Veszélyes körforgás

Az osztrák parlament megszavazta a valószínűleg rákkeltő növényvédő szer, a glifozát betiltását. A hatályos uniós jogszabályok szerint azonban a termék 2022 végéig forgalmazható.

Ausztria - Greenpeace akció Bécs közelében Fotó: Czika László

Az osztrák parlament megszavazta a valószínűleg rákkeltő növényvédő szer, a glifozát betiltását. A hatályos uniós jogszabályok szerint azonban a termék 2022 végéig forgalmazható, a szabadkereskedelem miatt ezért minden uniós országban elérhetőnek kellene lennie. Egy tagállam ugyanakkor bizonyíthatja, hogy „egyedi környezeti vagy mezőgazdasági viszonyai” miatt szükséges az egyébként engedélyezett szer betiltása. Ehhez Ausztriának igazolnia kellene, hogy más környezeti viszonyokkal rendelkezik, mint Magyarország, Szlovákia vagy Németország, amelyek mind alkalmaznak glifozátot.

A felszínformák különbsége Magyarország viszonylatában nem kérdés, de az Alpok miatt a szlovén, a német vagy az osztrák alpesi tájak eltérése már érdekesebb. (Ezért valószínűsítik a szakértők, hogy a tiltásra az unió nem fog pozitívan reagálni.)

Pedig nem ártana, tekintve, hogy Argentína egyes részeinek elsivatagosodásáért a glifozát és a genetikailag módosított élelmiszerek termesztése felelős. Az argentin földek egyharmada állami kézben van, a nagyobb bevétel kedvéért GMO-s növényeket termelnek kevés munkaerővel és sok géppel nagy, egybefüggő területeken. Ezeket glifozáttal permetezik a gyomképződés megelőzése érdekében, a permetezővel szárított gyomok a szántóföldön maradva védik a talajt a kiszáradástól, ami az egyre forróbb nyarak esetében a takarékos vízhasználat miatt hasznos.

A probléma azonban az, hogy Darwin nem véletlenül írt a természetes kiválasztódásról és a fajok alkalmazkodóképességéről. A természet már régen válaszolt a glifozátra, és megalkotta a szupergazokat, amelyek akár tizenegyszer immunisabbak elődeiknél. Ez persze még több gyomirtó használatára ösztönzi a gazdákat, így világszerte összesen 173 ezer tonnával több növényvédő szerrel permeteznek világszerte, mint a XX. század végén. Az Egészségügyi Világszervezet néhány éve jelentette ki a glifozátról, hogy „valószínűleg rákkeltő”. Ezt Argentína legintenzívebben művelt területei igazolni látszanak, mivel arrafelé a rákos megbetegedések aránya a duplája az országos átlagnak.

Az osztrákok valószínűleg tanultak a dél-amerikai negatív példából, ám kérdés, hogy mennyit ér a tiltásuk, a szermaradványok ugyanis a levegőbe, a talajvízbe is beszivárognak, így növényi és állati szövetekbe is kerülhetnek, végső soron a fogyasztót sem kerülik el. A koncentrátum persze kisebb lesz, de ahogy a génmanipuláció tiltása is csak részleges, úgy kérdés, a glifozát korlátozásának mennyi értelme lehet, ha nem összenemzeti a döntés. A GMO-s élelmiszerekre például nagyon szigorú európai szabályozás vonatkozik, a feldolgozott génmanipulált élelmiszereknek meg kell felelniük a határértékeknek, Magyarországon pedig a génmódosított vetőmagok köztermesztése is tiltott.

Ugyanakkor Amerikában az 1994-es, első génmanipulált paradicsom szigorú szabályaitól mára az egyszerű bejelentési kötelezettségig szelídült a szabályozás, amelyről azonban a nyugati szelek nem tudnak. Mivel Európa keletre fekszik az Egyesült Államoktól, így a nagy földi légkörzésnek köszönhetően mi is kapunk a GMO-s termékekből

– nevezzük bármilyen biónak is az itt termesztett zöldségeket.

Ausztria a glifozát tekintetében kicsit jobb helyzetben van, mivel nem valószínű, hogy a talajvíz addig emelkedne, hogy az alföldi glifozátos termelés beszivárogjon az innsbrucki gazdák kertjébe. Az alacsonyabban fekvő területeken ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az országhatáron hogyan sikerül majd útjukat állni a folyóvizeknek.