A magyar állampénzügyek fejlődéstörténetének vázlatát megírni a nyugat-európai országok, nemzetek hasonló ívű munkáihoz képest kétségtelenül rövidebb és szerényebb feladatnak tűnik. Ám ha a hazai állampénzügyek kiteljesedésének utóbbi másfél évszázadát vizsgáljuk, akkor hektikus, eseményekkel teli korszak tárul elénk, amely – akárcsak történelmünk – válságokkal, reformokkal, megújulásokkal, visszaesésekkel teli időszakot foglal magában. E gazdaságelméleti kavalkád „kibogozására” vállalkozott Lentner Csaba egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közpénzügyi Kutatóintézetének vezetője legújabb könyvében.
A professzor értekezése öt egymást követő gazdasági igazgatási kurzust fog át. Mint írja: „mindegyik jellemzője az államiság 19. század előtti három évszázadnál markánsabb jelenléte, jogi kereteinek – időnként viszonylagos – legalizált volta. Mindegyik homlokterében a gazdasági fejlődés, a nyugat európai színvonalhoz való felzárkózás áll.” Hogy mindez miként sikerült vagy nem sikerült pénzügyeinkben, felsorolni is sok lenne, hiszen rengeteg tényező befolyásolta a folyamatokat. Lentner szerint többek között a magyar letelepedési és fejlődési megkésettség, illetve a hátráltatottság (török háborúk, Habsburg-elnyomás, szovjet érdekbefolyás, piacgazdasági átmenet önállótlan, gyenge hatékonyságú gazdaságpolitikája) okán mindegyik vizsgált korszakban erő feletti gazdasági felzárkózásra való törekvés figyelhető meg, amelyben többnyire az állam vitte a katalizáló szerepet.
E könyv célja a professzor szerint az, hogy párhuzamba állítsa a vizsgált időszakok gazdasági igazgatásának főbb jellemzőit, az államhatalom gazdaságot befolyásoló intézkedéseit, továbbá elemezze az eredményességet. Akit érdekelnek és foglalkoztatnak pénzügyeink, az választ kaphat a kötetből többek között a fiskális politika (kormányzat) és a jegybank működésének kapcsolatára, a korszakokat meghatározó főbb államtudományi, állampénzügyi teóriákra, megismerheti az államgazdasági szereplőkre gyakorolt hatásokat is.
