Kijevből és Kárpátaljáról az utóbbi néhány évben egyre aggasztóbb hírek érkeznek: a XX. században öt hatalmat is megért kárpátaljai magyarságot végveszélybe sodorták a Porosenko-korszak abszurd passzusai, és még nem látni, mennyire indokolt az új időkbe vetett új reményünk. Budapesttől Beregszászig kedvező jeleket kémlelünk, eközben pedig nemcsak egy nemzetünktől idegen fronton, és nem is csak a hivatalokban, hanem már az óvodában, iskolában, sőt a nyílt utcán is veszély fenyegeti a magyar kisebbséget.
A donbaszi puskaropogás a fizikai, míg a házhoz jött terror a közösségi lét alapját fenyegeti a magyar szó jogának drasztikus megvonásával. És ugyan ki szeretne akár három évet raboskodni „ismételt nyelvtörvényszegés” álnok vádja miatt. Márpedig az április 25-én elfogadott 2019. évi ukrán nyelvtörvény szabad utat adott a kisebbségi nyelvek általános legyalulásához, és ezt a jogszabályt a választásokat elvesztő, még hivatalban lévő Porosenko május 15-én alá is írta. Magyarok, lengyelek, bolgárok, románok nyelvi kínjainak megértéséhez azonban el kell hagynunk pillanatra saját szemhatárunkat, a dunai és kárpáti tájat.
Egy kijevi szociológiai intézet, amely aligha vádolható elvtelen oroszbarátsággal, nemrég Ukrajna teljes területén megpróbálta felmérni a nyelvhasználati szokásokat. Megállapításai szerint a 2017-ben számlált 42 milliós lakosság 46 százaléka csak ukránul értekezik, 24,9 százaléka ukrán–orosz vagy orosz–ukrán kétnyelvűnek tartja magát, 28,1 százaléka pedig csak oroszul beszél. (Itt és most ne akadjunk fenn azon, hogy e hatalmas országban nem egyetlen százalék a többi nyelvi kisebbség aránya, a lényeg és a friss nyelvtörvény indítéka az adatokból kirajzolódó ukrán–orosz arányokban rejlik.)
Nem véletlen nevezte Porosenko e törvényt „az ukránok szellemi függetlensége irányába tett fontos lépésnek”. A The Telegraph brit lap mindezt egyszerűen Ukrajna „derusszifikálására” tett kísérletként értékelte. A leköszönő államfő még azt is mondta volt, hogy „az ukrán nyelv népünk, államunk és nemzetünk szimbóluma”. Mi pedig hozzátennénk, hogy az Ukrajna megörökölte őshonos kisebbségeknek is ugyanígy népi és nemzeti szimbólumuk a saját anyanyelvük.