Fradoletto hozzám fordul, mibe kerülhet egy ilyen bronz szobor? Kivágom, hogy nyolcezer lírába. Az olasz helybenhagyja. Vitték be a magyar terembe és felállították a terem közepén. Megyek haza. A szálló halljában türelmetlenül vár rám Ligeti. „Minden rendben volna, csak azt nem tudom, mi az ára?” – „Mit kérjek érte?
A bronzöntés benne van 2000 koronában. Mondjunk négyezer koronát.” – „Nos, már el is adtuk nyolcért!”
Később hallottam, hogy a Dante-múzeumba került, mert a múzeum igazgatója, aki megvette, azt hitte, hogy Dante egyik alakját ábrázolja. Máig se világosítottuk fel. Minek? Egyébként a velencei siker után megkapta a végleges megbízást is Ligeti, s a szobor ott van a Városligetben.
*
Szinyei csak igen későn, a háború előtt egy évvel jutott ki először Párizsba, hogy megnézze a francia mestereket, akiket csak hírből ösmert. Fiatal festők egész csoportja, kik akkor Párizsban éltek, vették körül, vitték múzeumokba, magángyűjteményekbe. Végül rávették, hogy nézze meg a kubistákat is. Így jutott el Kahnweiler műkereskedő boltjába, hol először látott Picasso képeket. Többek közt azt a képet, melynek címe: Nő mandolinnal.
– Hát tulajdonképen, hogy vagyunk ezzel a mandolinnal? Hol van a nő, hol a mandolin? – kérdi Szinnyei.
A fiatal festők találgatják. Végre odafordulnak a segédhez. Az így felel:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!