államokba indul turnézni, ehhez pedig felfogad maga mellé sofőrnek és testőrnek egy olasz származású, visszafogottan rasszista kidobót.

A kifinomult, elegáns és művelt dr. Don Shirley (az alakításáért Oscar-díjat nyert Mahershala Ali) és Tony Vallelonga (az alakításáért Oscar-díjat érdemlő Viggo Mortensen) kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de a két hónapos út során egyre jobban megkedvelik egymást, és még az is kiderül, hogy bőrszíntől függetlenül is lehetnek az emberek értékesek.

A film címéül szolgáló útikönyv 1935 és 1966 között évente jelent meg az Egyesült Államokban, és arról informálta az azt forgató afroamerikai utazókat, hogy egy adott állam melyik éttermében ehetnek, hol tudnak tankolni, melyik motelben vehetnek ki szobát. Ahogy dr. Shirley egyre mélyebben hatol be az amerikai Dél egyre rasszistább és szegregáltabb bugyraiba, úgy sűrűsödnek az őt érő, mai szemmel abszurd atrocitások.

A Carnegie Hall feletti luxuslakosztályban élő, csendes, lázadó művész szándékosan teszi ki magát különféle megaláztatásoknak: elegáns szalonokban játszik sznob közönség előtt, akik aztán udvariasan megkérik, hogy a kerti budit használja. Nem próbálhat öltönyt a ruhaszalonban, nem ehet és alhat közös szállodában a fehérekkel, és van olyan állam, ahol sötétedés után még az utcán sem szabad tartózkodnia. Az utóbbi években a díjszezon egyik kedvenc témája a rasszizmus múltja és jelene Amerikában.

A Zöld könyv kiszámíthatósága nem is lenne elég egy szórakoztató filmhez, de szerencsére Farrelly finom eszközökkel képes tálalni, hogy a rabszolgaság eltörlése után száz évvel a társadalom berögződése keveset változott. Ami viszont a rendezésnél is erősebb, az a főszereplők játéka, ahogyan ezt a két gyökeresen különböző karaktert egyre közelebb hozzák egymáshoz. A kettejük közti kontraszt akár egy gagyi sitcom alapjául is szolgálhatna: a nyelveket beszélő, többdiplomás zenész kontra a cigizve zabáló, nagy dumás olasz kidobó.

Aztán az alá-fölé rendeltség, az erőviszonyok változása és a karakterek háttere szerethetővé teszi ezt a két hónapos utat, a két férfi kapcsolatát pedig elmélyíti. Mahershala Ali elegánsan hozza a gazdag, makulátlan öltönyt viselő, művelt fekete férfit. Dr. Shirley álarca mögött egy végtelenül magányos figura lapul, aki minden este egyedül issza le magát a hotelszoba sötétjében. Tony mindeközben az olasz amerikaiak nagycsaládos életét éli, kétes figuráknak segít.

Viggo Mortensen olyan messzire jutott Középföldétől, amennyire Peter Farrelly a hasmenéses viccektől: a dán színész talán még sosem volt annyira jó, mint a folyamatosan süketelő bronxi sofőr bőrében. A szerep kedvéért jó pár kilót magára szedett, akcentusa és gesztikulálása pedig lehengerlő. Elhisszük neki, hogy képes bárhonnan kidumálni magát, ha mégsem jönne össze, akkor behúz kettőt. Tony szerint ő feketébb, mint dr. Shirley, hiszen nem elefántcsonttoronyban él, és különben is: utasa nem ismeri Aretha Franklint.

A Zöld könyv a legegyszerűbb eszközökkel tanít, ezért még erőltetett polkorrektsége ellenére is szerethető marad. Amikor az elkényeztetett művész két kézzel eszi a csirkeszárnyat, vagy amikor a suttyó sofőr döbbenten hallgatja a klasszikus zenét, egyenrangú barátság születik. Mindkét fél megtanulja becsülni a másik világát.

(Zöld könyv – Útmutató az élethez, amerikai dráma, 130 perc. Rendező: Peter Farrelly. Magyar premier: 2019. február 21.)