Szindbád hazája

Az ománi szultán jövőre ünnepli hatalomra kerülésének ötvenedik évfordulóját. Az uralkodónak nincs utóda, és olyan nyilvánosan kijelölt személy sincs, aki követhetné a trónon. Így marad az ősi módszer. Az utód nevét titkos ládika őrzi, amelynek kulcsához illetéktelenek nem férhetnek hozzá.

Kábúsz bin Szaíd szultán a palotájában. Furfangos utódlás Fotó: POOL New Forrás: Reuters

Kábúsz bin Szaíd szultán a palotájában. Furfangos utódlás
Fotó: Reuters

Ez a filozófiája Kábúsz bin Szaíd szultánnak is.

Ezért olyan népszerű hazájában, a két és fél milliós Ománban – plusz még kétmillió vendégmunkás –, amely az Arab-öböl délkeleti részén fekszik. Felvilágosult szultanátust vezet, amely nem is akar demokráciának látszani. Háromszáz éve a törzse, al-Szaíd van uralmon Ománban. Kábúsz egyszerre kormányfő, védelmi és külügyminiszter, valamint a központi bank kormányzója is. A stabilitás biztosítéka a szultán. Mindenről ő dönt, ami fontos Ománnak.

Politikai pártok nem léteznek, a néhány elégedetlenkedőt azonnal bebörtönzik. „Azzal a feltétellel, hogy nem foglalkoznak a politikával, az omániak számára nagyon jó itt élni” – mondják irigykedve a környező országokból érkezők. A főváros, Maszkat kikötője előtt ott lebeg a tengeren, mint valami látványosság, a szultán jachtja. A francia Fontainebleau mellett is van egy kastélya. Ennek ellenére és ezzel együtt szeretik az uralkodót.

Kábúsz szultán a 2017-es évben majd egy esztendőt németországi gyógykezelésen töltött, ahol gerincdaganattal kezelték. Bár szinte csak akkor jelenik meg a képernyőn, amikor muszáj, az utóbbi időben mintha egészségi állapota is jobb benyomást keltene. Legutóbbi fellépése a tavaly év végi nemzeti ünnepen volt, amelyen állva követte az eseményeket. Amikor 1970-ben – a volt gyarmatosító, Nagy-Britannia segítségével – eltávolította apját a hatalomból, az országban három iskola működött.

Az omániak csupán ezt követően ismerkedtek meg az aszfalttal, mert egyetlen méter szilárd burkolatú út sem volt. Az egészségügyet a semmiből kellett felépíteni, de végül ez is előnyükre vált, hiszen ma a kórházak a legkorszerűbb diagnosztikai eszközökkel vannak felszerelve. Arról nem is beszélve, hogy az oktatás és az egészségügy minden ománi számára ingyenes.

Nem véletlenül kapta Omán a Kelet Svájca minősítést. Biztonságos, tiszta és vendégszerető. Ma elég végignézni Maszkaton, ahol sugárutak szelik át a várost, amely olyan tiszta, hogy a turisták szerint – kis túlzással, de – a járdáról is lehet enni. Nincs olyan turisztikai kiadvány, amely ne emelné ki, hogy aki Ománba jön, az a világ tíz legbiztonságosabb országa egyikében tesz látogatást.

Vendégmunkás takarítja az ománi tengerpartot. Közelítő vihar
Fotó: Reuters

Külpolitikájában a méreteihez képest megpróbál független döntéseket hozni. Omán volt az egyetlen arab állam, amely az 1979-es izraeli–egyiptomi békekötés után nem szakította meg kapcsolatait Kairóval. Bár nincs diplomáciai kapcsolata a zsidó állammal, azért például rendkívül barátságosan fogadta tavaly októberben Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. 2012-ben egy maszkati villában folytattak titkos tárgyalásokat az amerikaik az irániakkal. Menedéket nyújtottak Kadhafi özvegyének is.

Kábúsz szultánnak inkább a szomszédjaival vannak gondjai. Jemenben a muzulmán vallás különböző ágai vívják – külső támogatással – véres háborújukat. A szaúdiak mindig ferde szemmel néztek az ibaditákra, akik se szunnitának, se síitának nem tartják magukat: a hithű szunnita vahabisták számára az ibaditák eltévelyedett árulók. Az emírségekkel meg ott van a régi területi vita, amely útjában áll a kapcsolatok elmélyítésének. Nem kizárt, hogy e két szomszéd a háttérből befolyásolni akarja az ománi hatalomátvétel folyamatát. Ezért van szükség olyan barátok megőrzésére, mint az Egyesült Államok, de még Izrael jó szándékára is számíthat a parányi (három magyarországnyi) Omán.

A 2014-es olajárcsökkenés nem jött jól az ománi gazdaságnak sem. Felhalmozódott a külföldi adósság, amelyet máig nem sikerült jelentősen csökkenteni. Évi 45 ezer fiatal ománi lép be a munkaerőpiacra, de mindegyiküknek nem tudtak állást biztosítani, hiába kezdték „ománosítani” a vendégmunkások által betöltött munkahelyeket. Ez távlatilag kiszámíthatatlan társadalmi problémákat jelenthet.

Az Arab-öböl bejáratánál fekvő Omán már csak elhelyezkedésénél fogva is sokaknak kívánatos. Kína, Német- és Olaszország nyomul azért, hogy minél kedvezőbb szerződéseket kössön a szultánsággal. Omán az olajbevételeken túl a turisztikai fejlesztéseket tartja fontosnak, mint a többi monarchia a térségben: 2040-ig 46 milliárd eurót fektetnek a szálláshelyek bővítésébe, amelyeknek az országban el kell érniük a mostani dupláját, mintegy 80 ezret. Ez már nagyobb számokat jelent, mint a minőségi turizmus, de a szakértők nem félnek a tömegek megjelenésétől, amely árthat a hagyománynak és az értékeknek is.

Még a külföldön élő kis számú ellenzék is úgy véli, hogy a királyi család tagjai nem lesznek olyan ostobák, hogy a hatalomváltáskor egymásnak essenek. Nekik jó, ha minden ugyanúgy folytatódik, mint eddig. Meg kellene őrizniük a boldog Arábia országát.