Rock and roll. A három szócskáról többnyire a pörgetős-forgatós akrobatikus elemekkel, figurákkal gazdagon tűzdelt tánc ugrik be, jobb esetben az ötvenes évek Amerikáját viharos gyorsasággal meghódító, ugyanazon elnevezésű zenei stílus. Amely cunami módjára, fenekestül forgatta fel a világot, és nem feltétlenül a vasfüggönyön innen. A rebellis műfaj hazájában, a korlátlan szabadság államaiban is ilyen-olyan módon igyekeztek akadályokat gördíteni a rock and roll sztárok érvényesülésének útjába.
A rock and roll kifejezés a hetvenes évek eleje óta – egy adott szubkultúrában – azonban egészen más értelmet nyert. Életformát, sajátos beszédmodort, kifejezési eszközt, viselkedést – és még valamit: a szabadságot. De bizonyos mértékű lázadást is, elsősorban a konformizmus, olykor a társadalmi berendezkedés ellen. Mindezzel idehaza 1972-ben találkozhattunk először a mozivásznon. Az egyébként 1969-ben forgatott Szelíd motorosok kultuszfilm valami olyasmit sodort Magyarországra, ami mind mondanivalójában, mind zenéjében az újszerűséget hordozta; az egészet körbelengte egy számunkra akkor még megfoghatatlan, addig ismeretlen érzés: a szabadságvágy. Ebben nem kis szerepet játszott a Steppenwolf ma már szintén kultikusnak számító Born To Be Wild című opusa, s amelytől a hard rock korszak kezdete is – nem hivatalosan – számítható.
A rock and roll azóta is él; hol virul, hol nem, s köszöni szépen, jól van. Annak ellenére, hogy hazánkban immár harminc esztendeje kitört a szabadság, lázadni is lehet; kérdés, érdemes-e. Ennek megfelelően a rock mint lázadó műfaj is némileg átalakult, ám létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Minden bizonnyal így gondolkodott az öt – a dobos Talabér Gábort leszámítva –, ma már nem éppen tinédzserkorú, kipróbált harcos, aki még 2016-ban gondolt egy merészet, és GT Project néven zenekart alapított. Mi más, mint a hard rock jegyében. Gönci György, Talabér László és Gábor, Kalmár Géza, valamint a Felvidéki Rockszínház kiváló szólistája, Kozák Péter hamar megtalálta a közös nevezőt.
