Egy vak szerencséje az vakszerencse? Nem tudom. Mindenesetre a múlt század nyolcvanas éveinek közepe után nyílt meg Pesten az első, faborítású ír söröző, a Fregatt a Molnár utcában. Másfél sarokra onnan volt a nővéremék kéglije, bár már nem ott laktam, logikus volt felbukkanásom. Hamar divatba jött a hely, nemcsak a jó sör miatt, de azért is, mert a pultosok minden rendelés után harangoztak. A kocsma sikeréből Weszely Ernő zenéje is kivette a részét. Tangóharmonikával ült a zongora elé, és énekelt is. Összehaverkodtunk, amikor levizsgáztatott a szegedi vak zenészekből, meg ismertem a fonalmentőt a temető mellett, ahol szegény büntetésből robotolt évekig. Nem szeretem a szomorú zenészt. Én itatom őket.
És akkor, egy délután, amikor még nem is voltak sokan… Néhány kezdő költő lengedezett a pult körül, de messze volt még az este, amikor az esztergált fogasokon tömegével egymásra akasztott kabátokból csak az nem lopott, aki nem akart. Feltűnt nekem egy kalapos férfiú. Széles peremű, világosbarna, amerikai kalapot viselt. A szemét fölismertem, hiába nézett lefelé: Tandori Dezső volt, akiről már akkor is mindenki tudta, hogy a „magyar klasszikus műnemben” indult az irodalomban. Az első könyve, a Töredék eltalált, az Egy talált tárgy pedig szabályosan kiütött. Nem sok paródiát írtam életemben, de erről a kötetről igen. Nyugi, egysoros csak, de függőlegesen. Az Egy talált vágy megritkítása című dolgozatom így szól:
„ a p o s t a t i s z t a k é z b e s í t ő s. t. b.”
Szóval Dezső. Először eljátszotta, hogy nem ismer, de amikor kedvesen ráköszöntem, nem alakoskodhatott velem úgy, mint az első könyves költőkkel. Megígérte mindnek, hogy ír róluk. Sokszor írt is. Meghívott a saját specialitására, amely nem volt valami nagy szám, fél deci borba fél konyak. Vagy decibe deci, már nem emlékszem. Nem lett a kedvencem.
Dezső ott sertepertélt a kalapjában, és azt mondta, ír rólam, amikor elővettem a bőr válltáskámból a Por első kötetét. Még friss volt. Erre Ernő-Ernie, aki mellettünk iszogatott, meghallva, mire készülök, csak annyit mondott: Ne ennek a verebesnek add a könyvet, aki beteszi a többi közé, hanem nekem! Nekem ugyanis a nőm felolvassa! Már holnap.
