Mint huszár a lovát

Hogy mit is jelent a gyakran mantrázott szlogen, motoros-életérzés, valójában senki sem tudja. A motorosok sem. Az értelmezési tartomány olyan széles, hogy lényegében körbeér. De talán nem is lehet mindent megfejteni. Van, amit csak érezni kell.

Nemzetközi motorosinvázió Budapest belvárosában. A választott közlekedési eszköz lehet életforma, rangjelző, sőt politikai állásfoglalás is Fotó: Havran Zoltán

Szóval itt a május és az eső, de ez nem riaszthatja el a motorozás szerelmeseit a lágymányosi Tüskecsarnoktól, ahol az idén februárban lefújt Budapest Motor Fesztivál helyére lépő Motor Show Budapest című motorkiállításnak és -vásárnak, illetve Motorépítő Bajnokságnak örvendhetnek. Az utóbbi a Motorépítő vb hivatalos állomása is egyben. A rendezvényt az egyik legrégibb magyarországi motorosklub, a Devils MC tagjai szervezték. Felismerni őket a világ minden motorosklubtagjára jellemző dress code-ról: bőrmellény vagy sötét színű motorosdzseki, hátán a klub ördögös colorjával (logójával) és az ország nevével. Vannak rajtuk más, szabadon választott felvarrók is, mindegyik az adott motoros önkifejezése szempontjából fontos jelentést hordoz. Ugyanez igaz a tetoválásokra is. Mindez a közös szubkultúra hagyománya.

A csarnokban autentikus rockzenével aláfestett káprázat fogad. A zenei műfaj is része az érzésnek. Középen kiállítva ötvenvalahány épített motor, a bajnokságra benevezett vasak, mellettük néhány hot rod autó, átszabott veteránok, a párhuzamos autóépítő verseny résztvevői. Az előtérben márkakereskedők által marketingcéllal felvonultatott szériagépek, Harley-k, Hondák, Moto Guzzik, Agusták és mások, valamint – sokak szemében szentségtörésnek minősülő – néhány e-bike. Körben motorosruházat, jelvények, matricák, felvarrók, adalékanyagok, motorosmagazinok standjai. Egy helyen a Magyar Keresztény Motorosok Közössége egy tagja szólít meg. Beszélgetünk, majd megajándékoz egy Biker Bible kötettel (Újszövetség, hívő motorosok hitvallásaival).

A színpadon az uralkodó vintage hangulat jegyében egy rockabilly-zenekar nyomja, néhány pár táncolni kezd, mások a kilencéves dobosért vannak oda. A színpadra született srác nemcsak pontosan hozza a ritmust, de szemlátomást élvezi is nagyapái zenéjét. A jó öreg amerikai számok passzolnak a klasszikus motorstílusok jegyében épített gépekhez, amelyek különféle kategóriákban versengenek egymással: old school, racer, moped, cafe racer, hall of fame, freestyle és átépített Harley-Davidson. A nagyszámú közönség tagjai arcukon átszellemült mosollyal vizsgálják, fotózzák és egymás közt kommentálják a remekműveket, amelyekre szavazni is lehet. A látogatók többsége motoros, ettől aztán mindenki nyitott, könnyen barátkozik, tegeződik. Ez is a „motoros-életérzés” része.

Vannak, akiket kimondottan az esztétikai szempontok motiválnak
Fotó: Havran Zoltán

„Ez szerelem”

Összefutunk az egyik legsikeresebb magyar motorépítővel, Sütő Csabával, akit motoroskörökben „Süti” néven ismernek, és éppen nyilatkozik egy kamerának. Műhelye, a solymári Gigamachine Choppers etalonná vált, miután tíz éve Prágában megnyerte a kelet-európai motorépítő bajnokságot egy átépített Harley-vel, később az Eb-n harmadik helyezést, a vb-n hatodik helyezést ért el. Ahová benevezi valamelyik alkotását, onnan nem szokott díj nélkül eljönni, a hetekben Pozsonyból hozott hármat, egyet pedig Burgenlandból.

– Sok versenyre visszük a motorjainkat, de a fókusz mégiscsak ezen a magyarországi versenyen, a Motor Show-n van. Ide 11 géppel neveztünk, több kategóriában – foglalja össze, majd megtudjuk, hogy évente készítenek egy-egy kimondottan versenyekre szánt motort, amelynél nem számít a gazdaságosság, a munkaóra, a beleölt pénz. Ez a szakmai csúcs. – Ez szerelem – állítja, és megfogalmazza, hogy hatalmas ajándéknak tartja a Jóistentől, hogy kenyérkeresete egyben a szenvedélye. Olyan motorosok rendelnek tőle egyedi gépet, akik nem érik be egy szériamotorral. Sokan nem esztétikai, hanem praktikus megfontolásból építtetik át a gépüket, mert tuning révén gyorsabbat akarnak, vagy például testalkatukhoz akarják igazíttatni. Ők a többség. Másokat viszont kimondottan esztétikai szempontok motiválnak. Valami egyedire, feltűnőre, szemet gyönyörködtetőre és megismételhetetlenre vágynak. Az átépítés mértéke a tulajon (és pénztárcáján) múlik. Többnyire egy Harley-motorblokk az alap, majd a megrendelővel együtt tervezik és gyártják le az egyedi vázat, tankot, ülést, kormányt, kiválasztják és megrendelik az alkatrészeket. Sok ötletelés, tervezés, kísérletezés, egyeztetés, hengerlés, vágás, hegesztés, csiszolás végén a „teremtés hatodik napján” jön a művészi szintű fényezés.

A motorépítésben az a jó, hogy csak a fantázia szab határt, a freestyle kategóriában pedig már a vezethetőség is csak idézőjeles követelmény. Az ilyen motorok inkább szobrok, mint használható járművek. Persze megvannak az uralkodó divatok, most éppen az ’50-es, ’60-as éveket idéző cafe racerek és bobberek mellett a Németországból indult low riderek tarolnak: Harley-stílus, de majdnem a földön ülsz, a motor nyújtva, sportosítva, extrém széles hátsó kerék, brutálisra tuningolt motorblokk. Hiába az amerikai gyökér, az elmúlt évtized legjobb motorépítői mind európaiak, a vb-t is áthozták a vén kontinensre. Odaát még mindig a csillámot, a krómot erőltetik, ilyen az amerikai közízlés… Az európai gépek sokkal kifinomultabbak, szebbek, stílusosabbak, őszintén szólva ebben már régen nem Amerika a minta. Túl vagyunk már a Born to be Wild fél évszázados romantikáján, a hosszú első villán és a váll fölé emelt kormányon. A stílus az ízléssel együtt folyamatosan változik, ettől a konzervatív irányzatok sem mentesülnek – foglalja össze Süti.

Ezek fényében nem véletlen, hogy mindössze két olyan géppel találkozunk, amelyek a hetvenes évek hosszú villás amerikai gépeire hasonlítanak.

– Ugyan már, hogyan lehet ezzel kanyarodni? – fogalmazza meg kritikáját egy bőrdzsekis fiatalember, aki nyilván nem Texas végeláthatatlan egyeneseiben gondolkodik. Az európai utak jól manőverező motorokat követelnek – mondja, amivel nem tudok vitatkozni.

Annak ellenére, hogy Európa a klasszikus építésű bringákat is a maga ízlésére formálta, a motorkultusz azért egy kicsit még mindig az amerikai álmot, a hatvanas-hetvenes évek hippis, woodstockos, hard rockos hangulatát – életérzését – tükrözi. Ezt jól példázza, hogy egy Harley-Davidson annak ellenére kultusztárgy, hogy csaknem a feléért megvehető egy hasonló kivitelű és semmivel sem rosszabb japán masina. Csakhogy az nem Harley! – A Harley luxuscikk, a brandet kell megfizetni – foglalja össze a lényeget a márkaképviselő.

Azért a motorok Rolls-Royce-a sem elérhetetlen! Modellenként változóan 3–12 millió között kínálják őket. A motorosklubokba (MC) tömörülő legelkötelezettebbek is leginkább Harley-t hajtanak, ez is része az „érzésnek”. Zárt világuk azonban ennél sokkal többet jelent. A klubok gyökerei az Egyesült Államokba vezetnek, de a mintákat minden náció a maga képére formálta. Ennek megfelelően a ma létező tizenhat magyar MC is a szó legtisztább értelmében magyar. Kivétel nélkül a mély férfibarátság, a motorozás szeretete, a nyíltan vállalt patrióta szellemiség és a globalista világrenddel való szembenállás fűzi össze tagjait, emellett rendszeres jótékonykodással, gyűjtésekkel javítják imázsukat.

Bátor Botond pálos szerzetes áldást oszt a 12. motorosbúcsún, Szentkút-völgye, Ecséd, 2018. május 26.
Fotó: MTI–Komka Péter

Szlovák rendszám, magyar zászló

A színpad mellett elkapott rendezvényszervezőt, a Devils MC elnökét, Somfai Pétert is a saját motoros-életérzéséről kérdeztük.

– Gyerekkori barátok vagyunk, akiket a közös érdeklődés, a motorozás és motorépítés tart össze. Akkor van harmónia egy magamfajta motoros életében, ha a klub, a munka és a család egymást erősíti. Ehhez tudatos életvezetés és persze toleráns társ kell – foglalja össze. Hiába férfiklub, gyakran a feleségét is felülteti maga mögé, vele együtt megy motoroseseményekre. Évekig a Devils MC rendezte a legendás Újszilvási Motorostalálkozót. Emellett harminc éve minden télen börzét szerveznek a motorépítők számára, 1997-től rendezik a Magyar Motorépítő Bajnokságot. Mint mondja, sokat elárul a klubtagok közt uralkodó szellemiségről, hogy nem ismerik az irigységet. Ha például valaki jobb motorra tudja cserélni a régit, a többi őszintén örül neki, és gratulál. A motorosklubokra sokkal kevésbé jellemző az irigység, a kivagyiság, mint a társadalom többi részére. Segítik egymást mindenben, a klubon kívüli dolgokban is. Egyszerre baráti közösségek, véd- és dacszövetségek, saját belső törvényeiket pedig ők határozzák meg. Ezért van az, hogy a klubok nagyon zártak, nagyon megnézik, ki lehet teljes jogú tag, és ameddig egyetlen ellenszavazat akad, a tagjelölt csak jelölt maradhat.

A motorosklubok általában nyíltan nem politizálnak, noha indirekt állásfoglalásnak számítanak a nemzeti jelképek (turul, árpádsáv, koronás címer, Nagy-Magyarország). A gój motorosok a legismertebb kivétel. Főleg vezetőjük, Mészáros Imre, akivel a közönség soraiban találkozunk össze. Ismertségük onnan ered, hogy 2006. október 5-én, amikor a Kossuth téren félezer motoros gyűlt össze tiltakozni a Gyurcsány-kormány ellen, a többségük az esemény idejére előrelátásból levette hátáról klubja colorját. Kivéve az erről nem értesült Gój Motoros Egyesület tagjait. A sajtó egy része nekik is ment, mire Mészáros Imre egy jó ügyvéddel a háta mögött rommá perelte a mocskolódókat.

– A többiek egyetértésével vállaltam a hadakozást, a mai napig 106 pergyőzelem, egy döntetlen és négy vereség a mérleg – meséli, nevetve téve hozzá, hogy valójában azóta elhunyt barátjuk, az LGT-s Somló Tamás volt a névadó, Raj Tamás akkori főrabbi pedig áldását adta a névre, mondván, a gój szó senkit sem sért. – De mindegy is, mert valójában mi is egy baráti közösség vagyunk, akik évi 15 ezer kilométert túrázunk európai utakon. Jelmondatunkhoz híven („A gumid kopjon, ne a hazád!”) ez éltet minket, ez az életünk.

Nem támasztják alá politológiai felmérések, csak tapasztalat alapján vélelmezhető, hogy a motorosklubok szinte a világ minden táján konzervatívok és patrióták. Ez azonban ritkán csap át sovinizmusba, mert a közös szerelem, a motor kioltja a társadalmakban egyébként létező feszültségeket. Erről számol be a felvidéki Kerecsen Motoros Egyesület elnöke, Tóth Zoltán is, aki hat társával tíz éve alapította meg klubját, amelyet 24–63 éves magyar férfiak alkotnak.

– Találkozókon összefutunk német, osztrák, szlovák, magyar motorosklubtagokkal, akiknek közös jellemzőjük, hogy mind nagyon büszkék a hazájukra. Ismerjük a szlovákokat is, köszönünk nekik, de a mi szívünk Magyarországra húz, ezt nem rejtjük véka alá. Szlovák a rendszám, de magyar a zászló kezdetektől fogva. Ezt elmondom a szlovákoknak is, ők pedig elfogadják. A 2004-es népszavazás nagy törés volt a felvidéki magyarság lelkében. A magyar motorostársadalom azonnal sietett kifejezni, hogy teljes mellszélességgel mellettünk voltak és lesznek is, ami számomra végtelenül szívmelengető érzés. Ez a hozzáállásuk az igazi „motoros-életérzés”, ezért a magyar motorostársadalmat felvidékiként is csak dicsérni tudom. Az egész nemzet tanulhatna tőlük.

Menő géphez dukál a menő szerkó – tetőtől talpig
Fotó: Havran Zoltán

Bandidos, Mongols, Outlaws

A motorosklubokba tömörülés műfaja az USA-hoz kötődik, az 1945 utáni évekre jellemző. A háborúból testi-lelki sebekkel visszatérő és beilleszkedési nehézségekkel küzdő veteránok egymásra találtak a motorozásban, így aztán a bajtársi és baráti közösségek csakhamar klubbá alakultak át. A legelső közöttük az 1948-ban alakult Hells Angels (Pokol Angyalai), amely olyan komoly belső működési szabályzatot alkotott, hogy az máig mintaadó a világ összes MC-je számára. Vele párhuzamosan megannyi más nevű, de lényegében ugyanolyan MC jött létre Amerikában. A legnagyobbak a Bandidos, a Mongols, a Pagan’s és az Outlaws, amelyek megannyi helyi klubot fognak össze. Ezek a zárt, szinte titkos társaságként működő többezres közösségek a hatóságok szemében komoly kockázatforrást jelentenek. Bár a klubtagok az amerikai motorostársadalomnak deklaráltan csak egy százalékát teszik ki – önmagukat is „törvényen kívüli egy százalékként” definiálják. Számtalanszor megfilmesített kép, amikor a dübörgő nagyvasakon érkező bőrszerkós férfiak rettegésben tartják a kisvárost. Ez a hollywoodi közhely azonban nemritkán realitássá válik, ami elég ahhoz, hogy a rendőrök bűnözőt lássanak bennük. Az okok szociológiaiak. Nem mindenkinek van közülük munkajövedelme, pénzre viszont mindenkinek szüksége van. A kocsmázással, bulizással, füvezéssel sokszor jár együtt a drogkereskedelem, a prostitúció és a verekedés is. Vannak, akik kifejezetten a balhét keresik és találják meg a klubban. E tekintetben hasonlítanak egyes futballszurkolói közösségekhez. A Hells Angels és a Mongols tagjai közt szabályos bandaháborúvá fajult az ellenségeskedés.