Jöjjön velem, piczikém!

Aztán meg a bordélyházaktól irtóznak a hölgyek is és sokkal kevesebb lenne a prostituáltak száma, ha saját számukra nem kereskedhetnének a testükkel és ha annak a nehéz munkában görnyedő cselédnek, varróleánynak, üzleti kisasszonynak, lépten-nyomon nem kellene látni, hogy a Miczinek, vagy Blankának, ki annyi, vagy még kevesebb volt mint ő, milyen pompás, munkanélküli, úri dolga van. Ez a példa csábít.

[…] A rendőrség úgy okoskodott, hogy mivel a titkos prostitucziót megakadályozni nem lehet, legalább ellenőrzés alá kell venni, s akit rajta csíptek, csak akkor nem büntették, ha egészségügyi lapot váltott és orvosi felügyelet alá helyezte magát. Nem tudom, nem is kérdeztem, hány egészségügyi lapot állított ki, a rendőrség az idén, de ezrekre teszem azok számát. És most azt kérdezem a titkos betegségeket kezelő speczialistáktól: kevesebb beteget kezelnek-e ma, mint az ez előtti korszakban? Úgy-e hogy nem? Mire jó tehát az egészségügyi lap? Megmondom, hogy mire jó.

[…] Íme egy példa! Egy fővárosi ügyvéd a minap a következő levelet írta egy székesfővárosi napilapnak.

P. Gyula ügyvéd vagyok. Budapesten lakom. Ügyvédi irodám van. Elmondom a magam szomorú sorsát. Megcsalt a feleségem rendőri pártfogással; családi életemet megbolygatta és megfertőztette az az engedélyokmány, amely a titoktartás kiváltságát biztosítja a szemérmetlenségnek: az egészségügyi lap. A feleségem egészségügyi lapot váltott és kapott a rendőrségtől, bár nevemet viseli, amelynek tisztességét megvédeni az én kötelességem. Nem védhetem; mert gyönge vagyok a rendőrséggel szemben.

Az államnak minden ereje, a törvények minden szándoka védelmére áll a családi élet tisztaságának. Magánjogunk, örökösködési jogunk a törvényes házasság épületét erősíti, díszíti. A szegénysorsú nyomorúságát, fájdalmát enyhíti, bosszúságát is jó kedvre deríti az a tudat, hogy van hajléka, hitvese, aki szeretettel köszönti otthonában, amikor fáradságos munkájából hazatér.

Kitörni készül a szenvedésed? Csitítja a hitvesi csók. Nem! Jön a förtelem követe, a kerítő és így szól:

Szamár asszony! Kövess a lélektelenek tanyájára. Lesz módod. Szép ruhád, arany gyűrűd, gyémánt fülönfüggőd. Pirulnod sem kell miatta. Védelmedre áll a rendőrség, amely őrzi becstelenséged titkát. Megőrzi még tulajdon férjeddel és a gyermekeiddel szemben is.

(Budapesti bűnvásár, vagy nagy urak és kis leányok, 1902)