Dugó

A társadalmi hálón egyre nagyobb sikert arat a „Repülni szégyen!”, a Flygskam mozgalom, amelynek csupán a skandináv országban több tízezer tagja van.

Persze hogy Svédországban született meg ez a mozgalom is, amely fokozatosan kiterjeszti hatását az egész világra. Greta Thunberg környezetvédő kamaszlány után a svéd klímapolitikának most újból sikerült magára vonni a figyelmet.

A társadalmi hálón egyre nagyobb sikert arat a „Repülni szégyen!”, a Flygskam mozgalom, amelynek csupán a skandináv országban több tízezer tagja van. Az elnevezésből adódóan nyilván bűntudatot próbálnak kelteni azokban, akik szinte gondolkodás nélkül váltanak jegyet a különböző repülőgépjáratokra.

Ők nem veszik figyelembe, hogy ezzel a könnyed tettükkel mennyire szennyezik a környezetet, milyen mértékben bocsátanak ki az utasszállító gépek az ózonrétegre veszélyes anyagokat. Különösen azok bűnösök, akik más választási lehetőséget biztosító tömegközlekedési járművek helyett azonnal a gyorsabb repülőre szavaznak. Szégyen, hogy milyen emberek vannak, akik nem törődnek bolygónk jövőjével – vélik a „Föld megmentői” szerepében tetszelgők.

Mára a légi közlekedés a 2001-es sokkot követően, amikor az Amerikát ért terrortámadások miatt megroggyant, visszanyerte jövedelmezőségét, és viharos fejlődés előtt áll. Az elmúlt évtizedekben szerte a világon a repülőjegyárak csökkenése miatt valóban emberek százmilliói éltek ezzel a lehetőséggel.

Mint az előrejelzések mutatják, ha az évenkénti bővülés a jelenlegi 3,5 százalékon marad, akkor a 2030-as évek végére, azaz húsz év múlva a jelenlegi éves utaslétszám megsokszorozódik, ekkorra 8,2 milliárd utas fog majd repülni, amihez a légi járatok üzemeltetőinek számításai szerint 30-40 ezer utasszállító kell. Már most dugók vannak a légtérben, képzeljük el, mi lesz akkor! A városok melletti repülőterek felett várakozó gépek a legnagyobb környezetszennyezők.

A többszörös átszállás sem kedvez a Föld légkörének, ugyanis a le- és felszálláskor fokozott a károsanyag-termelés. Az egész világon jelenleg a légi közlekedés az ózonkárosító gázok kibocsátásáért két-három százalékban felelős, de egyes kutatók ezt öt százalékra teszik. Ez több mint egymilliárd tonna szén-dioxid. Persze egy-egy fölszállásnál, leszállásnál a kerozin elégetéséből nemcsak szén-dioxid, hanem más káros anyag is a levegőbe kerül.

Sok ez, vagy kevés? A három százalék nem sok, csupán a ruhaipar ennek a számnak négyszeresével károsítja a környezetet. A világ elektromosáram-termelése pedig 44 százalékban felelős ezért. A 2015 végén született párizsi klímaegyezmény országonként kétszáz-kétszáz új szénerőművet engedélyezett Kínának és Indiának, mondván, be kell hozniuk a gyarmatosításból eredő gazdasági lemaradást.

Ám ha figyelembe vesszük azt is, hogy tavaly a Föld lakosságának csupán három százaléka utazott repülőn, akkor már igen elgondolkodtató ez az adat. A repülőgép egy 1200 kilométeres oda-vissza járaton egy utasra vetítve 195 kilogramm szén-dioxidot bocsát ki. Ez a káros anyag az ötvenszerese annak, mint ha az utas gyorsvasúttal menne. És természetesen az sem mindegy, hogy a vonatot hajtó elektromos áram atom- vagy szénerőműből származik-e. Csakúgy mint a „villanyautóknál”.

Mit tehetnek az eltökélt környezetvédők, hogy megállítsák az emberiséget a tévúton? Kézenfekvő a válasz: jó példával járnak elöl, nem ülnek repülőre. Egy manchesteri klímakutató el is határozta, hogy egy sanghaji konferenciára vonattal megy: az út húsz napot vett igénybe.

Ő megtehette. Ezt követően azért évente egy hosszabb repülőutat engedélyezett magának. Ha hajóval megy, akkor aztán ad a környezetvédelemnek: Európából Kínába egy nagy tengerjáróhajó ötvenmillió (!) személyautó által kibocsátott ként ereget a levegőbe. Persze a közvéleménybe már sikerült beleverni, hogy a klíma legnagyobb ellenségei a gépjárművek.

A klímaharcosok is érzik, hogy vállalásuk igen kemény, a modern világban már-már teljesíthetetlen, ha valaki komolyan veszi a mozgalom jelmondatát. Azt talán leszögezhetjük, hogy a jól kereső rétegek teszik ki a repülőutasok zömét. Ezért mentsvárakat találnak maguknak. Például ha valaki tesz a környezetvédelemért, az utazhat repülővel, mondjuk, minden út után ültet egy fát. De jóvátételként elég, ha elhelyez egy kisebb pénzadományt a mozgalom számláján.

Leonardo DiCaprio amerikai színész, a nagy környezetvédő mindenre felmentést kap, hiszen ha valaki, ő aztán tesz a bolygó jövőjéért. Igaz, hogy magángépén járja a világot, és ökológiai lábnyoma már akkora, mint egy kisebb afrikai országé, neki ezt is szabad.

De vajon miért nem a hibrid vagy elektromos repülőgépek gyorsított ütemű fejlesztésére áldoznak? Vagy miért nem az ózonlyukak vegyszerekkel való „bestoppolására” fordítják az anyagi ösztönzőket? Maga a harc itt a lényeg, mégpedig az egész Földre kiterjedően, a haladók át akarják formálni a tömegek avítt gondolkodásmódját. Az adományokból meg lesz itt annyi fa, hogy nem látjuk majd az erdőt, amely egy új ideológát rejt.