A hangyászsünök rendkívül ritkán láthatók állatkertben. Jelenleg az egész világon mindössze 47 állatkertben mutatnak be ilyen állatokat, ebből 23 intézmény Ausztráliában, tehát a hangyászsünök őshazájában található. Európában csupán tizenegy állatkertben élnek. Szaporodásuk még nagyobb ritkaságnak számít, a kicsik sikeres felnövekedése pedig olyan szakmai eredmény, amely még Ausztráliában is az újságok címlapjára kerül. Állatkerti körökben a hangyászsünöket a legnehezebben szaporítható állatok között tartják számon.
– Nem volt mesterséges termékenyítés vagy bármilyen hasonló jellegű beavatkozás – mondja Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. – Három alapvető dolog azonban mindenképpen kellett a sikerhez: tartani hangyászsünöket, ami már önmagában sem magától értetődő, hiszen nagyon kevés állatkertben foglalkoznak velük; megfelelő párt beszerezni, hogy alkalmas tenyészállataink legyenek; illetve olyan elhelyezésről, takarmányozásról gondoskodni, amely a leginkább megfelel az állatoknak.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben már az 1910-es években tartottak hangyászsünöket, majd hosszú szünet után 2012-ben fogtak bele ismét a tartásukba. Az akkor érkezett pár, Tüske és Böki bemutatásával elsősorban az volt a cél, hogy a tojásrakó emlősök is képviselve legyenek a városligeti intézményben. A szakemberek azonban titkon remélték, hogy talán szaporítani is sikerül majd őket. Az állatkert szakmai összefoglalójában olvasható, hogy a hangyászsünök a legkülönösebb állatok közé tartoznak, hiszen emlős létükre nem eleven utódokat hoznak a világra, hanem tojásokkal szaporodnak. (A hangyászsünökön kívül az emlősök közül egyedül a kacsacsőrű emlős rak tojásokat.)
A nőstények 22-24 nappal a párzás után rakják le tojásukat, amelyet az elkövetkező tíz napban ideiglenes képződményként megjelenő hasi költőerszényükben költenek ki. A tojás maga 13-17 milliméter átmérőjű, tehát nagyjából szőlőszemnyi, héja puha és bőrszerű. Az anyaállatnak ugyan nincsenek igazi emlői, de vannak tejmirigyei, amelyek közvetlenül a szabadba nyílnak a költőerszény falában. A kicsi a mirigyek által kiválasztott tejet szívogatja. Általában 45-55 napos koráig marad a költőerszényben, ekkorra már 180-250 gramm a súlya. A tüskéi azonban csak azután kezdenek nőni, hogy kiköltözött az erszényből. Kétszáz napos korára, amikor a tejről végleg átáll a hangyákra és termeszekre, rendszerint már egy kilogrammnál is nehezebb. A hangyászsünök viszonylag hosszú életű állatok, akár negyven-ötven évig is élhetnek. Sikeres szaporításra azonban elvétve volt példa. A XX. századból összesen tizenegyről maradtak fenn feljegyzések, ám ezeknek az eseteknek a nagy részében is gond volt az utódgondozással, a kicsik nem érték meg az ivarérett kort.
