Ausztria napjainkban azonban már nem kizárólagos bevásárlói célpont. Gyakran bóklászunk szlovák boltokban, vásárokban is, ahol az elmúlt esztendőben 16 milliárd forintot költöttünk, sőt még Ukrajnába is át-átruccanunk vásárolni: a statisztikai adatok szerint egy év alatt hatmilliárd forinttal gyarapítottuk a gazdaságukat. Romániában, Szlovéniában is sokat költünk: évente hozzávetőleg öt-öt milliárd forintot.
Szabadkán van egy olyan piac, amelyért valósággal megőrülnek a magyarok. Ide évente több százezren zarándokolnak, maguk mögött hagyva a plázavilágot. A beszámolók szerint a határtól alig negyedórára lévő, immár ikonikussá vált hatalmas területen minden kapható, étel, ital, ruha, tisztítószer az itthoni árakhoz viszonyítva körülbelül fele áron – avat be a részletekbe Kovács Zsolt, aki évek óta havonta egyszer törzsvendég a forgatagban.
– Kislányommal hajnalban busszal indulunk Pest megyéből, és két és fél-három óra alatt oda is érünk. Ez tízezer forinttal olcsóbb, mint ha kocsival mennénk. Érdemes munkanap utazni, akkor kevesebbet kell várakozni a határon. Az oda-vissza út fejenként négyezer forintba kerül, de ez bőven megtérül. Például egy kiló márkás ételízesítő nincs nyolcszáz forint, de a szerb őstermelőtől vásárolt méz vagy gyógytea és a kedvenc mogyorókrém is ötszáz-ötszáz forint körül jön ki. Zsolt szerint a zömmel török gyártású ruházati termékekért is kevesebbet kérnek, mint itthon, jellemzően két-háromezer forinttal olcsóbb egy márkásnak „tűnő” kabát vagy cipő. A jó minőségű, egyliteres, ötvenfokos házi szilvapálinka ezer forint, ám ezzel vigyázni kell, a határon személyenként csak ennyi vihető át, és ezt a vámosok valóban nézik is, csakúgy mint a feleannyiba kerülő cigaretta mennyiségét is.
