Csak még egy részt, utána tényleg lefekszem! Ismerős fogadalom? Hajnali kettő óra van, hétkor fel kell kelni, és inkább ne is számoljuk ki, hogy mikor ültünk le a sötétben világító képernyő elé. Másnap persze pocsékul érezzük magunkat a kialvatlanság miatt, és megesküszünk, hogy soha többé. Annak idején kedd esténként epedve vártuk a Vészhelyzet dokijait, pénteken pedig a nagyi nézte a Dallast, ma viszont már végtelen mennyiségű sorozat közül szemezgethetünk, ráadásul egyetlen kattintással megkapjuk őket. Egyre nagyobb tempóban és gyakorlatilag moziminőségben készülnek, nemritkán élvonalbeli színészekkel, ráadásul a Hollywoodban uralkodó újrahasznosítási trendhez képest rengeteg új, eredeti ötlettel lehet találkozni. A Netflix amerikai filmmegosztó óriás legyártja és azonnal elérhetővé teszi ezeket a történeteket, legyenek vígjátékok, kosztümös drámák vagy sci-fi horrorok. Ez a felnőttek mesevilága, ahol kiszakadhatnak a mókuskerékből, és beleélhetik magukat mindenféle karakter bőrébe, ráadásul a saját otthonuk kényelmében: lehetnek sorozatgyilkosok, szuperhősök vagy angol királynők. De vajon mit ad nekünk a kitalált világ, és miért válunk függővé?
Egy felmérés szerint a Netflix 1500 megkérdezett előfizetőjének 61 százaléka akár két-hat epizódot is megnéz egyszerre. A válaszadók szerint ez sokkal élvezetesebb, mint ha csak egy-egy részt néznének meg minden alkalommal. Amikor az okokat firtatták, az alábbi válaszok születtek: 76 százalékuk számára a sorozatok nyújtanak menedéket a mindennapok feszített életviteléből, és háromnegyedük pozitívan viszonyul ehhez az elfoglaltsághoz.
Bánszegi Rebeka klinikai és egészségpszichológus, a Mindset szakújságírója szerint a sorozatfüggőség ugyanúgy viselkedéses addikció, mint az alkohol- és a drogfüggőség, a sztereotípiák miatt viszont nehezebben fogadjuk el, hogy a hétköznapi dolgok is függővé tehetnek minket a szexualitástól egészen a játékokig. A sorozatfüggőség viszonylag új keletű jelenség, kialakulásában a személyes és a közösségi-társadalmi változások játszhatnak szerepet. Személyes szinten fellép egyfajta teljesítménykényszer és a folyamatos visszacsatolás iránti vágy, ami a jutalmazóközpontunkon keresztül hat, társadalmi szinten pedig a médiafogyasztás változásai tették lehetővé a túlzásba esést. Kicsit hasonlít az alkoholfogyasztáshoz: nem az a probléma, ha valaki néha megiszik pár pohárral, hanem amikor nem tud mértéket tartani.