Megunt darabok

Lassan belefulladunk a ruhaszemétbe, a fast fashion gyártók mégis minden héten öntik ránk a gyorsan amortizálódó minikollekciókat. Szerencsére egyre terjed a környezettudatos gondolkodás.

A jó állapotú ruhák az eredeti ár húsz százalékáért cserélnek gazdát. A környezettudatosság és a segíteni vágyás a fontos Fotó: Katona Vanda

Lassan belefulladunk a ruhaszemétbe, a fast fashion gyártók mégis minden héten öntik ránk a gyorsan amortizálódó minikollekciókat. Szerencsére egyre terjed a környezettudatos gondolkodás, ami a ruhák esetén a közösségi vásárokban is észrevehető.

Tinédzser barátnősereg siet a Városligeten át a Dürer Kert felé. Kezükben pamutzacskók, amelyeket reményük szerint hamarosan számos különféle anyagú és szabású darab tölt meg. A Dürer Kert ad otthont a havonta kétszer megrendezett Gardrób közösségi vásárnak, ahol kifejezetten a megunt, kinőtt, soha fel nem vett ruhák cserélnek gazdát. Nyolc teremben és az összekötő folyosókon kilencven asztalon kínálják a régi vagy egészen új darabokat. A húszas évei elején járó Brigi például többek között nyolcadikos korában hordott farmert hozott, a túl sok ruhát sokszor saját bevallása szerint is felelőtlenül vásárló negyvenes Anna pedig vadonatúj pólókat és blúzokat pakolt ki standjára.

– Nagyon szeretek vásárolni, de nem szeretem a próbafülkéket, az ottani tükrök mindig az ember legrosszabb formáját mutatják – vélekedik.

– Sokat rendelek a netről is, és sajnos főleg a távol-keleti méretezés miatt nem mindig sikerül jó méretet venni. A visszaküldés drága, ezért már évek óta járok a hasonló közösségi vásárokra. Inkább eladom a fel nem vett darabokat.

A tükröt illetően a Dürer Kert sem tökéletes, egy dupla ajtó rejti a próbafülkének kinevezett helyiséget, ami azonban a rossz megvilágítás és a zsúfoltság miatt nem növeli a reménybeli vásárlók önbizalmát. Kata azonban csak nevet a kicsit nomád körülményeken, és közli, hogy ahol az ember 100 és 3000 forintos darabár mellett tetőtől talpig felöltözhet, ott ne várjon puha szőnyeget és négy oldalról tetőtől talpig érő, jól bevilágított tükröket, mint ahogy az a Harrods Prada butikjában van.

A jó állapotú ruhák az eredeti ár húsz százalékáért cserélnek gazdát. A környezettudatosság és a segíteni vágyás a fontos
Fotó: Katona Vanda

Pradát, Versacét vagy Donna Karant azonban itt is találni, főleg a kiegészítők között. Napszemüvegek és bizsuk kínálják magukat a szépen összehajtogatott nadrágok és blúzok, az állványokon lógó elegáns és hétköznapi, hosszú és rövid ruhák tengerében. Néha felbukkannak igazi vintage (legkésőbb a 80-as évekből származó) darabok is, Lilla például arról mesél, hogy néhány hónapja egy Guess estélyi ruhát vásárolt potom áron. Az idősebb Margit ritkán jár közösségi vásárokra, de akkor mindig régi kincseit ajándékozza el.

– Annak idején volt szerencsém sokat járni külföldre, Chanel és Dior kosztümökben vásároltam a nagy divatházaknál. Mára megváltozott a világ, már nem öltözködöm olyan elegánsan, nincs szükségem ezekre a darabokra. Kidobni sajnálom őket, egyrészt az érzelmi értékük miatt, másrészt sokat hordtam őket, de még mindig használhatók. Hol elajándékozom az unokámnak vagy a barátnőinek, hol kijövök egy-egy vásárra, hogy ismeretleneknek is örömet szerezzek – mondja, majd somolyogva oldalba bök, hogy el se hinném, ki mindenkivel lehet ilyen helyen találkozni.

A vásárlóközönség tényleg vegyes, tinédzserektől a kisnyugdíjasokig, a jól szituáltnak kinéző harmincasoktól az elegáns hatvanasokig számos korosztály nézelődik az asztalok között.

– Ezek a vásárok nemcsak a ruhákért vannak, hanem közösségi térként is működnek – meséli Petra, a rendezvény egyik szervezője. – Sokan csak a társaságért jönnek, hogy aztán a ruhák és a cipők között tárgyalják meg a legfontosabb pletykákat. A vásárlókat egyre jobban motiválja a környezettudatosság, hogy a szeretett ruhák minél később kössenek ki a szeméttelepen, ezért inkább töredék áron eladják. A megmaradt darabokat a rászorulóknak juttatjuk el.

Fotó: Katona Vanda

És rengeteg ruha marad. Brigi úgy számol, hogy az asztal bérleti árának – 4500–6500 forint árusítási helytől függően – kitermelése már jónak számít, azonfelül minden forint ajándék. A 16 éves Fanninak éppen ezért inkább az érzés fontos, hogy tudja, megunt darabjai ismét jó kézbe kerülnek.

– A közösségi vásárokat az különbözteti meg a klasszikus használtruha-boltoktól, hogy itt szeretett darabok cserélnek gazdát. Ahány árus, annyi stílus – magyarázza Petra. Fanni annyit tesz hozzá, hogy nem véletlenül öltözik hasonló vásárokról, így sokkal egyedibb ruhatárat tud összerakni.

A Magyarországra érkező használt ruhák nagy része Skóciából jön. A turkálók kirakatában látható „minőségi angol használt ruha” felirat az 1903 óta működő Nathan’s Wastesavers termékeit jelenti valószínűleg. A cég elsősorban brit önkormányzatoktól bérelt ruhakonténerekből szerzi értékesített darabjait. A bérleti díjból iskolákat és jótékonysági szervezeteket támogatnak. A másik forrás az Anglia-szerte elterjedt jótékonysági üzlethálózat, ahova bárki beviheti megunt ruháit, hogy azokat a bolt nyomott áron értékesítse. Ami nem kell senkinek, a Nathan’s Wastesavershez kerül. A legjobb darabok azonban nem hagyják el az országot, hanem – mivel ma divatos a vintage stílus – skót és brit luxusvintage-boltokba kerülnek sokszoros áron. Így az Alexander McQueen estélyiknek, a Burberry kabátoknak és a Chanel táskáknak csak akkor van esélyük Kelet-Európába kerülni, ha már eléggé „széthordták” őket.

Lengyelország, Románia és Magyarország egyébként a cég legfontosabb felvevőpiaca, külön helyi munkaerőt alkalmaznak, hogy ők válogassák a beérkező darabokat, így a a lengyel, román és magyar ízlésre tudják szabni a ruhakészletet.

– Annyira álságos ez a piac. A hazai használtruha-boltokban sokszor ugyanúgy a rossz fast fashion darabokat lehet kapni, mint a bevásárlóközpontokban. Ritkán igaz az az elképzelés, hogy márkásabb ruhákhoz lehet így hozzájutni. Marad tehát a baráti vagy távolabbi ismeretségi körben való cserélgetés, ami olcsóbb is, mint a használtruha-vásárlás – magyarázza Mariann.

Közben már egy másik közösségi vásárra, a KlauzálbÁr nagy tavaszi ruhabörzéjére tartunk. Ez a Gardróbnál jóval fiatalabb rendezvény, egy barátnői társaság ötletén alapul. A barátnők kinőtték a garázsvásárhoz hasonló otthoni ruhacsere-összejöveteleket, kerestek egy kávézót, ahova elvihetik a holmijaikat.

Az ismeretségi körben való ruhacserélgetés pszichológusok szerint azért is hasznos, mert különösen a tinédzserek között egyfajta csoporttudatot alakít ki. A ruhavásárlás meghatározza személyiségünket, sok fiatal ezért is vásárol ész nélkül, mert keresi a megfelelő önkifejezési módot. A közösségi vásárokon a jó állapotú, mosott és vasalt ruhák eredeti áruk húsz százalékáért cserélnek gazdát. A lakásokban tartott ruhacserepartikon viszont csak filléreket lehet összeszedni. A legjövedelmezőbb vállalkozás az online értékesítés.

Az online piactereken és a gardróbcsere-oldalakon, illetve a Facebook Marketplace-en és a számos Facebook-csoportban óriási az érdeklődés a jó minőségű, olcsó darabok iránt. Körülbelül az eredeti ár harmadáért adhatók el a holmik. A jó árhoz persze megfelelő marketing is szükséges, a szép képek és szellemes szövegek emelik a darab értékét. Laura Rose angol egyetemista azzal szerzett hírnevet magának, hogy utánozhatatlanul ráérzett az online eladás ízére, így nemcsak a borsos egyetemi tandíjat tudja saját és barátai ruháinak értékesítéséből fedezni, de évente háromszor nyaralni is eljut az eBayen keresett összegből.

A hazai eladók nem ennyire szerencsések, ám nem is a profit, inkább a környezettudatosság, illetve a segíteni vágyás mozgatja őket. Az emberek minden társadalmi rétegből szeretnek vásárolni – mondja Petra –, és a közösségi vásárokon néhány száz forintból ajándékozhatják meg magukat, pár ezer forintból pedig vehetnek akár tíz ruhát is.