Dicstelen távozás

Péntekenként megmozdul Algéria, tömegek tüntetnek az utcákon. A Buteflíka testvéreket, élükön az államfővel, Abd el-Azizzal sikerült pályán kívülre szorítani a hadsereg segítségével, amely továbbra is meg akarja őrizni magának azt a szerepet, hogy ő döntse el, ki kerül hatalomra. Senki nem tudja megjósolni, mi fog történni.

Ellenzéki tüntetés Algírban. A tömegek korábban szánalommal fordultak vezetőjük felé Fotó: REUTERS/Ramzi Boudina

Külső szemlélő, ha Algériára tekint, csak azt veszi észre, hogy hétről hétre a muzulmán pénteki ima után az emberek nem mennek haza, hanem elárasztják a nagyobb városok sugárútjait. A múlt héten milliók fejezték ki örömüket, hogy Abd el-Aziz Buteflíka államfő lemondott hatalmáról. Az államfői teendőket ideiglenesen a nemzetgyűlés elnöke vette kézbe addig, míg kilencven napon belül nem szervezik meg az új elnökválasztást. A hadsereg megértette a nép szavát: húsz év után elég Buteflíka rendszeréből és a háttérből irányító személyekből.

Az elnökhöz két évtizedes uralma alatt egyetlen reform sem kötődik, a gazdasági válság 2014 óta tart, és semmi remény arra, hogy belátható időn belül kilábaljanak belőle. Az elégedetlenség mértékéből a hadsereg azt a következtetést vonta le, hogy a 41 milliós észak-afrikai államban ez a lázongás a környező országokban „arab tavasz” néven elhíresült eseményekhez vezethet; 2011-ben Algéria kimaradt a felfordulásból, nyilván erős katonai rendszerének is köszönhetően. Ki vágyna most arra, hogy olyan polgárháború pusztítson, mint Szíriában? Vagy esetleg Líbia mintáját követve három kormány uralná Algériát, hol az egyik, hol a másik támadná a másik „fővárosát”. Algéria az 1990-es években már átélte a kormányerők és a lázadó iszlamisták 150 ezer áldozatot követelő könyörtelen háborúját.

Az idén február 22-ig minden a rendes kerékvágásban folyt, amikor is az államfő bejelentette, hogy az április 18-án sorra kerülő elnökválasztásokon indul az ötödik mandátumáért. Svájcban született a közlemény, ugyanis az elnök számos betegségét – többek közt 2005-ben kapott súlyos agyvérzésének hatását, amely miatt tolókocsiba kényszerült – időről időre egy Zürich melletti magánszanatóriumban kezelik. Igazi világcsúcs, hogy az előző mandátum megszerzése óta egyetlen szót sem intézett a népéhez. Valószínűleg a beszédközpontja is sérült. A környezetében úgy ítélték meg, hogy jó lesz így is, a tömegek eddig szánalommal fordultak vezetőjük felé, miért ne menne ez tovább… Rosszul számoltak.

A bejelentés hírére ezrek tüntettek Algírban, majd a rákövetkező hetekben egyre többen. Március első napjaiban Buteflíka visszalépett egyet: megígérte, hogy nem tölti ki ötödik mandátumát, hanem közben kiír egy előre hozott választást, amelyen ő már nem indul, de addigra már tömegtüntetésen követelték Algírban a távozását.

Az időközben hazatért elnök bejelentette, hogy elhalasztja az elnökválasztásokat. Átalakította a kormányt, megbízást adott az új alkotmány megszövegezésére, de ez csak figyelemelterelés és látszatintézkedés volt. A tüntető tömeg egyre csak nőtt a városokban, végül április 2-án Ahmed Gaid Szalah tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke – a fegyveres erők már korábban kifejtette, hogy ugyanazokat az „értékeket” vallja, mint a tüntetők – hivatalosan kérte az alkotmánytanácsot, hogy Buteflíkát nyilvánítsák alkalmatlannak az elnöki feladatok ellátására. Az elnök röviddel ezt követően közleményt adott ki: azonnali hatállyal lemond. Dicstelen vég ez Buteflíkának, aki Algéria büszkeségét akarta visszaállítani. A nemzet jobb emlékeket őrzött volna róla, ha idejében visszavonul.

Ellenzéki tüntetés Algírban. A tömegek korábban szánalommal fordultak vezetőjük felé
Fotó: REUTERS/Ramzi Boudina

De hogyan tovább? Van egy hivatalos út, amelyet követve három hónap múlva Algéria elnököt választ. A színfalak mögött azonban ádáz harc indult a hatalomért. Adott a hadsereg, amely a függetlenség 1962-es elnyerése óta mindig a hatalom mögött állt, államfő nem lehetett senki, aki a fegyveres erők támogatását nem élvezte. Az összes eddigi elnök a franciákkal vívott harcok résztvevője volt, ez valószínűleg tovább nem tartható, fiatalítani kell. Az ország élére állhatna legalább egy kis időre a 79 éves Ahmed Gaid Szalah vezérkari főnök, aki a hírek szerint ezt nem akarja, tartózkodik a politikától, az alkotmányos megoldások híve. „Nem egy Sziszi marsall-fajta, aki magához ragadta az egyiptomi elnöki tisztséget” – mondják Algírban a jól értesültek.

Talán a miniszterek kiválasztásában hallatja néha a véleményét. A miniszterek ezer szállal kötődnek az algériai oligarchákhoz, közülük az utóbbi napokban tucatnyian akadtak fenn a határon, amikor készpénzzel tömött táskákkal akarták elhagyni az országot. Egyes hírek szerint Buteflíka két bátyja, Szaid és Naszer – a korrupció jelképei – házi őrizetben vannak.

A titkosszolgálatok is szerepet akarnak játszani az esetleges elnökjelöltek kiválasztásában. Egyik utolsó intézkedéseként Buteflíka leváltotta a polgári titkosszolgálat vezetőjét, a szolgálatot pedig a hadsereg felügyelete alá utalta. „Ez eddig ismeretlen megoldás Algériában, a hadsereg felügyeli az összes hírszerző ügynökséget, ez kivételes hatalmat biztosít számára” – nyilatkozta egy ellenzéki szakértő. Még 2016-ban az államfő nagy meglepetésre nyugdíjazta a polgári titkosszolgálat, a DRS nagy hatalmú vezetőjét, Mohamed Mediène-t, akit mindenki csak Tufik néven ismert. Az elnök feloszlatta a szervezetet, és létrehozta a saját felügyelete alatt működő változatát.

A DRS behálózta az egész algériai társadalmat, és egyes hírek szerint jelenleg is kész információszerzésre, olyannyira, hogy saját elképzelésekkel rendelkezik az átmeneti időszakra. Az értesülések szerint Tufik tervei túlmennek az alkotmányosságon: létre kell hozni egy átmeneti bizottságot, amely majd elnökké választja a volt államfőt, Lamine Zerualt. Nem kell csavaros észjárásúnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen szoros kapcsolat van Zerual és Tufik közt.

Erről a megoldásról hallani sem akar Szalah vezérkari főnök, aki csak az alkotmányos utat tartja járhatónak. És a tömegek véleményét még ki sem kérték… Aki ma jósnak áll Algériában, és az ország jövőjét kell megmondania, nem mozog valami könnyű terepen.