Egy halhatatlan történet!

Ezerszer Júlia
Miklyának kiváló érzéke van ahhoz, hogy két műfajt építsen össze: lényegében olvasmányos regényt ír Szendrey Júlia egész életéről, de minden szövegnek, idézetnek megvan a maga filológiai dokumentációja.
Egy halhatatlan történet!
Ezt az apróságot megírtam regényben, megírtam a Magyarság vezércikkében, majd napihírei között s mint napihírt más lapok is átvették aztán. Nékem néhai Barna Oszkár szerkesztő-barátom mesélte el.
Mert vele esett meg a dolog.
Az én Damó Oszkár egykori kenyeres pajtásom a kommün alatt több ízben is leutazott Budapestről Miskolcra ottani rokonaihoz. Ez útjai alatt a vonat hosszasan elvesztegelt a füzesabonyi állomáson, olyankor Damo leszállt s elsétálgatott kissé az állomás peronján, így ismerkedett össze Tóth Jóska bolsevista szakaszvezetővel.
Deli legény volt Tóth Jóska szakaszvezető-elvtárs s rendszerint nagy hangon kiabált az úri rend tagjai felé:
– Szíveskedjenek csak besétálni a harmadosztályú váróterembe. Hála Istennek, egyenlőség van végül, mert most én parancsolok!
S olyankor, ha észrevette Damó Oszkárt, barátságosan intett feléje:
– Szerkesztő-elvtárs, csak maraggyék nyugodtan a perronon!
Vége lett egyszer a kommünnek, Budapestre bevonultak az ellenforradalmi századok és zászlóaljak s november vége táján Damó Oszkár megint Miskolcra utazott s Füzesabonyban a vonat megint túlontúl el vesztegelt.
Nagy ősz volt már…
Damó barátom leszállt, hogy elsétál kissé a perronon s ahogy körülnézett volna, egyszerre nagyot csuklott. Mert ismerős hang csapta meg a fülét:
– Gyerekek, mars be csak ezekkel a betyár kommunistákkal a marhaszállító szalonkocsiba!
S ugyanakkor észrevette, hogy hat szál katona tíz–tizenkét toprongyos alakot terelget a tehervonat egyik kocsija felé…
De másodikat is csuklott Damó Oszkár… Mert az ingerült hang tulajdonosában Tóth Jóska egykori szakaszvezető-elvtársat fedezte föl, amint könyörtelenül intézkedett az állomás peronján.
Hanem nyalka legény volt!
Katonaruhában persze, hosszú darutollal a sipkájánál s szakaszvezetői sarzsiban ezúttal is. Már messziről meglátta Damó Oszkárt s igaz örömmel sietett feléje:
– Isten hozta kedves szerkesztő urat!
Ahogy találkoztak és üdvözölték egymást, Damó Oszkár megütődve szólt:
– Kezdem a dolgot nem érteni, Jóska… Hisz maga lelkes bolsevista volt még a nyáron!
Tóth Jóska azonban unottan legyintett:
– És voltam még sok minden, kérem alássan. Voltam én Tisza-párti, voltam Wekerle-párti, voltam Károlyi-párti, voltam Kun Béla-párti és most keresztény-nemzeti alapon állok…
– Csakhogy ez nem megy, kedves Jóska – jegyezte meg tanácstalanul Damó Oszkár.
Tóth Jóska szeretettel mosolygott rá:
– Dehogyis nem megy, szerkesztő úr! Magyarországon oly sok a párt s oly kevés a magyar, hogy nem telik minden párthoz elég magyar… Én tehát valamennyi pártot támogatom! S érzett a hangján, hogy igaz meggyőződéssel beszél.
*
A kommün világában Jeges Ernő, a kiváló festőművész megbízást kapott, hogy készítsen plakátot az alkoholfogyasztás ellen. Jeges meg is csinálta: a képen egy halálfej volt átdöfve karddal. Alatta ez a felírás:
„Meghalt az alkohol! Ne engedjétek feltámadni!”
Mikor megjelent a plakát, Jeges Ernő jelentkezett a tiszteletdíjért. Meg is kapta. Volt pedig ez a honorárium – hét üveg bor.
Néhány apróság a magyarországi bolsevista-uralom napjaiból. Ezek az apróságok mindennél hívebben tüntetik föl az akkori közhangulatot. Tehát:
A dunántúli parasztember így jellemezte a kommünt 1919 júniusában:
– Láttam én már embert tótágast állni, de azért egy sem maradt mindig fejjel lefele.
(Más.)
Egy plakátra ez volt kinyomtatva akkortájt:
„Vasas, ne hagyd magad!”
Alája nagy ákombákommal, ezt írta oda valaki:
„…a frontra vinni!”
(Más.)
– Mi az ön neve előtt az a „br.”, báró-elvtárs?
– Broletár!
(Más.)
A kommün második hónapjában már így sóhajtoztak keservesen a proletárok:
– Háthiszen szép, szép ez a kommunizmus, csak ne kellene annyit színházba járni…
(Más.)
A pacsirta fenn énekel, a tanácskormány fenének kell!
(Más.)
– Hallotta-e már, mi a bolsik „Szózat”-ának első sora?
– Na?
– Hazudnak rendületlenül.
(Más.)
– Legnemzetibb újság a Vörös Újság.
– Hogyan?
– Mert címe: vörös, papirosa: fehér, tartalma: zöld…
(Más.)
Szesztilalmat azért adtak ki a bolsevisták, mert borban – az igazság!
(Más.)
A fogorvosok beszüntették üzemüket, mert amióta kommunizmus van, senki sem meri kinyitni a száját… A borbélyok viszont fölemelték a borotválkozás díját, mivel rengeteg megnyúlt ábrázatú ember van Pesten.
(Komáromi János: A nagy háború anekdotái, 1936)
Miklyának kiváló érzéke van ahhoz, hogy két műfajt építsen össze: lényegében olvasmányos regényt ír Szendrey Júlia egész életéről, de minden szövegnek, idézetnek megvan a maga filológiai dokumentációja.
Badacsonyban ma is találunk felkereshető emlékeket a szabadságharc és az azt követő megtorlás idejéből.
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.
Újabb csörtével indult a Fenyő-gyilkosság tárgyalása
Törlik a magyarok kedvenc sorozatát a Maxról, egy hónap maradt csak a darálásra
Titkos folyadékok és elhagyott cipő: mindent hátrahagyva tűntek el a Traubisoda-gyár dolgozói - galéria
Őrjöngenek a szlovákok: azonnali lépéseket követelnek a magyarok ellen
Rejtély, mi történhetett: mindent hátrahagyva tűntek el a dolgozók a magyar sertéstelepről - fotók, videó
Megelégelte a NAV, hogy nem értik a magyarok: most közleményben magyarázza el, hová tűnnek a hivatalos levelek
Kiderült Magyar Péter hatalmas titka, Kunhalmi Ágnes nem tudta tartani a száját
NB I: a Ferencváros és a Puskás Akadémia is a kedvenc ellenfelét fogadja
Ronaldo megint alakított, az éjjel főszereplő lett a rijádi derbin + videó
Lehullt a lepel a Hunyadi egyik féltve őrzött titkáról
Elfogyott az oroszok türelme, lebuktatták Ukrajnát
Akkora botrány volt az egyik élelmiszerüzletben, hogy a biztonsági őr sem bírta, végül a pénztáros bánta
Miklyának kiváló érzéke van ahhoz, hogy két műfajt építsen össze: lényegében olvasmányos regényt ír Szendrey Júlia egész életéről, de minden szövegnek, idézetnek megvan a maga filológiai dokumentációja.
Badacsonyban ma is találunk felkereshető emlékeket a szabadságharc és az azt követő megtorlás idejéből.
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.