Idegen tollak

A Yesterday-t nézve rádöbbenünk arra is, hogy mennyire hiányoznak ma a Beatleshez hasonló zenék a temérdek műanyag között.

2019. 07. 04. 16:55
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Prince, Aretha Franklin, Bowie, Hendrix, a The Beatles: példaképek, legendák, korszakokat meghatározó művészek, akik évtizedekkel később is hivatkozási alapként élnek a zenerajongók köré­ben. A filmipar mindig is imádta feldolgozni a kalandos életű zenészek hálás történetét a The Doorstól Johnny Cashig, Bob Dylantől Ray Charleson át Mozartig. Legutóbb a Queenről, majd ­Elton Johnról készült közönségsiker életrajzi film. A Yesterday viszont rendhagyó módon mesél a Beatles fontosságáról.

Az indiai származású, rockzenével egyre csak sikertelenül próbálkozó Jack Malik (Himesh Patel) karrierje nem áll fényesen. Tehetséges, de a hírnévhez ez nyilvánvalóan nem elég kis angliai szülővárosában, ahol már egyedül csak gyerekkori barátja, Ellie (Lily James) hisz benne. Amikor a kiskocsmák és a bingóklubos fellépések után végül mégis feladja álmát, és visszatér a tanításhoz, megmagyarázhatatlan dolog történik: hazafelé biciklizve pont abban a pillanatban üti el a menetrend szerinti busz, amikor a Földön 12 másodpercre mindenhol elmegy az áram. Magához térve rádöbben arra, hogy a világon minden ember fejéből törlődött a Beatles zenekar az összes dalával együtt, kizárólag ő emlékszik rájuk. Nem sokáig töpreng a morális kérdéseken: úgy dönt, hogy felhasználja a John, Paul, George­ és Ringo által írt zenéket, hogy megőrizze hagyatékukat, és végre elérje velük az áhított sikert. Rövid időn belül óriási sztár lesz, az általa énekelt régi számokért pedig milliók rajonganak.

Richard Curtis, a brit romantikus vígjátékok atyaúristene (Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a párom, Igazából szerelem, Bridget Jones naplója…) eredeti ötletéből írt szórakoztató kis komédiát, amely az Időről időre című korábbi filmjéhez hasonlóan sci-fiszerű indítással kezdődik, ám később nem különösebben foglalkozik a jelenség magyarázatával. Nem is érdekesek ezek a részletek: ahogyan ott az időutazás, úgy a Yesterday-ben a Beatlesről megfeledkező világ is csupán háttérként szolgál a figurák morális és romantikus fejlődéséhez. Jack retteg attól, hogy lebukik, Ellie pedig titkon odavan Jackért. Ez utóbbi tény egyébként a néző számára kissé nehezen hihető, ugyanis Jack szürke, nyámnyila figura, akinek csak mázlija volt, hogy jókor csattant neki egy busznak.

Az első filmes Himesh élete lehetőségét kapta Dan­ny Boyle rendezőtől (Trainspotting, Gettómilliomos, 28 nappal később), de egyszerűen nem működik a kémia a cinikus és unalmas karaktere és a színes, pozitív Ellie-t alakító Lily James között. Boyle célja viszont az, hogy megmutassa, ahogy egy átlagos fiatal idegen tollakat használva nő túl saját magán, holott a tehetségét követve is képes lenne maradandót alkotni. Ez a felismerés persze csak idővel esik zongoraként Jack fejére, addig még sok Beatles-számot kell elgitároznia.

Danny Boyle életművéhez képest azonban a Yesterday szerethető rutinmunka, a rendező visszafogottan nyúlt a témához, hiányzik a rá jellemző dinamika, a romantikus szál elnyomja a merészebb képi megoldásokat. Curtis és Boyle filmje összességében mégis eredeti módon szól egy legendás zenekar jelentőségéről úgy, hogy annak tagjai egyáltalán nem szerepelnek benne.

A zene elviszi a történetet, megmutatja, hogy a Beatles kortalan, és a jövő generációinak is példaként szolgálhat majd. Humorral figurázza ki a mai trendeket és az elkorcsosult zeneipart: a nagyszerű komikusvénájú Kate McKinnont igazán lehet utálni a pénzéhes, hiéna menedzser szerepében, a Jacket felfedező, saját magát alakító Ed Sheeran pedig nagyvonalúan képes viccet csinálni magából. A Yesterday-t nézve rádöbbenünk arra is, hogy mennyire hiányoznak ma a Beatleshez hasonló zenék a temérdek műanyag között. Kár, hogy a koncertjelenet és a dalok zöme nincs rendesen végigjátszva, mint akár a Rocketman és a Bohém rapszódia esetében, hogy át lehessen élni őket: legtöbbször csak részleteket hallhatunk belőlük, pedig a Beatles azért nem egy szigetes Rihanna-hakni.

(Yesterday. Angol zenés vígjáték, 112 perc, rendező: Danny Boyle. Forgalmazza: Universal Pictures)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.