Biczó huszár megfigyeli az ellenséget

A kilencvenes évek végén Toporczi főhadnagyot bízta meg az ezredparancsnokság az altiszti iskola kiképzésével. Huszáréknál ez a vezénylés kitüntetésszámba ment.

A kilencvenes évek végén Toporczi főhadnagyot bízta meg az ezredparancsnokság az altiszti iskola kiképzésével. Huszáréknál ez a vezénylés kitüntetésszámba ment. Rendszerint a legügyesebb és legtapasztaltabb tisztet választották erre a munkára.

Mikor Toporczi értesült a vezénylésről, hirtelen a hajához, illetve csak a fejéhez kapott, mert már főhadnagy korában kopasz volt. Nem tetszett neki a vezénylés. Nem a felelősség miatt, hanem amiatt, hogy az iskola január hó elsején vette kezdetét.

Abban az időben minden bálon és házimulatságon Toporczi volt a csárdás előtáncosa. Farsang alatt Toporczit a reggel vetette haza mindennap. Hiába tűnődött, parancs parancs, a vezetést át kellett venni.

Az altiszti iskola haladt, de biz onnan Toporczi sokszor elmaradt. Alighogy a farsang eltelt, március hó első napján parancs érkezett, hogy ötödikén Kisdemeteri báró tábornok dandárparancsnok szemlét tart az iskola fölött. Nagy volt a megrökönyödés Toporczi részéről, mert tudta, hogy Kisdemeteri tábornok, aki vezérkari tiszt volt, a fősúlyt nem a gyakorlati, hanem az „elméleti” részre fogja fektetni a szemlén. A gyakorlati rész, a lovaglás, csak ment volna valahogy, mert a bevezényelt huszárok október óta már a századoknál is lovagoltak, de mi lesz az elméleti résszel?

Míg Toporczi így tűnődött, elérkezett a szemle napja. A szemle első része többé-kevésbbé csak sikerült, de mi lesz ezután? Kisdemeteri igen enyhén szemlélt, rendszerint olyan kérdést adott fel, amit a huszárok már gyakorlatból is tudtak. Most jött azonban a legnehezebb tárgy, a járőrszolgálat és térképolvasás.

Kisdemeteri kérdi Toporczit, tudnak-e már térképet olvasni? Erre a nem várt kérdésre Toporczi elsápadt, de nem veszítette el lélekjelenlétét. Huszárosan válaszolta: „Igen”.

– Also Ding, kérek két térképet! Nagy zűrzavar, az iskolában nincs térkép. Végre valamelyik közeli századirodából előhoznak két térképet, melyből az egyiket átadja a jobb szárnyon álló hórihorgas Biczó huszárnak. – Biczó huszár! Sie Ding, maga járőrparancsnok. Hírek szerint az ellenség Pestről Szegedre előnyomul, tegnap este már Kisteleken éjjelezett. Feladata: az előnyomuló ellenséget a dorozsmai fürdőtől északra levő 137. magassági ponton megfigyelni és arról a Szeged-Dorozsmai útra jelentést küldeni. Kérdés: mikor indul a nyolc huszárral, hogy a 137. pontot reggel 6 óra 30 perckor elérje és melyik úton fog odamenni? Toporczi kétségbeesett a feladat hallatára, mert se járőrszolgálatból, se térképolvasásból eddig a farsang miatt egy szót sem tanított. Biczót azonban nem hozta zavarba a feladat.

Azonnal felelt: – Ha röggel félhétkor köll a dorozsmai fürdőnél lévő högyre érnöm, akkor neköm röggel öt órakor köll indulni.

Kisdemeteri a vezérkari tisztjére néz, aki cirklivel a távolságot méri és jelenti, hogy 12 km. – Richtig! és merre megy? – A gyufagyár mellett elfordulok a temető-útra. – Gut ist! – Azután elmögyök a disznóhizlalda mellett. – Richtig! – Átmögyök a vasúti vonalon. – Sehr gut! – Dorozsma előtt lekanyarodok a Maty felé, mert arra rövidebb. – Gut ist! Nem is szabad a faluba bemennie, mert hátha itt már ellenség van és elfogják. – A Matytul egyenest nekimögyök az Akasztóhögynek, ott lórul löszállva gyalog fölmögyök a högyre, ott lehasalok és lesem az ellenségöt, hogy gyün-e már?

– Sehr gut! Herr Oberleutnant, nur so weiter! Ezzel a szemle véget ért, Toporczi nagyot lélegzett és amint szokás, Kisdemeterit a lépcsőig elkísérte. Visszajövet azonnal beszaladt az iskolába, Biczó huszár elé állt és kérdezte: – Te Biczó! Honnét a fenébe tudtál oly jól felelni a tábornok úrnak, amikor még se a járőrszolgálatból, se a térképolvasásból egy szót sem tanultunk? – Onnét tudtam, főhadnagy úr, hogy én szögedi fiákkeros vagyok, és az egész nyáron Gálné őnagyságát hurcoltam a dorozsmai fürdőbe, tudtam én jól, mikor köll indulni, és mörre köll mönni. Ezzel Toporczi talpából Biczó sikeresen kihúzta a farsangi tövist.

(Bereczky Andor: Visszaemlékezés a régi jó huszáridőkre, 1937. Forrás: Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma)