Pozsár, a kétfeleségű asztalos

Nem volt egyszerű házasodni a század elején

Gyula városában nagy feltűnést kelt egy előkelő család drámája. Két évvel ezelőtt történt, hogy D. M., Békés vármegye egyik főtisztviselője nőül vette L. J. Arad megyei uradalmi főerdész viruló szépségű, nagy műveltségű leányát. A fiatal pár csöndes boldogságban élt és mindenki azt hitte, hogy házasságuk szerencsés. A szép asszony nemrég elment a szüleit meglátogatni. Nagyon szomorúan tért vissza, örökké bánatos arccal járkált fényesen berendezett otthonában. Minap aztán, amikor a férj hazaért, a feleségét nem találta odahaza. A kis rózsafa íróasztalon egy levél feküdt, az eltűnt asszony levele. A reszkető kézzel írt sorokban bocsánatot kért az urától, hogy ily nagy fájdalmat okozott neki, de kénytelen, mert nem tud tovább vele élni. Odahaza találkozott leánykori udvarlójával, az egyetlen emberrel, akit szívből szeretett. A szülei azonban annak idején nem engedték meg, hogy hozzá menjen. Ő akkor dacból elhatározta, hogy kezét nyújtja a legelső kérőjének. A sors egy derék, becsületes ember élettársává tette, aki megérdemelné a boldogságot, amit ő nem nyújthat neki. Eltávozik a házból és elemészti magát, férjét csak arra kéri, hogy nyolc hónapos kisfiának soha ne mondja meg, ki volt az édesanyja.

A lesújtott férj és az eltűnt asszony rokonsága azóta mindenfelé kutatják, keresik, de az elkeseredett asszonynak sehol semmi nyoma.

(Budapesti Hírlap, 1900. augusztus 5.)

*

A Tolna megyei Gerjen köz-ségből még november havában eltűnt Princses István gazdálkodó. Családja nem tudta, hogy hova lett, és amikor február 8-án a Duna hullámai egy ismeretlen férfi holttestét dobták partra, mindenki az eltüntet vélte felismerni benne. A hullát az elöljáróság az orvosi vizsgálat megejtése után ki is adta a családnak, akik meggyászolták és el is temették. Most azonban váratlanul és a család nagy izgalmára hazatért az eltemetettnek hitt férj, aki élénken tiltakozott az eltemetés ellen és nagy flegmával kijelentette, hogy ő csak a fiához ment Cecére, ahol mostanáig tartózkodott. Az anyakönyvi hivatalban természetesen a halálesetről szóló jegyzőkönyvet megsemmisítették.

(Harangszó, 1923. szeptember 1.)

*

Néhány nappal ezelőtt Gyircsics Józsefné, született Spitzer Mária különös bejelentést tett a főkapitányságon, amennyiben annak megállapítását kérte, hogy vajon ő özvegyasszony-e, vagy pedig él a férje, és ha él, rajta kívül hány felesége van még? Az asszony elmondotta, hogy férje, Gyircsics József, aki még a háború előtt vette feleségül őt, jómódú asztalos mester volt. Egy ideig boldogan éltek, míg egyszerre a férfi eltűnt s hónapokon át nem hallott hírt róla. Egy nap aztán elhozták neki az eltűnt férfi ruháit, óráját, és azt mondották, hogy férje a Rókus Kórházban meghalt, s már el is temették. Gyircsicsné érdeklődött a kórházban, ahol azonban azt a felvilágosítást kapta, hogy ilyen nevű embert ott nem ismertek. Erre kérdőre vonta azt, aki a ruhákat hozta, és az illető erre elmondotta, hogy Gyircsics nem a saját nevén feküdt a kórházban, hanem Pozsár Ferenc néven. Sőt, ezen a néven meg is házasodott és a felesége is ott volt a temetésen.

Az asszony bejelentése alapján a főkapitányság megindította a nyomozást, megállapította, hogy a furcsa történet minden részlete megfelel a valóságnak. Gyircsics József a kommün alatt direktóriumi tag volt s a kommunizmus bukása után le is tartóztatták. Amikor kiszabadult, rendőri felügyelet alá helyezték és úgy látszik ez alól akart szabadulni az asztalos mester, amikor új nevet vett fel, álnéven megnősült és e néven is halt meg és temették el. A rendőrség ezzel a különös bigámia ügyében lezárta a nyomozást.

(Magyarság, 1926. szeptember 18.)

*

Homokszentgyörgy községben Hajdinák Péternéhez beállított egy férfi és azt állította, hogy ő az asszony 12 évvel ezelőtt eltűnt ura. A férj az orosz harctéren tűnt el annak idején, azóta holttá nyilvánították és mint özvegy újból férjhez is ment. Mivel a jelentkező férfiú hasonlított némileg az eltűnt férfihez és mivel azt állította, hogy Moszkvában nagy vagyona van, ahová el akarja vinni az asszonyt, Hajdinákné hitt a szónak. Elzavarta a második urát, aki azonban nem hagyta annyiban a dolgot és kiderült, hogy az állítólag visszatért férj nem más, mint Cziráki Sándor hadirokkant. A szélhámost, aki leleplezése előtt az asszony pénzével és értékeivel megszökött, elfogták és a kaposvári törvényszék nyolc hónapi fogházra és 200 pengő pénzbüntetésre ítélte szemérem elleni bűntett címén.

(Új Barázda, 1927. május 28. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)