És mit ad isten: Weszely Ernőnek lett dedikálva az a kötet. A pia tette, mentegethetném magam, hogy sikerült megsértenem első mozdulatra egy élő klasszikust. Válasza elegáns és egyszerű volt, meghívott egy másik kocsmába, de bocs, útközben meggondolta magát. Megbiccentette a kalapját. Ott felejtettem valamit, mondta, és visszament a Fregattba. Megérdemeltem. Tandori még nem volt ötven akkor, én a harmincas éveim vége felé. Tudván, hogy Dezső a gombfociról is írt alapműveket.
Egyetlen dolgot szerettem volna megtudni: Bella Pisti, a barátom és közte levelező sakkjátszmák folytak. Például úgy, hogy Pisti az üzenetrögzítőre mondta a lépést (Dezső akkoriban nem vette föl a telefont), és Tandori levélben válaszolt. J’adoube – igazítok, állt az egyik válaszlevélben. A sakk nyelve a francia. Vajon mi lehetett a partik eredménye? Aligha tudjuk már meg.
Most, hogy Dezső itt hagyott minket, megnéztem a Fregattot a neten. Végérvényesen bezárva. Ennél rövidebben nem lehet megfogalmazni a halált.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!