A csapatkapitány

Nem kapta volna fel a sajtó az ügyvédnő, az adószakértő és néhány strómanjuk nevét, ha nem ejtik el a nagyvadat: az Alexandra birodalom vezérét. A vadászat kipróbált és évekig­ eredményesen működő módszerrel folyt, kisemmizett emberek ­maradtak az úton. Milliárdok nyomába eredtünk.

Szerényi Gábor rajza

P.-ék nagyon meggyőzőek tudnak lenni, mondja egy, a családot és az esetet is jól ismerő jogász. Ügyesen szerkesztik meg az okiratot, a jogban járatlan ügyfeleiket a bonyolult jogi szöveggel könnyen megtéveszthetik. Azzal védekeznek, hogy K.-ék mindenről tudtak, mindent aláírtak, továbbá hogy ők a munkát elvégezték. Tulajdonképpeni céljuk akkor vált nyilvánvalóvá, amikor K. Pál elé toltak egy szerződést, amelyben az állt: ajándékozza el a fiával P.-éknek a Peng-Farm Kft.-ben lévő üzletrészüket. K. Pál akkor észbe kapott, felállt, és otthagyta a társaságot.

A Peng-történetnek, illetve a módszernek része az is, hogy a P.–I. csapat a megbízása kezdetétől folyamatosan vette magához a cégiratokat. Amikor K.-ék 2012. október végén a megbízást visszavonták, és kérték vissza az iratokat, levél érkezett P.-től: nem tudják visszaadni, mert a NAV már mindent lefoglalt. A 2012-es auditálást a könyvvizsgáló a NAV-irodából szerzett adatokból tudta csak elkészíteni.

A büntetőper folyik, az ügyész különösen nagy, jelentős és egy rendbeli nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével vádolja I. Pétert és P. Diánát, ez utóbbit jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettével, illetve ügyvédi visszaélés bűntettével is. A kamara a büntetőügye miatt bevonta az ügyvédi igazolványát. A perben S. Gyula csak tanú. Feljelentésükben a sértettek 130,5 millió forintos polgári jogi igényt is előterjesztettek. A Wölfe, tehát a P.–I. csapat is követel a Pengtől polgári perben 93 milliót.

S. Gyula neve rendre felbukkan a botrányos ügyekben. Ha ő is az ötletgazda, a csapatkapitány, több oka van annak, hogy nem kerül hivatalos kapcsolatba az eseményekkel. Egyszer már megégette magát: a Pesti Központi Kerületi Bíróság tavaly szeptemberben fiktív számlákkal elkövetett adócsalás és más gazdasági cselekmények miatt egy év hat hónap, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Fellebbezett, jogerős ítélet még nincs. Továbbá 2015 nyarán egyik kft.-jének kényszertörlése kapcsán öt évre eltiltották minden gazdasági társasági tagságtól. Erre olyankor kerül sor, amikor a megszűnés előtt eltüntetik a cég vagyonát. Korábban aktív vállalkozó volt, 1997 és 2015 között hosszabb-rövidebb időre 11 cégben tűnik fel a neve, tag vagy vezető tisztségviselő. A cégek közül kilenc mostanra megszűnt vagy felszámolás alatt áll.

És ismét egy cég, amelyik S. Gyula felbukkanásával indult el a lejtőn. Az IGN Ipari és Ingatlan Fővállalkozási Befektetési Zrt. végromlása 2010 tájékán kezdődött, idézi fel K. Tibor, a cég egyik volt vezetője. A vagyon könyv szerinti értéke 1,5 milliárd forint volt, piaci értéke 5,5 milliárd. Tulajdonosa, H. kitűnő baloldali kapcsolatokkal rendelkezve szépen gyarapodott. Ez a történet is fenyegető adóhivatali ellenőrzéssel kezdődött, hogy a megmentő szerepében megérkezzen az adószakértő S. Gyula és csapata.

H. a büntetőjogi következményektől félve először átadta a cégei vezetését azoknak, akiket

S. megnevezett. Majd színre lépett I. Péter és vele a Wolf, a német Wölfe magyar testvére, illetve a Praetor-Audit Kft., amelyek kezdetben csak üzemeltetésbe vették át az IGN-ingatlanokat, később valamennyinek a tulajdonosává is váltak. S. felkérésére P. Diána az IGN cégcsoport jogi ügyeit kezelte. H. kényszerhelyzetben volt, mondja

K. Tibor, nyilvánvalóan ezért adta át 2013–2014-ben a társaságnak S. Gyula javaslatára az IGN cégcsoport teljes vagyonát, majd a cégeket is. Egy idő után minden ingatlanából kitiltották, semmilyen vagyona nem maradt, koldult, ételosztásokra járt. Az ING-vagyon eltüntetését S. Gyula, P. Diána, S. Ferenc – utóbbi a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének akkori elnöke – és I. Péter végezte el. (Ugyanez a névsor bukkan majd fel az Alexandra-ügyben.) Bár az ingatlanok a Wolf és a Praetor tulajdonába kerültek, azokat – két gödöllői, két kecskeméti, egy budapesti és egy szombathelyi ingatlanról van szó – nem fizették ki. A vagyon visszaszerzéséért most az ING felszámolója harcol. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumánál zajló perben azt szeretné elérni, hogy érvénytelenítsék az IGN felszámolása előtt keletkezett, a cég tulajdonát képező több ingatlan adásvételi szerződését. Az alperes a Praetor-Audit Kft. (tulajdonosok I. Péter és P. Diána), valamint nyolc társuk.

Az egykor az IGN Zrt. vagyonából a szombathelyi Hotel Claudius tulajdoncseréje kapott nagyobb nyilvánosságot, ami érthető, hiszen a város nagy múltú, patinás szállójáról volt szó. Amikor 2015 májusában a nyugat.hu újságírója érdeklődött a későbbi ügyvezető igazgatónál, K. Editnél arról, kifizették-e az új tulajdonosok a vételárat, válasz nem tőle, hanem az üggyel hivatalosan semmiféle kapcsolatban nem álló S.-től érkezett: „A megszólított gazdasági társaság nyilvános inszinuációjára alkalmasak e kellő körültekintés nélkül vagy károkozó szándékkal feltett, vezetett kérdések. Torzított tartalmuk a politikai médiummal szemben mozgástérrel nem rendelkező gazdasági társaságot nagy nyilvánosság előtt, a valóságot meghamisító, rossz színben tüntetheti fel.”

Ennek az írásnak akkor is S. Gyula a főszereplője, amikor nem ő ül a vádlottak padján, és csak tanúként idézik. Főszereplő azért is, mert ő hozza az ügyfeleket, ő nyeri el a bizalmukat, és adja a tanácsot. A többiek aztán elvégzik a munkát. Így van ez az Alexandra-ügyben is, amelyikben viszont exponálja is magát. Tévészerepléseken, újságcikkekben bizonygatja az igazát, vádolja Matyi Dezsőt. Az egyik bulvárlapban Egy kisember harca a milliárdos vállalkozóval címmel az Alexandra-ügyről sorozatot is indított.

A fenti ügyekről – ezúttal nem az Alexandra történetéről, amelyről szívesen nyilatkozik – megkérdeztük, de nem kaptunk választ.

Szerényi Gábor rajza

Levadászni Orbán Viktort

Van S. Gyulának egy mára feledésbe merült története, szakmai kitérője is, amelyik azonban annak idején nagy politikai visszhangot vert.

A 2002-es választások után, amikor a szocialista kormány váltotta a Fideszt, S. bejelentkezett Kapolyi László MSZP-s nagyvállalkozónál, és felajánlotta, hogy „levadássza” Orbán Viktor volt kormányfőt, Simicska Lajos volt APEH-elnököt és Kalmár Istvánt, a Magyar Posta volt elnök-vezérigazgatóját. Terhelő anyagokat szerez róluk. Kapolyi 2002 decemberében szerződést kötött S. Finder Bt.-jével, az 55 millió forint plusz áfáról kiállított számlát azonban végül nem fizette ki, mert nem kapott érdemi információkat. S. akkor a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta: a nyomozást elkezdte, de a feltételezések hamisnak bizonyultak. Kapolyi az ügy kipattanásakor elismerte, hogy szerződött a Finderrel, de szerinte szó nem volt személyek megfigyeléséről. Keller László, a Medgyessy-kormány közpénzügyi államtitkára pedig, akit azzal vádoltak, hogy a magánnyomozás megrendelője volt, tagadta az egészet. A kínos akció nyoma, egy Kapolyi és S. Gyula között lezajlott beszélgetés hangfelvételének a leirata ma is megtalálható a világhálón.

És még egy adalék S. Gyula és P. Diána portréjához: az adószakértő, aki 2015-ben nagy feltűnést keltő tanulmányt publikált az adóhivatal belső korrupciós ügyeiről, 2014 szeptemberétől a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán levelező tagozatos hallgatóként kezdte el a doktoranduszképzést. Itt kiváló szakmai és emberi viszonyba került Gál István László­ professzorral is, akinek figyelmébe ajánlotta P. Diánát, aki három évig támogatni tudná a 2015-ben létrehozott Büntetőjogi és Kriminológiai Kutatóintézetet. A szerződés létre is jött, az adószakértő-kriminológust pedig 2016 májusában felvették intézeti segédmunkatársnak. Az egyetemen senki nem tudott arról, hogy S. és P. élettársak voltak.

Gál István László egy polgári per kapcsán tanúként beszélt arról, hogy S. az első segédmunkatársi évében még jól teljesített, a második évben azonban publikációkat már nem közölt, mindössze egy konferencián vett részt, a lekötöttnél kevesebb órát tartott meg. A megváltozott rendelkezések miatt 2018 tavaszára nem felelt meg az alkalmazási feltételeknek sem, ezért a dékán elbocsátotta. S. Gyula munkaügyi pert indított, amely jelenleg is folyik, P. Diána pedig megszakította az intézet támogatását – a harmadik évben már nem érkezett meg a tízmillió forint. Majd hűtlen kezelés vádjával S. Gyula ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, amelyet a Veszprémi Rendőrkapitányság alaptalannak talált. P. Diána e konfliktus ellenére máig szerepel az egyetemi óraadók névjegyzékében.

Mindaz, amiről eddig szó esett: a megmentőként érkező csapat és a bizalom, amellyel visszaéltek, ismerős az Alexandra-történetben is. Matyi Dezső azt mondja, 15 évig volt barátja S. Gyula, együtt nyaraltak. Logikusnak tűnt, hogy amikor a vállalkozásában nehézségei támadtak, hozzá fordult. S. tanácsára érkezett I. Péter és

S. Ferenc szakértő, akiknek a vállalkozásai a cégbirodalom – 54 cég – mindegyikével pénzletéti, pénzügyi monitoring, valamint interim menedzsment (válságmenedzselő) szerződést kötöttek. Megkaptak minden iratot, átvették a teljes irányítást, a cégvezetők csak aláírták, amit eléjük tettek. P. Diánával pedig ügyvédi letéti szerződés született, vagyis a cégek minden bevételét az ő számlájára irányítottak. Majd Matyi állítása szerint azt javasolták, hogy szabaduljon meg a bevételt nem termelő 15 cégétől, és azoknak minden ingó és ingatlan vagyonát – egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül, mivel a mai napig nem fizették ki – átírták a Wolf Kft. nevére. Folyamatosan jöttek az ötletek, mit kell megszüntetni, mit kell eladni, miért kell 17 ezer négyzetméteres raktárt bérelni Gödöllőn, mikor Pécsett már volt. (Jelenleg is itt pihennek háborítatlanul több mint ötven raklapon az Alexandra iratai.) A kérdésre, mindez hogyan mehetett éveken keresztül, Matyi Dezső azt válaszolja: a bizalom, a barátság minden gyanakvást felülírt. 2016. december 31-én ébredt rá, mi történik. Ócska szilvesztere volt.

Időtlen pereskedés

A könyvesek nem sajnálják Matyi Dezsőt, hiszen hárommilliárd forinttal maradt az adósuk, és ennek családok, kisvállalkozások estek áldozatul. Matyi viszont azt mondja: akkor tud fizetni, ha visszakapja, amit elloptak tőle. Valahol lenniük kell azoknak a milliárdoknak. Nemcsak annak, amelyik Matyi cégéből hiányzik, hanem a Peng és az IGR Zrt. vagyonának is.

Mindegyik ügyletben ugyanazok a nevek jönnek elő – hol cégvezetőként, hol tulajdonosként, hol egymást váltva. Ahogy a bírósági ügyekben is. Mindegyik ügyletben feltűnik a 2010-ben alapított Wolf-CRS Kft., ez a cégbírósági bejegyzések szerint zavaros történetű társaság. Alapító ügyvezetője I. Péter, aki olykor átadja másnak a vezetést, most éppen K. Edit, a szombathelyi szálloda igazgatója a főnök. És ugyanazok állnak a Németországban alapított Wölfe és a gödöllői székhelyű Wolf mögött is. Telephelyek sokasága sorakozik a cégadatlapon, az éves mérlegben pedig 2010 és 2015 között csodálatos és megmagyarázhatatlan vagyongyarapodás látszik. A 2010-es 895 ezer forintos eredményből egy év alatt 37 millió lesz, 2015-re pedig, miközben két végrehajtás is zajlik a cégnél, már 1,2 milliárdos tartalékot tudnak képezni. Mindezt úgy, hogy nincsenek alkalmazottak, vannak viszont infra­struktúra nélküli külterületi telephelyek, amelyeken tevékenységet nem lehet végezni.

A Wolf-CRS 2015-ben nyújtotta be az utolsó üzleti beszámolóját. A kérdésre, hogy ez milyen szankcióval jár, a NAV azt válaszolta: ha az adózó az áfaösszesítő nyilatkozatot vagy a havi járulékbevallást a határidőtől számított 365 napon belül felszólítás ellenére sem nyújtja be, törlik az adószámát, majd intézkednek a gazdasági életből történő kivezetéséről. A Wolf-CRS ennek ellenére él és virul, az egykor az IGN Zrt. tulajdonát képező gödöllői telep a székhelye, ahol több, a csapathoz köthető cég működik.

A perek évekig eltarthatnak, az időhúzásra számtalan lehetőség van. Matyi Dezső is feljelentette S.-t, ő viszont Matyit. A rendőrség és az ügyészség nyomoz, előbb-utóbb eredményre kell jutniuk. Akkor talán kiderül, hová tűntek a milliárdok.