A kötetben továbbhaladva azután nagy meglepetésünkre azt látjuk, hogy a régi Kelet részletesen idézett és tárgyalt társadalomelméleti elképzeléseit ma is kiválóan használhatnánk – még Nyugaton is –, ha vennénk a fáradságot adaptálásukhoz. Ezen a tájon sohasem bővelkedtünk sikeres együttműködési és együttélési technikákban. Az ázsiaiak körültekintő és aggályosan pontos megfigyelései, társadalmi és történelmi tapasztalatai a mai nyugati tudományosság „kincsestárába” illenének. A régi Kína társadalmi élete és történelme sokkalta nyugodtabb, békésebb volt, mint a mindenkori európai társadalmaké: „fékezési”, csillapítási technikáikat nagy luxus lenne figyelmen kívül hagyni. Különösen ma, amikor egyes politikai döntések következményei az emberiség legsúlyosabb létkérdéseit érintik.
„Beláthatnánk végre, hogy a történelem nem játszótér. Nem engedelmes szolgálóleánya az emberiség önjelölt tervezőmérnökeinek. A történelem hatóság, az intelligens értelem legfelsőbb hatósága. A józan egyeztetések és finom, érzékeny illesztések pszichikai tere. Minden óvatlanságot kegyetlenül megtorol. Nem való mindenkinek” – olvassuk Sári László könyvében. Komolyan vehetnénk a figyelmeztetést.
(Sári László: Dilettánsok történelme. Corvina Kiadó, Budapest, 2019, 334 oldal. Ára: 3990 forint)
