Megunt darabok

Lassan belefulladunk a ruhaszemétbe, a fast fashion gyártók mégis minden héten öntik ránk a gyorsan amortizálódó minikollekciókat. Szerencsére egyre terjed a környezettudatos gondolkodás.

A jó állapotú ruhák az eredeti ár húsz százalékáért cserélnek gazdát. A környezettudatosság és a segíteni vágyás a fontos Fotó: Katona Vanda

– Annak idején volt szerencsém sokat járni külföldre, Chanel és Dior kosztümökben vásároltam a nagy divatházaknál. Mára megváltozott a világ, már nem öltözködöm olyan elegánsan, nincs szükségem ezekre a darabokra. Kidobni sajnálom őket, egyrészt az érzelmi értékük miatt, másrészt sokat hordtam őket, de még mindig használhatók. Hol elajándékozom az unokámnak vagy a barátnőinek, hol kijövök egy-egy vásárra, hogy ismeretleneknek is örömet szerezzek – mondja, majd somolyogva oldalba bök, hogy el se hinném, ki mindenkivel lehet ilyen helyen találkozni.

A vásárlóközönség tényleg vegyes, tinédzserektől a kisnyugdíjasokig, a jól szituáltnak kinéző harmincasoktól az elegáns hatvanasokig számos korosztály nézelődik az asztalok között.

– Ezek a vásárok nemcsak a ruhákért vannak, hanem közösségi térként is működnek – meséli Petra, a rendezvény egyik szervezője. – Sokan csak a társaságért jönnek, hogy aztán a ruhák és a cipők között tárgyalják meg a legfontosabb pletykákat. A vásárlókat egyre jobban motiválja a környezettudatosság, hogy a szeretett ruhák minél később kössenek ki a szeméttelepen, ezért inkább töredék áron eladják. A megmaradt darabokat a rászorulóknak juttatjuk el.

Fotó: Katona Vanda

És rengeteg ruha marad. Brigi úgy számol, hogy az asztal bérleti árának – 4500–6500 forint árusítási helytől függően – kitermelése már jónak számít, azonfelül minden forint ajándék. A 16 éves Fanninak éppen ezért inkább az érzés fontos, hogy tudja, megunt darabjai ismét jó kézbe kerülnek.

– A közösségi vásárokat az különbözteti meg a klasszikus használtruha-boltoktól, hogy itt szeretett darabok cserélnek gazdát. Ahány árus, annyi stílus – magyarázza Petra. Fanni annyit tesz hozzá, hogy nem véletlenül öltözik hasonló vásárokról, így sokkal egyedibb ruhatárat tud összerakni.

A Magyarországra érkező használt ruhák nagy része Skóciából jön. A turkálók kirakatában látható „minőségi angol használt ruha” felirat az 1903 óta működő Nathan’s Wastesavers termékeit jelenti valószínűleg. A cég elsősorban brit önkormányzatoktól bérelt ruhakonténerekből szerzi értékesített darabjait. A bérleti díjból iskolákat és jótékonysági szervezeteket támogatnak. A másik forrás az Anglia-szerte elterjedt jótékonysági üzlethálózat, ahova bárki beviheti megunt ruháit, hogy azokat a bolt nyomott áron értékesítse. Ami nem kell senkinek, a Nathan’s Wastesavershez kerül. A legjobb darabok azonban nem hagyják el az országot, hanem – mivel ma divatos a vintage stílus – skót és brit luxusvintage-boltokba kerülnek sokszoros áron. Így az Alexander McQueen estélyiknek, a Burberry kabátoknak és a Chanel táskáknak csak akkor van esélyük Kelet-Európába kerülni, ha már eléggé „széthordták” őket.

Lengyelország, Románia és Magyarország egyébként a cég legfontosabb felvevőpiaca, külön helyi munkaerőt alkalmaznak, hogy ők válogassák a beérkező darabokat, így a a lengyel, román és magyar ízlésre tudják szabni a ruhakészletet.

– Annyira álságos ez a piac. A hazai használtruha-boltokban sokszor ugyanúgy a rossz fast fashion darabokat lehet kapni, mint a bevásárlóközpontokban. Ritkán igaz az az elképzelés, hogy márkásabb ruhákhoz lehet így hozzájutni. Marad tehát a baráti vagy távolabbi ismeretségi körben való cserélgetés, ami olcsóbb is, mint a használtruha-vásárlás – magyarázza Mariann.

Közben már egy másik közösségi vásárra, a KlauzálbÁr nagy tavaszi ruhabörzéjére tartunk. Ez a Gardróbnál jóval fiatalabb rendezvény, egy barátnői társaság ötletén alapul. A barátnők kinőtték a garázsvásárhoz hasonló otthoni ruhacsere-összejöveteleket, kerestek egy kávézót, ahova elvihetik a holmijaikat.

Az ismeretségi körben való ruhacserélgetés pszichológusok szerint azért is hasznos, mert különösen a tinédzserek között egyfajta csoporttudatot alakít ki. A ruhavásárlás meghatározza személyiségünket, sok fiatal ezért is vásárol ész nélkül, mert keresi a megfelelő önkifejezési módot. A közösségi vásárokon a jó állapotú, mosott és vasalt ruhák eredeti áruk húsz százalékáért cserélnek gazdát. A lakásokban tartott ruhacserepartikon viszont csak filléreket lehet összeszedni. A legjövedelmezőbb vállalkozás az online értékesítés.

Az online piactereken és a gardróbcsere-oldalakon, illetve a Facebook Marketplace-en és a számos Facebook-csoportban óriási az érdeklődés a jó minőségű, olcsó darabok iránt. Körülbelül az eredeti ár harmadáért adhatók el a holmik. A jó árhoz persze megfelelő marketing is szükséges, a szép képek és szellemes szövegek emelik a darab értékét. Laura Rose angol egyetemista azzal szerzett hírnevet magának, hogy utánozhatatlanul ráérzett az online eladás ízére, így nemcsak a borsos egyetemi tandíjat tudja saját és barátai ruháinak értékesítéséből fedezni, de évente háromszor nyaralni is eljut az eBayen keresett összegből.

A hazai eladók nem ennyire szerencsések, ám nem is a profit, inkább a környezettudatosság, illetve a segíteni vágyás mozgatja őket. Az emberek minden társadalmi rétegből szeretnek vásárolni – mondja Petra –, és a közösségi vásárokon néhány száz forintból ajándékozhatják meg magukat, pár ezer forintból pedig vehetnek akár tíz ruhát is.