Kép a képben

A világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb énekesnője, az idén nyolcvanadik évét betöltő Tina Turner élettörténete Topolcsányi Laura színházi szerzőt is megihlette.

Tina Turner (Fehér Adrienn) és első férje, Ike Turner (Valázsik Péter) Fotó: Hurta Hajnalka Forrás: Turay Ida Színház

Az érem két oldala: kifelé a fényesen csillogó, kisuvickolt felület, az úgynevezett kirakat látszik, belül pedig ott a tapintható, natúr valóság. Annak minden ragacsosságával, rárakódott szennyeződésével, tisztátalanságával együtt. Talán ez fejezi ki a leginkább a világ egyik legnépszerűbb és legsikeresebb énekesnője, az idén nyolcvanadik évét betöltő Tina Turner élettörténetét, akinek páratlan zenei pályafutása még a múlt évezredben, 1958-ban kezdődött.

Nem éppen örömtüzek szegélyezte életútja többek között Topolcsányi Laura színházi szerzőt is megihlette; a szemünk előtt pereg le a súlyos magánéleti anomáliákkal fűszerezett fél évszázados karrier minden fontos, történeti hűséggel ábrázolt mozzanata. A szárnybontogatástól kezdve az öntörvényű, agresszív, drogfüggő zenész és későbbi férj – Ike Turner – teremtette légkör nehéz évein keresztül a kényszerű önállósodásig, majd a verítékben született, jól megérdemelt sikert besöprő szólókarrierig. Hogy aztán eljusson magánéletének valamelyest megnyugtató rendeződéséig. Miért valamelyest? Mert hiába a kollégák/barátok (az ugyancsak félvér és kiváló tehetségű énekesnő, Cher, akinek sorsa Sonny mellett Tináéhoz hasonlóan alakul), valamint a szintén pályatárs és rajongóból lett későbbi második férj, David Bowie (aki egyik veséjéről is lemond imádott házastársa javára) segítő szándéka; a totális boldogságot illetően az égi hatalmak másképpen döntöttek: a tévéshow kellős közepén érkezik a hír Tina legidősebb fiának haláláról.

Tina Turner (Fehér Adrienn) és első férje, Ike Turner (Valázsik Péter)
Fotó: Turay Ida Színház

Eddig a történet lényege, amely drámai fordulatosságából adódóan akár „szimpla” színielőadásként is megállná a helyét. Ám Szurdi Miklós rendező ennél többet akart (és milyen jól tette!): némi csavarral megvillantja a Rocknagyi valóságos színre vitelét, vagyis egy próba kellős közepén találjuk magunkat. Miképp Tina élettörténetében, úgy a színpadon is a lebetegedett énekesnő helyettesítésére érkezik a beugró főhős (Fehér Adrienn), a rendező (a színdarabban Fehérvári Péter) pedig – a jelenetváltásokat jelző, részlegesen kivilágított nézőtérről – irányítja a próbafolyamatokat. Az ötletes dramaturgiai megoldás szerint az életrajzi cselekmény tehát keveredik a „valóságos” színpadi próbával. Mintha a televízió kép a képben funkcióját alkalmaznánk. S hogy a kettő mennyire elválaszthatatlan egymástól, arról az elmaradt happy end tanúskodik: épp a fiú halálhírének bejelentése közben robban be a darabbeli színpadi ügyelő, hogy vége a próbának; az eredeti énekesnő meggyógyult, s jelentkezik a Rocknagyi szerepére…

Elmaradt happy endről beszéltünk, ám az empatikus néző az átérzett fájdalom ellenére sem távozik lógó orral az előadásról. A gyógyír pedig maga a zene, Tina Turner világot bejárt, semmivel össze nem téveszthető zeneszámai. Amelyet Fehér Adrienn élőben és hitelesen – miközben a prózai részben is felejthetetlen élményt nyújt –, Tina hangjához hasonlatosan, mély átéléssel közvetít. Így nem maradhat ki – többek között – a Simply the Best, a What’s Love Got To Do With It, a Nutbush City Limits, és persze a megasláger Proud Mary sem. De ne feledkezzünk el a Cher szerepében szintén szépen teljesítő Détár Enikőről, valamint a fiúkról: Pásztor Mátéról (David Bowie és a többi férfiszerep) és Valázsik Péterről (Ike Turner) sem. Csakúgy, mint a táncosok ízlésesen koreografált, megfelelő arányban adagolt produkciójáról – nekik is kijár a vastaps. A mindvégig fordulatos, aprólékos gonddal és kreativitással színre vitt élettörténet fontos bizonyíték a könnyűnek nevezett zene létjogosultságára és halhatatlanságára: a műfaj koncerttermeken túlnyújtózkodva, korosztályoktól függetlenül, immár a színház falai között is rátalált méltó helyére.

(Rocknagyi, zenés színjáték, április 18., Turay Ida Színház)