Mint huszár a lovát

Hogy mit is jelent a gyakran mantrázott szlogen, motoros-életérzés, valójában senki sem tudja. A motorosok sem. Az értelmezési tartomány olyan széles, hogy lényegében körbeér. De talán nem is lehet mindent megfejteni. Van, amit csak érezni kell.

Nemzetközi motorosinvázió Budapest belvárosában. A választott közlekedési eszköz lehet életforma, rangjelző, sőt politikai állásfoglalás is Fotó: Havran Zoltán

Sem az idei bolondos április, sem a hűvös-esős május nem lopta be magát a motorosok szívébe. Mármint azon elővárosi fickókéba, akik rendszerint még ki se keltek az ágyból, máris az időjárásappokat böngészik, hátha valamelyik 30 százalék alá jósolja az eső valószínűségét, és tíz fok fölé a hőmérsékletet. Nagy a tét ugyanis: vagy idegőrlő araszolás következik a reggeli dugóban, vagy időnként hajmeresztő cikcakkolás, libabőrösen szép kihúzatás a buszsávokban és adrenalingazdag célba érés negyedannyi időn belül – plexi alatt széles mosollyal. Igazi motoros-életérzés!

Nemzetközi motorosinvázió Budapest belvárosában. A választott közlekedési eszköz lehet életforma, rangjelző, sőt politikai állásfoglalás is
Fotó: Havran Zoltán

Az összetartozás élménye

Bár ismertek a motorosokról alkotott sztereotípiák a szabadságról meg hasonlókról, de a helyzet az, hogy a motorosok is mindenfélék. A motor számukra úgy közlekedési eszköz, mint huszárnak volt a lova annak idején. Ha a huszárt megkérdezte volna valaki, mit szeret az állatban, alighanem csak a szeretet hőfokáról tudott volna érdemben nyilatkozni, az okáról nem, mert az annyira magától értetődő. Az életét bízta rá a vágtában, bajtársa volt a csatában, a szerelemben a kedvese után mindjárt a második. A motoros is így van a motorjával. Életérzés.

Egy motor tucatnyi nézőpontból mutatja meg, hogy ki- és miféle ember a „lovasa”. Olyasmi, mint a viselet, amelyet alkalomnak megfelelően magunkra öltünk. Motorokból is megvan a legpraktikusabb munkaruhától (robogó, naked) a túra- és sportruházatnak beillőn (túra, sport, enduro, cross és ezek kombinációi), a legstílusosabb megjelenést kölcsönzőn át (chopper, cruiser, bobber, cafe racer) a legkülönlegesebb, úriszabóságban készült alkalmi darabig (épített motor) minden. Önkifejezés. A választott motor lehet életforma- és rangjelző, sőt helyenként politikai állásfoglalás is. De van a közös nevező, amely az úton egymást intéssel, fejbiccentéssel üdvözlő, spontán szerveződő demokratikus társadalommá teszi a motorosokat. Ez pedig az állami struktúrákon, társadalmi rendeződéseken kívül álló, lazább – vagy éppen szorosabb – emberi kötelékeket jelentő, szinte bajtársi összetartozás élménye.

Szóval itt a május és az eső, de ez nem riaszthatja el a motorozás szerelmeseit a lágymányosi Tüskecsarnoktól, ahol az idén februárban lefújt Budapest Motor Fesztivál helyére lépő Motor Show Budapest című motorkiállításnak és -vásárnak, illetve Motorépítő Bajnokságnak örvendhetnek. Az utóbbi a Motorépítő vb hivatalos állomása is egyben. A rendezvényt az egyik legrégibb magyarországi motorosklub, a Devils MC tagjai szervezték. Felismerni őket a világ minden motorosklubtagjára jellemző dress code-ról: bőrmellény vagy sötét színű motorosdzseki, hátán a klub ördögös colorjával (logójával) és az ország nevével. Vannak rajtuk más, szabadon választott felvarrók is, mindegyik az adott motoros önkifejezése szempontjából fontos jelentést hordoz. Ugyanez igaz a tetoválásokra is. Mindez a közös szubkultúra hagyománya.

A csarnokban autentikus rockzenével aláfestett káprázat fogad. A zenei műfaj is része az érzésnek. Középen kiállítva ötvenvalahány épített motor, a bajnokságra benevezett vasak, mellettük néhány hot rod autó, átszabott veteránok, a párhuzamos autóépítő verseny résztvevői. Az előtérben márkakereskedők által marketingcéllal felvonultatott szériagépek, Harley-k, Hondák, Moto Guzzik, Agusták és mások, valamint – sokak szemében szentségtörésnek minősülő – néhány e-bike. Körben motorosruházat, jelvények, matricák, felvarrók, adalékanyagok, motorosmagazinok standjai. Egy helyen a Magyar Keresztény Motorosok Közössége egy tagja szólít meg. Beszélgetünk, majd megajándékoz egy Biker Bible kötettel (Újszövetség, hívő motorosok hitvallásaival).

A színpadon az uralkodó vintage hangulat jegyében egy rockabilly-zenekar nyomja, néhány pár táncolni kezd, mások a kilencéves dobosért vannak oda. A színpadra született srác nemcsak pontosan hozza a ritmust, de szemlátomást élvezi is nagyapái zenéjét. A jó öreg amerikai számok passzolnak a klasszikus motorstílusok jegyében épített gépekhez, amelyek különféle kategóriákban versengenek egymással: old school, racer, moped, cafe racer, hall of fame, freestyle és átépített Harley-Davidson. A nagyszámú közönség tagjai arcukon átszellemült mosollyal vizsgálják, fotózzák és egymás közt kommentálják a remekműveket, amelyekre szavazni is lehet. A látogatók többsége motoros, ettől aztán mindenki nyitott, könnyen barátkozik, tegeződik. Ez is a „motoros-életérzés” része.

Vannak, akiket kimondottan az esztétikai szempontok motiválnak
Fotó: Havran Zoltán

„Ez szerelem”

Összefutunk az egyik legsikeresebb magyar motorépítővel, Sütő Csabával, akit motoroskörökben „Süti” néven ismernek, és éppen nyilatkozik egy kamerának. Műhelye, a solymári Gigamachine Choppers etalonná vált, miután tíz éve Prágában megnyerte a kelet-európai motorépítő bajnokságot egy átépített Harley-vel, később az Eb-n harmadik helyezést, a vb-n hatodik helyezést ért el. Ahová benevezi valamelyik alkotását, onnan nem szokott díj nélkül eljönni, a hetekben Pozsonyból hozott hármat, egyet pedig Burgenlandból.

– Sok versenyre visszük a motorjainkat, de a fókusz mégiscsak ezen a magyarországi versenyen, a Motor Show-n van. Ide 11 géppel neveztünk, több kategóriában – foglalja össze, majd megtudjuk, hogy évente készítenek egy-egy kimondottan versenyekre szánt motort, amelynél nem számít a gazdaságosság, a munkaóra, a beleölt pénz. Ez a szakmai csúcs. – Ez szerelem – állítja, és megfogalmazza, hogy hatalmas ajándéknak tartja a Jóistentől, hogy kenyérkeresete egyben a szenvedélye. Olyan motorosok rendelnek tőle egyedi gépet, akik nem érik be egy szériamotorral. Sokan nem esztétikai, hanem praktikus megfontolásból építtetik át a gépüket, mert tuning révén gyorsabbat akarnak, vagy például testalkatukhoz akarják igazíttatni. Ők a többség. Másokat viszont kimondottan esztétikai szempontok motiválnak. Valami egyedire, feltűnőre, szemet gyönyörködtetőre és megismételhetetlenre vágynak. Az átépítés mértéke a tulajon (és pénztárcáján) múlik. Többnyire egy Harley-motorblokk az alap, majd a megrendelővel együtt tervezik és gyártják le az egyedi vázat, tankot, ülést, kormányt, kiválasztják és megrendelik az alkatrészeket. Sok ötletelés, tervezés, kísérletezés, egyeztetés, hengerlés, vágás, hegesztés, csiszolás végén a „teremtés hatodik napján” jön a művészi szintű fényezés.

A motorépítésben az a jó, hogy csak a fantázia szab határt, a freestyle kategóriában pedig már a vezethetőség is csak idézőjeles követelmény. Az ilyen motorok inkább szobrok, mint használható járművek. Persze megvannak az uralkodó divatok, most éppen az ’50-es, ’60-as éveket idéző cafe racerek és bobberek mellett a Németországból indult low riderek tarolnak: Harley-stílus, de majdnem a földön ülsz, a motor nyújtva, sportosítva, extrém széles hátsó kerék, brutálisra tuningolt motorblokk. Hiába az amerikai gyökér, az elmúlt évtized legjobb motorépítői mind európaiak, a vb-t is áthozták a vén kontinensre. Odaát még mindig a csillámot, a krómot erőltetik, ilyen az amerikai közízlés… Az európai gépek sokkal kifinomultabbak, szebbek, stílusosabbak, őszintén szólva ebben már régen nem Amerika a minta. Túl vagyunk már a Born to be Wild fél évszázados romantikáján, a hosszú első villán és a váll fölé emelt kormányon. A stílus az ízléssel együtt folyamatosan változik, ettől a konzervatív irányzatok sem mentesülnek – foglalja össze Süti.

Ezek fényében nem véletlen, hogy mindössze két olyan géppel találkozunk, amelyek a hetvenes évek hosszú villás amerikai gépeire hasonlítanak.

– Ugyan már, hogyan lehet ezzel kanyarodni? – fogalmazza meg kritikáját egy bőrdzsekis fiatalember, aki nyilván nem Texas végeláthatatlan egyeneseiben gondolkodik. Az európai utak jól manőverező motorokat követelnek – mondja, amivel nem tudok vitatkozni.

Annak ellenére, hogy Európa a klasszikus építésű bringákat is a maga ízlésére formálta, a motorkultusz azért egy kicsit még mindig az amerikai álmot, a hatvanas-hetvenes évek hippis, woodstockos, hard rockos hangulatát – életérzését – tükrözi. Ezt jól példázza, hogy egy Harley-Davidson annak ellenére kultusztárgy, hogy csaknem a feléért megvehető egy hasonló kivitelű és semmivel sem rosszabb japán masina. Csakhogy az nem Harley! – A Harley luxuscikk, a brandet kell megfizetni – foglalja össze a lényeget a márkaképviselő.

Azért a motorok Rolls-Royce-a sem elérhetetlen! Modellenként változóan 3–12 millió között kínálják őket. A motorosklubokba (MC) tömörülő legelkötelezettebbek is leginkább Harley-t hajtanak, ez is része az „érzésnek”. Zárt világuk azonban ennél sokkal többet jelent. A klubok gyökerei az Egyesült Államokba vezetnek, de a mintákat minden náció a maga képére formálta. Ennek megfelelően a ma létező tizenhat magyar MC is a szó legtisztább értelmében magyar. Kivétel nélkül a mély férfibarátság, a motorozás szeretete, a nyíltan vállalt patrióta szellemiség és a globalista világrenddel való szembenállás fűzi össze tagjait, emellett rendszeres jótékonykodással, gyűjtésekkel javítják imázsukat.

Bátor Botond pálos szerzetes áldást oszt a 12. motorosbúcsún, Szentkút-völgye, Ecséd, 2018. május 26.
Fotó: MTI–Komka Péter

Szlovák rendszám, magyar zászló

A színpad mellett elkapott rendezvényszervezőt, a Devils MC elnökét, Somfai Pétert is a saját motoros-életérzéséről kérdeztük.

– Gyerekkori barátok vagyunk, akiket a közös érdeklődés, a motorozás és motorépítés tart össze. Akkor van harmónia egy magamfajta motoros életében, ha a klub, a munka és a család egymást erősíti. Ehhez tudatos életvezetés és persze toleráns társ kell – foglalja össze. Hiába férfiklub, gyakran a feleségét is felülteti maga mögé, vele együtt megy motoroseseményekre. Évekig a Devils MC rendezte a legendás Újszilvási Motorostalálkozót. Emellett harminc éve minden télen börzét szerveznek a motorépítők számára, 1997-től rendezik a Magyar Motorépítő Bajnokságot. Mint mondja, sokat elárul a klubtagok közt uralkodó szellemiségről, hogy nem ismerik az irigységet. Ha például valaki jobb motorra tudja cserélni a régit, a többi őszintén örül neki, és gratulál. A motorosklubokra sokkal kevésbé jellemző az irigység, a kivagyiság, mint a társadalom többi részére. Segítik egymást mindenben, a klubon kívüli dolgokban is. Egyszerre baráti közösségek, véd- és dacszövetségek, saját belső törvényeiket pedig ők határozzák meg. Ezért van az, hogy a klubok nagyon zártak, nagyon megnézik, ki lehet teljes jogú tag, és ameddig egyetlen ellenszavazat akad, a tagjelölt csak jelölt maradhat.

A motorosklubok általában nyíltan nem politizálnak, noha indirekt állásfoglalásnak számítanak a nemzeti jelképek (turul, árpádsáv, koronás címer, Nagy-Magyarország). A gój motorosok a legismertebb kivétel. Főleg vezetőjük, Mészáros Imre, akivel a közönség soraiban találkozunk össze. Ismertségük onnan ered, hogy 2006. október 5-én, amikor a Kossuth téren félezer motoros gyűlt össze tiltakozni a Gyurcsány-kormány ellen, a többségük az esemény idejére előrelátásból levette hátáról klubja colorját. Kivéve az erről nem értesült Gój Motoros Egyesület tagjait. A sajtó egy része nekik is ment, mire Mészáros Imre egy jó ügyvéddel a háta mögött rommá perelte a mocskolódókat.

– A többiek egyetértésével vállaltam a hadakozást, a mai napig 106 pergyőzelem, egy döntetlen és négy vereség a mérleg – meséli, nevetve téve hozzá, hogy valójában azóta elhunyt barátjuk, az LGT-s Somló Tamás volt a névadó, Raj Tamás akkori főrabbi pedig áldását adta a névre, mondván, a gój szó senkit sem sért. – De mindegy is, mert valójában mi is egy baráti közösség vagyunk, akik évi 15 ezer kilométert túrázunk európai utakon. Jelmondatunkhoz híven („A gumid kopjon, ne a hazád!”) ez éltet minket, ez az életünk.

Nem támasztják alá politológiai felmérések, csak tapasztalat alapján vélelmezhető, hogy a motorosklubok szinte a világ minden táján konzervatívok és patrióták. Ez azonban ritkán csap át sovinizmusba, mert a közös szerelem, a motor kioltja a társadalmakban egyébként létező feszültségeket. Erről számol be a felvidéki Kerecsen Motoros Egyesület elnöke, Tóth Zoltán is, aki hat társával tíz éve alapította meg klubját, amelyet 24–63 éves magyar férfiak alkotnak.

– Találkozókon összefutunk német, osztrák, szlovák, magyar motorosklubtagokkal, akiknek közös jellemzőjük, hogy mind nagyon büszkék a hazájukra. Ismerjük a szlovákokat is, köszönünk nekik, de a mi szívünk Magyarországra húz, ezt nem rejtjük véka alá. Szlovák a rendszám, de magyar a zászló kezdetektől fogva. Ezt elmondom a szlovákoknak is, ők pedig elfogadják. A 2004-es népszavazás nagy törés volt a felvidéki magyarság lelkében. A magyar motorostársadalom azonnal sietett kifejezni, hogy teljes mellszélességgel mellettünk voltak és lesznek is, ami számomra végtelenül szívmelengető érzés. Ez a hozzáállásuk az igazi „motoros-életérzés”, ezért a magyar motorostársadalmat felvidékiként is csak dicsérni tudom. Az egész nemzet tanulhatna tőlük.

Menő géphez dukál a menő szerkó – tetőtől talpig
Fotó: Havran Zoltán

Bandidos, Mongols, Outlaws

A motorosklubokba tömörülés műfaja az USA-hoz kötődik, az 1945 utáni évekre jellemző. A háborúból testi-lelki sebekkel visszatérő és beilleszkedési nehézségekkel küzdő veteránok egymásra találtak a motorozásban, így aztán a bajtársi és baráti közösségek csakhamar klubbá alakultak át. A legelső közöttük az 1948-ban alakult Hells Angels (Pokol Angyalai), amely olyan komoly belső működési szabályzatot alkotott, hogy az máig mintaadó a világ összes MC-je számára. Vele párhuzamosan megannyi más nevű, de lényegében ugyanolyan MC jött létre Amerikában. A legnagyobbak a Bandidos, a Mongols, a Pagan’s és az Outlaws, amelyek megannyi helyi klubot fognak össze. Ezek a zárt, szinte titkos társaságként működő többezres közösségek a hatóságok szemében komoly kockázatforrást jelentenek. Bár a klubtagok az amerikai motorostársadalomnak deklaráltan csak egy százalékát teszik ki – önmagukat is „törvényen kívüli egy százalékként” definiálják. Számtalanszor megfilmesített kép, amikor a dübörgő nagyvasakon érkező bőrszerkós férfiak rettegésben tartják a kisvárost. Ez a hollywoodi közhely azonban nemritkán realitássá válik, ami elég ahhoz, hogy a rendőrök bűnözőt lássanak bennük. Az okok szociológiaiak. Nem mindenkinek van közülük munkajövedelme, pénzre viszont mindenkinek szüksége van. A kocsmázással, bulizással, füvezéssel sokszor jár együtt a drogkereskedelem, a prostitúció és a verekedés is. Vannak, akik kifejezetten a balhét keresik és találják meg a klubban. E tekintetben hasonlítanak egyes futballszurkolói közösségekhez. A Hells Angels és a Mongols tagjai közt szabályos bandaháborúvá fajult az ellenségeskedés.