Ma gyermekeink ott látják a festett szerelmet az utczán, kikandikál minden ablakon és szemérmetlenül csalogat befelé, ott jár az utczán és tekintet nélkül a környezetre, megszólítja a mellette elhaladó férfit:
– Jöjjön velem, piczikém.
Sőt van a ki feldicséri, hogy mi mindent tud és mi mindenre vállalkozik.
Minek mondjam, hiszen mindenki tudja, hogy nemcsak éjfél után és nemcsak a külváros félreeső utczáin folyik a szemérmetlen szerelmi vásár, hanem ott van az utczasarkokon a mint beesteledik (nappal az ablakokban és a kapuk alatt ólálkodik) és ott van a legélénkebb, legelőkelőbb utakon, utczákon.
A Dob, Szerecsen, Nyár, Károly, Klauzál, stb. stb. utczákról, melyek pedig a város kellő közepén vannak, még csak nem is szólok, de a körutakon, a Kerepesi-úton, az Andrássy-úton, a Kossuth Lajos-utczában, szóval az összes előkelő és ki nem kerülhető forgalmi utakon ott van a szerelem az utczán és kínálja, ráerőszakolja magát mindenkire.
A rendőr ott sétál körülötte és se nem lát, se nem hall, mert ahol a jog, ott az igazság.
A tisztességes asszonynak kellemetlen ez az utcza, a tisztességes leánynak veszedelmes, de veszedelmes az ifjúságnak, mely – ezt senki tagadni nem fogja – könnyebben esik bűnbe, ha a bűn kínálja magát, mint ha fel kell keresni.
[…] Mi következik ebből? Előbb kezdett és előbb végez. A természetadta nemi élvezetből megcsömörül már akkor, mikor kezdenie kellene. Akkor aztán másfelé keres kielégítést. Fajtalan lesz. Végre ott tart a kis leányoknál. És ennek az utcza az oka és a rendőrség, a mely az utczára felügyel.
De hát másként lenne, ha a magánhölgyeket egyáltalán nem engedélyezné a rendőrség? Feltétlenül másként lenne. A kitelepített házakat megtalálja szintén a ki keresi, de kevesebben keresnék. Az ifjúság jóval ritkábban jutna hozzá, mert az ilyen nyilvános házakat többen látogatják, ott az emberek esetleg meglátják egymást és ettől a meglátástól a gyerekember, kinek még van szeméremérzete, mégis csak fél. Ellenben a privátokhoz, ki tisztességes emberek közé, mint a pondró a gyümölcsbe, beékelte magát, észrevétlenül be lehet surranni.
