Világmegváltó az emirátusban

Rómában megnyílt az első kiállítás, amellyel Leonardo halálának ötszázadik évfordulójára emlékeznek. Szülőhelyén, Toscanában és a halála helyszínén, Franciaországban is tisztelegnek a művész előtt, de esély van arra, hogy ez az ügy is a két ország közötti fagyos viszony áldozatává válik.

Leonardo festményének, a Mona Lisának a másolata egy berlini ház falán – és a kép hűlt helye ugyanott a felirattal: „Európai körútra mentem” Fotó: REUTERS/Fabrizio Bensch

A párizsi Louvre ősszel retrospektív kiállítással szándékozik megemlékezni Leonardo da Vinci halálának ötszázadik évfordulójáról: 67 évesen, 1519. május 2-án hunyt el a franciaországi Amboise-ban, a Clos Lucé kastélyban, ahol I. Ferenc francia uralkodó vendégszeretetét élvezte mint a király „első számú festője, mérnöke és építésze”. Két éve a Louvre megállapodást kötött a római kormánnyal, hogy az olasz állam tulajdonában lévő négy Leonardo-festményt kölcsönadja Párizsnak a kiállításra. A kölcsönzés bevett szokás a nagy európai múzeumok közt.

Azóta azonban Rómából más szelek fújnak. Tavaly év végén az új kulturális államtitkár-helyettes, Lucia Borgonzoni a Corriere della Sera napilapban írt cikkében azt fejtegette, hogy újra kellene tárgyalni a Louvre-ral 2017-ben kötött egyez­séget – akkor még más összetételű volt a kabinet –, mert az nem járja, hogy az összes, az olasz állam tulajdonában lévő Leonardo-művet egyszerre adják kölcsön.

Ekkor már rég túl voltunk a Párizs és Róma közti nyári adok-kapokon, az új római kormányra vonatkozó sértegetéseken, Borgonzoni felvetése jól illeszkedett az új kormány politikájába. Francesco Giro, a Berlusconi-féle Forza Italia szenátora, aki korábban maga is kultúrminiszter volt, a következőket fűzte a témához: „Olaszország nem a franciák kulturális gyarmata! Ha megnézzük, hogy Leonardo életében milyen szerepet töltött be Franciaország, az bőven eltörpül a firenzei Mediciek, a milánói Sforzák, de még a római pápák hatása mellett is.”

Leonardo festményének, a Mona Lisának a másolata egy berlini ház falán – és a kép hűlt helye
ugyanott a felirattal: „Európai körútra mentem”
Fotó: REUTERS/Fabrizio Bensch

A felfűtött vitában megszólaltak olyan hangok is, hogy az olasz kormánynak vissza kellene követelnie a nagy olasz művészek munkáit, amelyekkel a francia múzeumok rendelkeznek. Ez igen bonyolult feladat lenne, hiszen minden képről, szoborról, tárgyról igazolni kellene, hogy a követelés jogos.

A Louvre átfogó Leonardo-kiállítását más politikai kihívások is érik. A világ legdrágább festménye, amely Leonardo munkája, a Salvator Mundi (Világmegváltó) jelenleg az abu-dzabi Louvre-ban látható. A párizsi és abu-dzabi múzeumot nem véletlenül nevezik ugyanúgy, a két kulturális intézmény között széles körű megállapodás él. Két éve egy árverésen világrekord összegért a Világmegváltóért 450 millió dollárt fizetett a vevő. A festmény jelenleg az abu-dzabi múzeum kezelésében áll, a tulajdonosa pedig Mohammed bin Szalman, a szaúdi trónörökös – állítják a jól értesültek.

Előzetes megegyezés született a párizsi Louvre és az abu-dzabi kulturális vezetés között, hogy az őszi eseményre kölcsönadják Párizsnak a festményt. Előbb azok a pletykák bőszítették fel a szaúdi tulajdonost, hogy a festmény nem is eredeti Leonardo-mű – ma már az ilyen vélemények nem kapnak teret, a műkritikusok zöme elismeri Leonardo keze munkáját –, utána jött egy nagyobb gond, Dzsamal Kasogi megölése. Az isztambuli szaúdi konzulátuson meggyilkolt újságíró ügyében a szálak magasra vezettek, egyesek szerint egészen a trónörökösig. Mohammed bin Szalman különösen azokra a nyugati szövetségesekre haragudott, akik eddig a kezéből ettek, és Franciaország is közéjük tartozott. Megtiltotta a Világmegváltó kölcsönadását. A Louvre vezetője a közelmúltban közölte: nincs érvényes megállapodásuk arról, hogy megkapják a festményt.