Jófiúk, rosszfiúk

A drónok robbanásszerű fejlődése a rengeteg előny mellett komoly biztonsági kockázatokat is felszínre hozott. A szemtelenül olcsó szerkezet ócskavassá tehet milliárdokat felemésztő ármádiákat. Egy hazai kisvállalkozás kifejlesztett egy nemzetközi mezőnyben is bizonyított elfogó szerkezetet, amely iránt itthon nincs hivatalos ­érdeklődés. Viszont körvonalazódik egy olyan jogi háttér, amely választ adhat arra az abszurd kérdésre is, kell-e légtérengedély papírrepülőhöz.

Táskát bemutató „manökenek” a milánói divathéten Fotó: Tony Gentile Forrás: Reuters

Játék, versenyzés, filmkészítés, csomagszállítás, parlagfű-felderítés, erdő- és mezőgazdasági felhasználás, térképészet, katasztrófavédelem, önkormányzati térfigyelés, határőrizet, objektum- és rendezvénybiztosítás, bűnüldözés, terrorelhárítás, katonai felderítés, célpont-megsemmisítés – a végtelenségig lehetne sorolni a drónok – katonai szakszóval UAV-ok, illetve robotrepülők – már létező felhasználási területeit, de a lista rohamosan bővül, és bizony aggodalomra is van okunk. Javában részesei vagyunk a legújabb ipari forradalomnak, ez alól a védelemgazdaság sem kivétel. Ennek kiváló példája a drón, amely a szokásos haditechnikai árakhoz képest szemtelenül olcsó szerkezet, egyik pillanatról a másikra ócskavassá tehet milliárdokat felemésztő ármádiákat. Idén januárban a jemeni kormányhadsereg al-Anad támaszpontján rendezett katonai parádén egy villámgyors katonai drón kis magasságban a VIP-tribün fölé repült, optikai úton felismerte a célpontot, és felrobbantotta a magával vitt ötven kiló TNT-t. Az AFP hírügynökség szerint húszi felkelők által elkövetett merényletben hat ember meghalt, 12 magas rangú tiszt – köztük a hadsereg főparancsnoka, a vezérkari főnök helyettese, a hírszerzés igazgatója, illetve egy tartományi kormányzó – súlyosan megsebesült.

Egy eredetileg civil felhasználásra készült forgószárnyas drónt akárhol meg lehet vásárolni. Némi internetes előtanulmányokat követően egy rátermett terrorista feltűnés nélkül össze tud rakni katonai feladatra alkalmas szerkezetet legálisan rendelhető alkatrészekből. A játékipar ugyanis sok tekintetben megelőzte a hadiipari fejlesztőket, a kínaiak ráadásul gátlástalanul ellopnak, lemásolnak és gyártanak mindent, ami csak megjelenik a piacon. Egy aszimmetrikus háborúban elsősorban nem hagyományos harceljárásokra van szükség, sőt még Rambo szerepét is átveheti egy görbe hátú monitorhuszár.

Táskát bemutató „manökenek” a milánói divathéten
Fotó: Reuters

Szabadon röptetnek

A tököli repülőtér történelmi hely. Ma is tökéletes díszletként szolgálna egy XX. században játszódó háborús filmhez. Itt gyártották licenc alapján azokat a Messerschmitt 210-es, kétmotoros „romboló” repülőgépeket, amelyeket a szövetségesek nehézbombázói ellen vetett be a ­Magyar Királyi Honvéd Légierő. A Pestvidéki Gépgyár maradványai mellett a néhai szovjet megszállók bombabiztosnak szánt repülőgépbunkerei ma raktárként, műhelyként szolgálják a kis­vállalkozói szektort. Ebben a miliőben működik a tekintélyes szellemi háttérrel – és állami felkarolás hiányában minimális pénzügyi forrással – rendelkező Uaviator Drones Kft. A nem polgári felhasználású drónok fejlesztésére létrejött cég szülőatyja Kersics András feltaláló, konstruktőr. Drónvadász drónokat fejlesztenek. Eddig ugyanis a világ egyetlen fejlesztője sem volt képes megnyugtató megoldást találni a drónelhárításra, amit jól példáz a londoni Gatwick repülőtér nemrégiben történt harmincórás leállása is – drónröptetés miatt. De említhetnénk Izraelt is példaként, ahol a támadó drónok elfogására jobb híján a Patriot rakétavédelmi rendszert használják, jóllehet egyetlen rakéta ára egymillió dollár. Legutóbb három ilyen rakétával sikerült lelőniük egy alig 200 ezer forintos drónt, a rakéta visszahulló darabjai ráadásul egy buszmegállóra estek, ahol emberek haltak meg.

– Már a londoni olimpia szervezői feltették a kérdést, miként lehetne megakadályozni, hogy egy terrorista drónnal támadjon meg egy nézőkkel megtöltött, felül nyitott stadiont. Használható választ senki sem tudott adni, kész szerencse, hogy nem történt támadás. A probléma mindmáig megoldatlan – állítja Kersics András, aki szerint egy „piszkos bomba”, egy egykilós biológiai fegyver szállítására tökéletesen alkalmas lehet akár egy filmezéshez általánosan használt kopter (forgószárnyas) drón is. A támadó drónok elhárításán a világ számos fejlesztője dolgozik, mert a kereslet óriási. Idén februárban a magyar csapat is meghívást kapott Svájcba egy nemzetközi drónelfogó konferenciára, melynek tematikáját az említett jemeni merénylet adta.

A magyarok által bemutatott saját fejlesztésű, tolólégcsavaros, csupaszárny katonai drónnak az a szerep jutott, hogy eljátssza a „rosszfiú” szerepét, őt kellett (volna) a többieknek felderíteni és levadászni. A drónvadászok egy része elektronikus zavarással, mások lézerfegyverrel próbálkoztak, de akadt, aki idomított sasra bízta volna a dolgot. Miután senki sem tudta megakadályozni Kersicsék UAV-jának célba jutását, a szakmabeliek felállva tapsolták meg őket, azóta pedig állítólag töröltek minden lézerrel összefüggő fejlesztést. A tököliek szénszálas kompozitból készült drónjai ellen ugyanis a lézer láthatóan hatástalan volt, az elektronikus zavarás pedig árnyékolással és a gép GPS-től való függetlenítésével szintén kivédhetőnek bizonyult. A konferencián az is megfogalmazódott, hogy tömegrendezvényen nem lehet csak úgy lövöldözni drónra, mert ha lelövik is, a drón szállítmányával az emberekre hullik, ezzel pedig teljesül a terrorista célja.

– A megoldást mi az ellenséges drón hálókivetéses elfogásában és elvontatásában látjuk, a prototípusunkat pedig a kínaiakkal kapcsolatos tapasztalataink alapján nemzetközi szabadalommal le is védettük – mondja Farkas Gábor repülőmérnök, a Lufthansa Technik oktatója. Ő és kollégája, Bánó Imre repülőmérnök, matematikus, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnökségi tagja az a két szakember, aki a kis tököli cég fejlesztéseinél az aerodinamikai és szilárdsági számításokat végzi. Utóbbi 1959-től három évtizeden át volt a legendás repülőgép-tervező, idősebb Rubik Ernő közvetlen munkatársa. Bánó Imre is állítja, hogy azt a Svájcban kijelölt célt, mely szerint „készíteni kell egy olyan elfogó drónt, amely képes minden hatezer méter alatt repülő, légcsavaros meghajtású robotrepülőgépet elfogni”, ők a világon elsőként megoldották, s ezt bármikor bárkinek be is tudják mutatni.

Fotó: Reuters

Befogás hálóval

A cég legnagyobb drónja egy 25 kilogramm hasznos terhet szállítani képes, hétméteres fesztávolságú, tolólégcsavaros, csupaszárny robotrepülőgép. Ez képes szárnyai alatt szállítani azt a nemrégiben elkészült, egyméteres fesztávolságú, merevszárnyas, szintén tolólégcsavaros robotrepülőt, amely alkalmas hálókivetéssel elfogni vagy megsemmisíteni az ellenséges szerkezetet. Koncepciójuk szerint az objektumvédelem, illetve eseménybiztosítás úgy történik, hogy a hatórás repülőidőt teljesítő nagy robotrepülőgép kering a védendő terület felett. Amikor az észlelő radarrendszer riaszt, az operátor meghatározza az elfogó drón számára a célpontot, mire az leválik az anyagépről, 300 km/h sebességgel automatikusan megközelíti a célt, hálóval befogja, majd kábelen elvontatja a célterületről. Azzal, hogy a támadó drónt épségben „leszállítja”, megkönnyíti a későbbi nyomozást.

Ugyanez akkor is lényeges, amikor például drogfutárok drónjait kapja el ilyen drónvadász segítségével a rendőrség. Ehhez az eszköz megfelelő, éjjel és nappal alkalmazható kamerákkal, termokamerával és egyéb szenzorokkal, célpontkövető informatikai rendszerrel rendelkezik. A levegő-levegő elfogó rendszer mellett dolgoznak a föld-levegő rendszer kifejlesztésén is, ami abban különbözik az előbbitől, hogy földi indítóállványról bocsátják fel az elfogó drónt.

– Mindez azonban hiába világszenzáció, ha egyszer a saját hazájában senki sem lehet próféta – mondja Kersics András, aki azt szeretné, hogy Magyarország profitáljon a fejlesztésükből. – Eddig sem a Magyar Honvédség, sem a belügy hivatalosan nem érdeklődött a rendszerünk iránt. El se jutunk az ajánlattételig, ezért valószínűleg külföldre fogjuk értékesíteni a levédetett terveket, a gyártási specifikációt, vagy valamilyen tőkeinjekcióval mi valósítjuk meg a sorozatgyártást.

A hosszú üzemidejű, nagy hatótávolságú drónok és robotrepülőgépek másik alkalmazási területe a mező- és erdőgazdaság. A vegyszerfelhasználást korszerűen minimalizáló precíziós növénytermesztés az adott termőhely termelési potenciáljának maximalizálását igyekszik elérni a lehető legkisebb ráfordítás mellett. A drónok segítségével a gazda minden eddiginél hamarabb és minden eddiginél pontosabb képet kaphat az esetleges fertőzések gócpontjairól.

Magyarországon két főbb alkalmazási területen használnak drónokat: kárfelmérés és a növények „állapotdiagnosztikája”. Az aszály-, belvíz-, fagy- vagy vadkár utáni kárfelmérések során kamerával felszerelt robotrepülőgépek végzik el a kijelölt terület felett az adatgyűjtést. Hasonló területfelmérés zajlik a termesztett növénykultúrák egészségi állapotának meghatározásakor. Az erre alkalmas drónok rendelkeznek a beeső fénymennyiség mérésére alkalmas eszközökkel, hogy a fényvisszaverődésekből aztán matematikai algoritmusok segítségével a növények bizonyos tulajdonságaira vagy fiziológiai állapotára lehessen következtetni.

Kersics András főkonstruktőr egy robotrepülőgépszárnyat vizsgál. Előtérben a tolólégcsavaros elfogódrón prototípusa. A legnagyobb magyar drón a tököli reptéren (jobbra)
Fotó: Havran Zoltán

Méhek helyett

Az Egyesült Államokban, ahol számunkra felfoghatatlan méretű, egybefüggő ültetvények is léteznek, munkába állítottak olyan teljesen autonóm drónokat, amelyek saját magukat töltik fel, és amelyeket a növényeket ért károk, betegségek korai jeleinek észlelésére terveztek. A gép egy nap alatt akár ezer hektárt képes módszeresen lefilmezni, az adatokat feldolgozni és továbbítani.

A kaliforniai borászok is hasonló eszközökkel figyeltetik a végtelen szőlősorokat, ha például peronoszpóra ütné fel a fejét valahol, elég legyen a fertőzött ponton beavatkozni, nem kell az egész ültetvényt lepermetezni. A repülő szerkezetek az agráriumot bénító munkaerőhiány csökkentésé­ben is szerepet játszhatnak. Új-Zélandon egyes farmokon ugató drónok vették át a juhászkutyák szerepét: a farmerek által használt gép hangokat rögzít, melyeket a hangszóróján keresztül visszajátszik. A tapasztalatok szerint a drónok terelte csorda gyorsabban mozog, és kevesebb stressz éri őket, mint ha juhászkutyák vigyáznának rá. Talán még ennél is meglepőbb alkalmazás a méhek helyettesítése a beporzásban, amit a méhpopuláció drasztikus csökkenése indokolt az USA-ban. Tavaly nyáron a Dropcopter nevű startupcég drónja automatizáltan porozta be a New York állambeli Lafayette faluban az egyik almáskertet. A fejlesztők szerint a drón a méhek munkáját mandula- és cseresznyefákon is képes elvégezni – igaz, arról nincs információnk, hogy a szintén „automata üzemmódban” működő méhek hatékonysága miként viszonyul a drónokéhoz, és hogy miért nem azon gondolkodnak el inkább: mitől tűntek el a méhek?

Kersics András főkonstruktőr egy robotrepülőgépszárnyat vizsgál. Előtérben a tolólégcsavaros elfogódrón prototípusa. A legnagyobb magyar drón a tököli reptéren (jobbra)
Fotó: Havran Zoltán

Szabályba foglalni a szabályozhatatlant?

A jelenlegi szabályozás nem tesz különbséget a játék és a professzionális (például térképészeti, agrár, filmes, rendészeti stb.) felhasználás között. Bárki feltehetné az abszurdnak tűnő kérdést: ha a kertemben eldobok egy papírrepülőt, ahhoz is légtérengedély kellene? Hajmeresztő, de a válasz: igen. Az érvényben lévő szabályozást több mint húsz évvel ezelőtt, az akkori viszonyokra dolgozták ki. Az 1995. évi XCVII. törvény szerint „pilóta nélküli légijármű olyan polgári légijármű, amelyet úgy terveztek, és úgy tartanak üzemben, hogy vezetését nem a fedélzeten tartózkodó személy végzi”. Ez a meghatározás nem különbözteti meg a távirányítású repülő- és helikoptermodelleket az önálló repülésre is képes drónoktól, illetve a vitorlázó repülésre alkalmas modell (papír-) repülőktől.

E szerint mindenkinek harminc nappal a tervezett repülés előtt légtérengedélyt kellene igényelnie a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztályától háromezer forint illeték ellenében. A pozitív válasz nyomán a drónpilóta a kijelölt légtérben reptethetné eszközét, ám figyelnie kell, hogy milyen területre kéri az engedélyt, mert bizonyos területeket érintően külön biztonsági felmérésre van szükség. A fővárosban a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, a környékbeli sportrepülőterek, illetve az ötödosztályú reptérnek számító kórházi helikopter-leszállóhelyek határolják be a lehetséges repülési zónákat. Aki a játék drónját például a Margitszigeten vagy a Városligetben szeretné kipróbálni, nem teheti meg, mert ezek a parkok beleesnek a Honvédkórház három kilométeres repülésvédelmi sugarába. Nem véletlen hangzott el már egy 2014-es konferencián, hogy a forgalomban lévő drónok 99 százalékát illegálisan üzemeltetik.

A helyzet azóta is változatlan. Tavaly az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz mindössze 15 bejelentés érkezett illegális reptetés miatt, melyből nyolc esetben indult eljárás. Elvileg 300 ezer forintig terjedhet a bírság a légi közlekedés szabályainak megszegése miatt, de a hatóság csak a 30 ezer forint minimális bírságot szokta kivetni.

Szepessy Kornél, a HungaroControl vezérigazgatója emlékeztet arra: nem véletlenül fejleszt a légiirányító társaság olyan applikációt, amelyen keresztül néhány kattintással foglalható lesz légtér, illetve az alkalmi pilóták tájékoztatást kaphatnak repülésükhöz. A tervezett könnyítések összhangban állnak a lassan körvonalazódó, egységesebb európai szabályozással is. Magyarország fél évtizede dolgozik a saját dróntörvényén. Négy kategóriába sorolnák a pilóta nélküli járműveket, bevezetve a 250 gramm alatti játék repülők fogalmát, amelyek engedélyeztetés nélkül, szabadon repülhetnek a saját kertben.

A 250 gramm és két kiló közé eső kategória már félprofi, akár versenyzésre is alkalmas gépekről szól, majd következnek a 2–25 kilós, illetve a 25 kiló feletti drónok. A súly szerinti besoroláshoz egyre komolyabb tanfolyamot javasol a korábbi, nem ratifikált tervezet, mely a legnagyobbak esetén szakszolgálati engedélyt és légi alkalmassági vizsgát is megkövetel. A minden drónkategóriára vonatkozó felelősségbiztosítás a legújabb szabályozási tervezetben is szerepel. A szabadidős és üzleti felhasználást könnyíti, hogy a tervezett applikáción keresztül a két kilónál könnyebb gépeknek elég fél órával a tervezett repülés előtt bejelentkezniük. A gép és a pilóta adatait megkapja a honvédség, a rendőrség, a TEK és a katasztrófavédelem is. Ha jó törvényt sikerülne megalkotni, az segíthetné szabályozott mederbe terelni például a filmesek és fotósok munkáját, akik eddig az életszerűtlen szabályozásból következően sokszor illegálisan voltak kénytelenek elvállalni a munkát.

A drón tulajdonosát is védik majd a jogszabályok. Bár a szomszédjogi és a kamerával való megfigyelés szabályai a megfigyeltnek kedveznek (30 méteres magasságig csak a magánterület tulajdonosának, bérlőjének engedélyével lehet reptetni), de legalább a fényképezett szomszéd nem teheti tönkre az eszközt, mert az már a rongálás kategóriájába eshet. Magyarország „elfelejtett” sportága a repülőmodellezés. Az 1960-as, ’70-es, ’80-as években sok fiatalt vonzott a sportág, melynek művelői olimpiai pontrendszerben számítva legalább annyi pontot hoztak, mint az úszók vagy a vívók. A rendszerváltás után azonban megszűntek az állami támogatások. Sportági szakértők szerint az outsider jogalkotók életidegen szabályozást kényszerítettek rájuk: egy kalap alá vették a repülőmodellezést a drónozással. A modellezőszövetségek igyekeznek folyamatosan benyújtani a légtérengedély-kérelmeket, azonban a modellezőknek nem mindegy, hogy milyen felszínformák és időjárási viszonyok között repülnek. A nagy versenyeken mindig van légtérengedélyük, de egyéni edzéskor elkerülhetetlen a rigorózus szabályok áthágása. Ahogy egyikük fogalmaz: „Amikor a széljárás percről percre is változhat, hogyan képzeli bárki is, hogy harminc nappal korábban tudnunk kellene, hogy milyen időjárás lesz éppen akkor?”

Jancsó Orsolya