Gettó

Adam LeBor Nyolcadik kerülete egy készülő trilógia első része, amely a budapesti menekültválság egyik hétvégéjén játszódik.

A 2015-ös év egyik legemlékezetesebb eseménye volt, amikor hosszú hetekig rostokoltak a Szíriából és egyéb közel-keleti háborús zónákból érkező menekültek a Keleti pályaudvaron, mielőtt továbbindulhattak volna végső céljuk, Nyugat-Európa felé. Adam LeBor Nyolcadik kerülete egy készülő trilógia első része, amely a budapesti menekültválság egyik hétvégéjén játszódik.

Az újságírókat sokszor vádolják azzal, hogy a jó történet kedvéért hajlamosak kiszínezni vagy akár teljesen elferdíteni az igazságot. Adam LeBor brit újságíró nagy rajongója a részletességnek, bár szereti kiforgatni a tényeket. Évek óta Budapesten él, innen tudósít a The Times és a The Economist olvasóinak. Írt már könyvet az ENSZ mulasztásairól, az arabok és a zsidók együttéléséről Jaffában, és olyan fikciós krimit is, amelynek főhőse az Európai Unió és a nácik összeesküvésének szálait akarta kibogozni.

A Nyolcadik kerület középpontjában egy Kovács Baltazár nevű, roma származású nyomozó áll, aki egy meggyilkolt férfi ügyét akarja felgöngyölíteni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság gyilkossági csoportjának tisztje névtelen üzenet nyomán érkezik a tett helyszínére, ahol a miniszterelnök elit rendfenntartó alakulata a detektív régi ellenlábasának vezetésével próbálja megakadályozni a nyomozást. Hamar kiderül: a szálak a Keleti pályaudvaron hálózsákokon fekvő menekültektől a politikai elitig vezetnek.

Kovács a társadalom számára kívülálló: cigány és nem teljesen megbízható, leginkább azért, mert bátyja és apja is igazi gengszterek és stricik. A detektív mellett Enikő, a zsidó származású riporter is a gyilkos nyomában lohol, ám mivel a nő Kováccsal való közös múltja lehetetlenné teszi a harmonikus munkát, külön-külön bukkannak rá a politikai korrupció és terrorizmus újabb és újabb aggasztó nyomaira.

A szerző olyannyira belemegy minden apróságba, hogy a túlzott részletesség már-már a krimi fordulatosságát és tempóját is döcögőssé teszi. A regény legnagyobb értékét a budapesti leírások jelentik, amelyek bátran felvehetnék a versenyt bármilyen útikalauzzal. LeBor szereti és ismeri a város minden szegletét, és lefejti a kerületek különböző rétegeit Józsefváros sötét sikátoraitól a budai kertes házakig, ahol a miniszterek kúriái magasodnak a város fölé. A sokáig csak omladozó házairól, prostitúcióról, drogbizniszről és gettóiról hírhedt nyolcadik kerület enyészete mára átadta helyét a belvárosi hipsztereknek, az ingatlanspekulánsok lakóparkos jövőképének. Lassan átveszi a hetedik kerület szerepét romkocsmáival, kávézóival és egyedi hangulatával, miközben a felszín alatt lappang az erőszak és az emberkereskedelem.

A brit LeBor Magyarországának elfogult karikatúrája viszont pontosan olyan, mint ahogyan a brit sajtó túlzásaiban szerepel: korrupt, xenofób, cigányellenes, kissé fasiszta és olykor kifejezetten kegyetlen. A Nyolcadik kerület tézisregény: Adam LeBor a politikai vezetőket és sajtótermékeket csupán hanyagul átnevezi, hogy fikciós mű köntösébe bújtatva, durva csúsztatásokkal fogalmazzon meg erős kormány- és társadalomkritikát. Az egyébként sűrűn és választékosan megírt krimi szólhatna a civilizációnk alapjait képező törvényekről és emberségről anélkül is, hogy a szerző átcsúszna a politikai pamflet gunyoros, öncélú és közhelyes műfajába.

(Adam LeBor: Nyolcadik kerület. Kossuth Kiadó, Budapest, 2019, 366 oldal. Ára: 3800 forint)