Már készültem visszamenni a szerkesztőségbe, de – gondoltam – várok még egy kicsit. És csakugyan, 2-3 perc múlva a szemközti oldalon, a Royal szálló előtt megállt a két rendőrségi autó. Kiszállt belőle Krecsányi főnök, Tálas, Sárközy és Emesz detektívek és jöttek át arra az oldalra, ahol én álltam. Krecsányi magából kikelve: „Tarján úr, azonnal menjen el innen!” – „Dehogy megyek, ha a főnök úr itt van, minden okom meg van rá, hogy én is itt maradjak.” – „Az Isten szerelmére, nagyon kérem, azonnal menjen el innen. Fontos nyomozási érdek!” – „Egy feltétellel elmegyek, ha főnök úr megígéri, hogy arról, ami itt történik, én kapok elsőnek információt, s garantálja, hogy elsőnek az én lapomban kerül nyilvánosságra.” Krecsányi határozottan: „Megígérem!”
Szótartó ember volt és bár rendkívül izgatott, hogy mi történhetik az Erzsébet körút 50 alatt, mégis eltávoztam. Mint később kiderült, ebben a házban lakott Bauer (Bajor) Ottó, Ryliczky bűntársa. A Bauer név eladdig a tudósításokban nem szerepelt, nem is tudtam arról, hogy köze van a bűncselekményhez. Hiába várták lakására Bauert, megszökött Amerikába. Ott aztán elfogták. Mikor hazahozták, a vizsgálóbíró előtt azzal kezdte vallomását, hogy a Hungária fürdőből éppen lakására tartott, amikor meglátta a kapu előtt Tarján Vilmost, az Az Est munkatársát. Tudta, hogy el van veszve s megszökött Amerikába.
(Tarján Vilmos: (t. v.)-től a Tarjánig, 1937)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!