Az első filmes Himesh élete lehetőségét kapta Danny Boyle rendezőtől (Trainspotting, Gettómilliomos, 28 nappal később), de egyszerűen nem működik a kémia a cinikus és unalmas karaktere és a színes, pozitív Ellie-t alakító Lily James között. Boyle célja viszont az, hogy megmutassa, ahogy egy átlagos fiatal idegen tollakat használva nő túl saját magán, holott a tehetségét követve is képes lenne maradandót alkotni. Ez a felismerés persze csak idővel esik zongoraként Jack fejére, addig még sok Beatles-számot kell elgitároznia.
Danny Boyle életművéhez képest azonban a Yesterday szerethető rutinmunka, a rendező visszafogottan nyúlt a témához, hiányzik a rá jellemző dinamika, a romantikus szál elnyomja a merészebb képi megoldásokat. Curtis és Boyle filmje összességében mégis eredeti módon szól egy legendás zenekar jelentőségéről úgy, hogy annak tagjai egyáltalán nem szerepelnek benne.
A zene elviszi a történetet, megmutatja, hogy a Beatles kortalan, és a jövő generációinak is példaként szolgálhat majd. Humorral figurázza ki a mai trendeket és az elkorcsosult zeneipart: a nagyszerű komikusvénájú Kate McKinnont igazán lehet utálni a pénzéhes, hiéna menedzser szerepében, a Jacket felfedező, saját magát alakító Ed Sheeran pedig nagyvonalúan képes viccet csinálni magából. A Yesterday-t nézve rádöbbenünk arra is, hogy mennyire hiányoznak ma a Beatleshez hasonló zenék a temérdek műanyag között. Kár, hogy a koncertjelenet és a dalok zöme nincs rendesen végigjátszva, mint akár a Rocketman és a Bohém rapszódia esetében, hogy át lehessen élni őket: legtöbbször csak részleteket hallhatunk belőlük, pedig a Beatles azért nem egy szigetes Rihanna-hakni.
(Yesterday. Angol zenés vígjáték, 112 perc, rendező: Danny Boyle. Forgalmazza: Universal Pictures)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!