Az előbb említett helyzetek ellenére az ingatlanbiztosítás terén itthon sokkal jobb a helyzet, mint Európa jelentős részén – ez a hazai ingatlanviszonyokból is következik. A nyugati országokban bevett szokás, hogy az emberek nem tulajdonolják, hanem bérlik az ingatlant. Új munkahely esetén továbbköltöznek. Nálunk a saját otthon a jellemző, ebből adódik, hogy itthon a lakásnak használt épületek nyolcvan százalékára kötnek biztosítást a tulajdonosok. (A hitelre történő vásárlásnál feltétel az épület biztosítása.) Az más lapra tartozik, hogy milyet kötünk.
Általános tapasztalat, hogy a tulajdonosok nem figyelik, aktualizálják a szerződési feltételeket. Húsz éve leszerződtek – az akkori feltételek alapján –, csakhogy közben változott a világ. Az aláíráskor 200 ezer forintos négyzetméterenkénti ár akár 500 ezer forintra emelkedhetett. Értékes bútorokkal, festményekkel gyarapodhat a családi vagyon – ott lóg a falon egy Munkácsy-festmény –, de az ingóságokat alig egy-két millióra biztosítják. Ha baj van, a biztosító azt mondja, ezek az értékek nem szerepelnek a szerződésben. Jellemző, hogy a valósnál jóval kisebb értéket jelentünk be, mert ezzel az éves díj néhány ezer forinttal kisebb. Elenyésző azok száma, akik azért mentek a biztosítójukhoz, hogy az értéknövekedés miatt emeljék meg a díjukat. – Pedig menni kell, mert a mi érdekünk az értékeinknek megfelelő feltételek rögzítése. Ha beüt a krach, és soroljuk a kárunkat, mélységesen felháborodunk, hogy utólagos bemondásra nem kapunk pénzt. A nem fizet a biztosító típusú problémák döntő többsége mögött a rosszul megkötött szerződés áll. Nem érv, hogy azt hittem, erre is kiterjed a szerződés – mondja Németh Péter.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!