Megvan az első eredménye Donald Trump erőpolitikájának. Úgy néz ki, hogy Mexikó elfogadja északi szomszédja számos gazdasági, politikai követelését. Trump már a múlt hét elején örömmel lobogtatta a szerződéstervezetet, amelyről megállapodtak a mexikói féllel. Nem volt egyszerű, de a „nagy” keresztülverte akaratát. Előzetesen a baloldali mexikói vezetés minden fórumon ágált az ellen, hogy új megállapodást kössön az Egyesült Államokkal, de aztán – nyilván nem verve nagy dobra – mégis ráállt az egyezségre.
Az egyik legfontosabb részlet, amely miatt kedves ez a megállapodás az Egyesült Államok elnökének, hogy végre valami kézzelfoghatót fel tud mutatni a bevándorlási hullám csökkentésére. Ez fontos ígérete volt az elnökválasztási kampányban, amelyről majd leltárt kell vonni a következő előtt. Hatott a mexikói termékekre ígért ötszázalékos vámnövelés, amely havonta további öt százalékkal nőne, amíg el nem éri a 25 százalékot, ha nem veszik figyelembe az amerikai követelést.
A számok valóban elrettentőek. Míg Trump elnökségének első hónapjaiban húszezer fő volt a határon feltartóztatottak száma, ez idén májusban felkúszott 140 ezer főre. Mexikón keresztül az amerikai határra szinte megállás nélkül érkeznek salvadori, hondurasi, guatemalai és még délebbről jövő migránsmenetek. Nem szabad megfeledkezni a mexikói testvérekről sem, akik szintén szép számmal próbálják illegálisan átlépni a határt. És akkor még nem beszéltünk azokról a kábítószer-szállítmányokról, amelyek ellen Trump a határfallal akar védekezni. A határozott kiállás már a múlt héten sikert hozott: Mexikó a guatemalai határára kivezényelt hatezer nemzeti gárdistát, akik alig pár nap alatt ezer illegális bevándorlót fordítottak vissza. Az Egyesült Államok a közép-amerikai országoknak nyújtott segélyek megszavazásánál figyelembe venné azt a magatartást, amelyet a latin-amerikai államok képviselnek abban a kérdésben, hogy mennyire akadályozzák a tömeges kivándorlást.
Jelenleg a hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok 330 milliós összlakosságából 56 millió bevándorló, ami 17 százaléknak felel meg. Ám ezek a számok is becslések, egyes szakértők szerint legalább még harmincmillióan élnek illegális bevándorlóként az államokban. Az elmúlt több mint 170 év amerikai bevándorláspolitikáját a „húzd meg, ereszd meg!” jellemezte. A XIX. század közepén az Újvilág lakossága csak 23 millió volt. A gazdaság hullámzása belejátszott abba, hogy épp mennyire nyitották ki az ajtót a külföldről jöttek előtt. A XIX. század végén főleg Észak-Európából, Németországból, Írországból jöttek nagy számban. A vasútépítések következtében nőtt a Kelet-Ázsiából, elsősorban Kínából jöttek aránya, kellett a munkaerő. 1880-tól Dél-Európából – főként olaszok – érkeztek, a hullámukat követte az 1900-as évektől kezdődően a kelet-európaiaké.