Az meg még nagyobb, ha a hímnemű, nemileg jelöletlenebb alak egységesen mindenkire vonatkozik. Így született hát egy pc-igazgyöngy, a tökéletes, nemsemleges Professx. Hogy ez németül (is) kiejthetetlen? Sebaj, legalább száműztük a nemi különbséget. Szerencsére ezen abszurdnak is támadtak ellenzői: a Zeit Magazin szerkesztője, Harald Martenstein találóan ironizált a Professx alak hangtani képtelenségén: „Ha lemondunk a nyelvben arról az elvről, hogy kiejthető is legyen, az nagyjából olyan, mintha azt mondanánk: nem fontos, hogy egy ital iható legyen, fő dolog, hogy az ital nemsemleges legyen.”
Nem tudom, gall barátaink értesültek-e a Professx zajtalan, hétköznapi bukásáról, mert akkor talán elgondolkodnának, hol a határ. Habár épp a régebben sokat csodált nyugati jólét váltotta ki apránként azt a tökéletes társadalmi dekadenciát, amelyben ez efféle genderista agyruganyok burjánzanak. (Hogy mennyire puszta ideológiai bozótharc ez a szülő egy-kettő, mi sem mutatja jobban, mint hogy eleve funkciótlan. A legtöbb európai országban nincs is olyan rovat a beiskolázási nyomtatványokon, hogy édesanyja, édesapja neve. Többnyire csak édesanyja neve és/vagy szülő/gondviselő neve kérdés szerepel azokon.)
Magam jó 25 éve, még a felhőtlennek gondolt nyugati jólét idején szembesültem valódi „genderharccal” egy kedves közép-itáliai városkában. Emlékszem, micsoda szempillantással tiltotta meg umber barátom, Valter, hogy a sokfogásos esti lakoma után segítsek nejének, Peppinának lerámolni az asztalt.
Félve jegyzem meg, ebben az évszázados, mára méltányos(abb) nyugvópontra jutott olasz vitában Valter igazi férfi volt, Peppina pedig igazi nő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!