Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert
Néhány vezető ausztrál állatkert az elmúlt tíz-tizenöt évben komolyan foglalkozni kezdett a problémával, és rájöttek arra, hogy egészen pontosan milyen költőhelyet kell biztosítani a nőstény számára ahhoz, hogy az utódgondozás is rendben legyen. Ennek nyomán az elmúlt bő egy évtizedben már komolyabb sikereket értek el az ausztráliai Perth és Sydney állatkertjében és néhány más ottani állatkertben is. A nyugat-ausztráliai Perth állatkertjében 2007 óta már tíz alkalommal sikerült eredményesen szaporítani őket, sőt 2015-ben kikelt az első olyan hangyászsün is, amelyiknek már a szülei is állatkertben látták meg a napvilágot. Az európai állatkertek közül Rostockban 2014-ben kelt ki egy kicsi, akit azonban az anyaállat hirtelen pusztulását követően három és fél hónapos korától mesterségesen kellett nevelni.
A Plzeňi Állatkertben is volt két kelés, de a gondozók már csak az elpusztult fiókákat találták meg.
– Az eredményeket természetesen mi is ismertük, mert az ausztrál állatok állatkerti tartása terén Európában az élmezőnybe tartozunk (ahogy ezt például az ugyancsak ritkán szaporodó vombatok sikeres szaporítása is mutatja), és benne vagyunk az ilyen típusú állatokkal foglakozó állatkertek szűkebb szakmai közösségében. De a konkrét részletekről külön konzultáltunk az ausztrál kollégákkal. Megvan a technológiája, hogy hogyan és mikor kell a tenyészállatokat különválasztani, és milyen költőládát kell biztosítani az anyaállatoknak – árult el néhány részletet Hanga Zoltán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!