Szabadságvágy

Rock and roll. A három szócskáról többnyire a pörgetős-forgatós akrobatikus elemekkel, figurákkal gazdagon tűzdelt tánc ugrik be, jobb esetben az ötvenes évek Amerikáját viharos gyorsasággal meghódító, ugyanazon elnevezésű zenei stílus. Amely cunami módjára, fenekestül forgatta fel a világot, és nem feltétlenül a vasfüggönyön innen. A rebellis műfaj hazájában, a korlátlan szabadság államaiban is ilyen-olyan módon igyekeztek akadályokat gördíteni a rock and roll sztárok érvényesülésének útjába.

A rock and roll kifejezés a hetvenes évek eleje óta – egy adott szubkultúrában – azonban egészen más értelmet nyert. Életformát, sajátos beszédmodort, kifejezési eszközt, viselkedést – és még valamit: a szabadságot. De bizonyos mértékű lázadást is, elsősorban a konformizmus, olykor a társadalmi berendezkedés ellen. Mindezzel idehaza 1972-ben találkozhattunk először a mozivásznon. Az egyébként 1969-ben forgatott Szelíd motorosok kultuszfilm valami olyasmit sodort Magyarországra, ami mind mondanivalójában, mind zenéjében az újszerűséget hordozta; az egészet körbelengte egy számunkra akkor még megfoghatatlan, addig ismeretlen érzés: a szabadságvágy. Ebben nem kis szerepet játszott a Steppenwolf ma már szintén kultikusnak számító Born To Be Wild című opusa, s amelytől a hard rock korszak kezdete is – nem hivatalosan – számítható.

A rock and roll azóta is él; hol virul, hol nem, s köszöni szépen, jól van. Annak ellenére, hogy hazánkban immár harminc esztendeje kitört a szabadság, lázadni is lehet; kérdés, érdemes-e. Ennek megfelelően a rock mint lázadó műfaj is némileg átalakult, ám létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Minden bizonnyal így gondolkodott az öt – a dobos Talabér Gábort leszámítva –, ma már nem éppen tinédzserkorú, kipróbált harcos, aki még 2016-ban gondolt egy merészet, és GT Project néven zenekart alapított. Mi más, mint a hard rock jegyében. Gönci György, Talabér László és Gábor, Kalmár Géza, valamint a Felvidéki Rockszínház kiváló szólistája, Kozák Péter hamar megtalálta a közös nevezőt.

Nem mondom, hogy a nyolc plusz egy dal az elsőtől az utolsóig „odavág”, ám belekötni aligha lehet, legalábbis nem érdemes. Hisz ebben a műfajban mindent, sőt azon túl is megírtak már. Ember legyen a talpán, aki mindezek után újat (figyelem: a magunk mögött hagyott fél évszázadról beszélünk!), netán meghökkentőt tudna alkotni. A GT Projectnél azonban nem is ez a fontos.

A nyilvánvaló cél a műfaj keretein belül maradó, mégis mai, XXI. századi megszólalás, valamint a harmóniák, a többszólamú vokál, a ritmika és persze a változatosság. Ugyanakkor az ötletes hangszerelés mellett az igényesség és a dallamosság előtérbe helyezése is. S úgy tűnik, a kabátméret stimmel, egyáltalán nem bizonyul nagynak.

Az élet rock & roll – hirdeti a GT Project bemutatkozó albumának frontlapja, s ez némileg alátámasztja a fenti eszmefuttatást. A motoros téma szerintük is örök, olyannyira, hogy egy dalt is megérdemelt (Szabadon szállni), miként a romantikus érzelmek sem elhanyagolhatóak (Szerelem, Hajnali szél), vagy éppen hétköznapjaink küzdelmei (Nehéz idők).

A címadó szerzeményen kívül mindenképp figyelemre méltó a már említett Hajnali szél és a Szerelem, vagy épp a hazaszeretet iskolapéldájaként a Hegyeken át tétele. Azt, hogy a Gönci–Talabér kettős és társai a dalszövegekre igen komoly súlyt fektettek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindjárt négy írót is csatasorba állítottak: Palancsa Gábor, aki a verselés mellett kiváló képzőművész egyben, a felvidéki frontember, Kozák Péter, A zöld, a bíbor és a fekete című kultdal szövegszerzője, Csiga Sándor, valamint Máthé József is hozzátette a magáét.

Örülök az albumnak. Örülök, hogy mai, felgyorsult világunkban akadnak zenészek, akik valódi hangszerekkel, fizikai hordozón megjelentetve, a hard rock legjobb hagyományaira építkezve egy modern, kiváló hangzású, vérbő és vérbeli rockzenei anyagot bocsátottak útjára. Reméljük, nem tévednek el az úton!

(Az élet rock & roll, CD, Grund Records, 2019. Ára: 2115 forint)