Hidvégi Béla magát világvadásznak nevezi, de minden tettében ízig-vérig magyar. Most újabb könyvvel jelentkezik, amelyben hosszú, sikeres életpályáját ismerteti, természetesen teletűzdelve legsikeresebb, sokszor veszélyes vadászatainak izgalmas leírásával. Ez a könyv abban különbözik az előző, Nagyszénástól a Pantheonig című kötetétől, hogy jóval elgondolkodtatóbb, ha úgy tetszik, meditálóbb az ember és a vadászat, a vadászat és a természet közötti kapcsolatot elemezve, egy sokat tapasztalt ember véleményét kifejezve.

„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”