Wéber Krisztina könyvének alcíme rendkívül kifejező: Harcban a világgal a világért. Oriana Fallaci 1929-ben született Firenzében, koldusszegény családban. Ez a család mélységesen gyűlölte Mussolinit, és aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A 15 éves kislány apja példáját követve fegyverrel is az antifasiszták mellé állt. A háború vége után végigjárta a polgári pártokat, és mélyen csalódott a korrupcióban és a saját érdek mindenekfölötti képviseletében. Rengeteget olvasott, és elhatározta, hogy író lesz. Már az első írásai sikeresek voltak. Megteremtette a Fallaci-stílust, amelynek lényege a könyörtelen elemzés, a lényeglátás és az objektív valóság feltárása.
Beiratkozott az orvosi egyetemre, amelyet – pár szemeszter sikeres elvégzése után – anyagi okok miatt ott kellett hagynia. Az újságírásban mint nő fehér hollónak számított, de ez nem érdekelte. A római újság szerkesztőségé-ben az egyetlen nő volt – ezt úgy fogalmazta meg, hogy úgy érzi magát, mint egy fekete a Fehér Házban.
Járta a világot, és írásai, majd könyvei világsikert hoztak számára. Tudósított 1956 magyarországi eseményeiről – ismét kiválóan, de könyörtelenül. Egyre többet tartózkodott az USA-ban, és megszerette New Yorkot és az amerikai életformát. Tudósított a nők helyzetéről, és riportokat készített nem csupán a világ vezető színészeivel és űrhajósaival, de a kor legismertebb politikusaival is. Aki csak tudott, képletesen szólva menekült előle, mivel nyíltsága, pimaszsága félelmet keltett. Interjúi Arafattal, Giáp tábornokkal, Kissingerrel, Kadhafival, Khomeini ajatollahhal, az etióp császárral nem csupán világsikerűek, de időtállóan jók is. Amit Fallaci a jövőről leírt, az szinte mindig bekövetkezett.
Haditudósítóként bejárta kora háborúit, és írásai e területen is világszínvonalúak. Ahogy bemutatja Vietnamot, a Közel-Kelet harcait, az olvasó úgy érzi, hogy ő is ott van, és részese az eseményeknek, a történelemnek.
Szerelmi élete szerencsétlenül alakult. Csalódott és magányos lett.
Kétezeregy szeptember 11. kapcsán ő volt az első, aki látnoki módon megjósolta a jövőt: a terrort, a kultúrák háborúját, a migrációt és annak minden kockázatát. A nyugati sajtó, amely addig istenítette, lefasiztázta. Nem érdekelte.
