Holdudvarhatás

Úr keres hölgyet / Hölgy keres urat – a mai negyvenpluszosok talán még emlékeznek az újságok társkereső rovataira. Na de hol van már a tavalyi hó! A XXI. század embere életének egyre nagyobb hányadát az online térben éli: onnan tájékozódik, ott vásárol, és ott is ismerkedik. A motivációk nagyon különbözőek, és ez nem könnyíti­ meg a párkeresők dolgát – a társkereső oldalak viszont virágkorukat élik.

Képregényhősnek öltözött férfiak szelfiznek New Yorkban. Nem mindegy, milyen képet sugallunk magunkról Fotó: Shannon Stapleton Forrás: Reuters

Alexandra és Márk két éve házasok, kislányuk, Amália ősszel lesz egyesztendős. A fiatalok internetes társkeresőn találtak egymásra, igazi sikersztori az övék, amelyet a randi­oldalak működtetői előszeretettel hoznak fel példaként arra: lám csak, a virtuális térben is szövődhet igaz szerelem. Szerelmük ugyan nem ott, hanem már a valóságos világban, a személyes találkozások során alakult ki, amire persze nagy valószínűséggel esély sem lett volna, ha nincs a netes társkereső. Alexandra ugyanis egy Budapesthez közeli városban élt, ott volt a gyerek születéséig óvónő, nagy ritkán járt csak a fővárosba, oda, ahol Márk informatikusként dolgozik. Számukra egyértelműen jó döntés volt ezt az utat választani.

Nem úgy, mint Ildikónak, aki évek óta keresi a nagy őt, mindhiába. Ez a csupa szív lány, ahogyan fogalmaz, „folyton idiótákba meg mindenféle perverzekbe” botlik, akár a barátnőivel megy el egy szórakozóhelyre, akár valamelyik párkereső oldalon próbál ismerkedni.

– Az egész egy katasztrófa, a férfiak többsége csak vadászni akar, mégpedig minél fiatalabb és hamvasabb prédára – összegez a 34 éves műkörmös, aki az édesanyjával él, és bár valóságos optimizmusbomba, lassan kezdi feladni a reményt, hogy egyszer talál egy „normális” férfit.

A 41 éves János viszont, aki magát „tök normális” férfinak tartja, azt mondja, a nőkkel van a gond.

– Én vállalom, hogy nem tartós kapcsolat reményében regisztrálok ezekre a weboldalakra, de nem is kizárólag szexpartnert keresek. Azt látom, hogy a nők többsége azt szeretné, ha mi, férfiak az első néhány randi után szerelmet vallanánk, sőt örök hűséget esküdnénk, pedig sokunknak ugyanolyan fontos a szabadság, mint az együtt töltött idő. Amikor azonban ezt őszintén elmondom, azzal általában el is vágom magam a nőknél – sóhajt lemondóan.

Négy különböző ember a lehető leginkább eltérő élethelyzetben. Az egyetlen, ami biztosan közös bennük, hogy rövidebb-hosszabb ideig próbálkoztak már az internetes társkereséssel. Az ilyesmi ugyanis ma már nem szégyellnivaló, sőt: egyes nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy a fejlett világban öt párkapcsolatból egy az interneten kezdődik napjainkban, és előreláthatóan 2040-ben akár 70 százalékra is emelkedhet azon párok aránya, akik a világhálón ismerték meg egymást.

Az online társkeresés kezdete a kilencvenes évekre datálható. 1994 decemberében jegyezték be az első ilyen oldalt, a kiss.comot, majd 1995 januárjában a Match.comot, amely a mai napig működik, és 1,6 millió felhasználója van. A magyarországi online társkeresés története 1998-ig nyúlik vissza. Ekkor alakult meg az első hazai párkereső oldal, a randivonal.hu, amelyet aztán gyors egymásutánban követtek újabb és újabb hasonló oldalak. Azt, hogy valaki a virtuális térben (is) keresi az igazit, az érintettek eleinte titkolták, a dolog társadalmi elfogadottságát széles körben egy film, a Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével készült A szerelem hálójában hozta meg.

Mára pedig – köszönhetően az internet elterjedtségének is – teljességgel elfogadottá váltak az online társkeresők. Olyannyira, hogy 2017-ben az amerikaiak közel 40 százaléka az in­terneten ismerte meg a párját, miközben ez az arány 1995-ben még mindössze két százalék volt. Az online ismerkedés ilyen mértékű ­felfutása az egyik legmélyebb társadalmi változás volt az elmúlt húsz évben a nyugati világban – állítják azok a kutatók, akik egy több éven át tartó vizsgálat eredményeit elemezték. Míg a kilencvenes évek közepén a legnagyobb eséllyel baráti társaságban vagy munkahelyen ismerkedtek az amerikaiak, addig mára egyértelműen a világháló ez a közeg.

Képregényhősnek öltözött férfiak szelfiznek New Yorkban. Nem mindegy, milyen képet sugallunk magunkról
Fotó: Reuters

Az egyetlen hely, ahol – hasonlóan a nethez – több kapcsolat születik napjainkban, mint húsz éve, az a kávézó/étterem. Nem zárható ki azonban, hogy valójában a netes társkeresők itt bonyolítják le az első valódi randevújukat. Az internetes társkeresés felívelése önmagában persze nem túl meglepő, mondják, jelentősége inkább abban áll, hogy számottevően átrendezi a társadalmat. Kultúránként és országonként ugyan nagyon eltérő, hogy kik és hogyan ismerkednek az interneten, a világháló nyitottabbá teszi a társadalmakat, könnyebben átjárhatóvá a különböző társadalmi osztályokat. A kutatók szerint ugyanakkor a kapcsolat tartósságát nem befolyásolja a megismerkedés módja.

Itthon is bevett szokássá vált a világhálón ismerkedni. Az ELTE munkatársai által végzett kérdőíves kutatást ismertetve a Dívány.hu arról írt, hogy a 18 és 75 év közöttiek 46 százaléka regisztrált már életében ilyen oldalra, illetve használt a mobiltelefonján randiapplikációt, a megkérdezettek tizede pedig aktuálisan is aktív felhasználó volt. Ez utóbbiak fele naponta átlagosan háromszor-négyszer, de 41 százalékuk is hetente legalább néhányszor megnézi a profilját, illetve megnyitja az alkalmazást. Sokaknak (45 százalék) gyakorlatilag életformává, „a napi rutin” részévé vált, hogy rendszeresen ellenőrizzék üzeneteiket a társkeresőn, a megkérdezettek 41 százaléka pedig maga is úgy érzi, kialakult nála egyfajta függőség: „Várom/vártam, hogy ellenőrizhessem az értesítéseimet és az üzeneteimet.” A válaszadók közel egyharmada (27 százalék) saját bevallása szerint nem tudja/tudta eldönteni, mit is akar a társkeresőtől valójában.

Ezek után válik igazán érthetővé, amikor a hozzáértők azt mondják: az elmúlt néhány évben felvirágzott az online társkereső oldalak piaca. Az ITE.hu keresőoptimalizálási hírportál a közelmúltban mérte fel az ötven legnagyobb társkereső oldal látogatottságát Magyarországon. Jelenleg 16 olyan online párkereső van, amelyet legalább havi 100 ezer látogató keres fel, sőt az egyik oldal jócskán átlépte az egymilliós álomhatárt is, egészen pontosan 1,4 millió látogató keresi fel havonta. Az igazán nagy oldalak mellett számos kisebb is jól teljesít, és virágzanak a tematikus társkereső weboldalak is, mint a Málha.hu, amely egy rock-punk társkereső oldal, vagy az ujszerelem.hu, amely inkább idősebbeket céloz meg. Speciális a padaam.hu, amely az egyedülálló szülők társkeresője, és havi 140 ezres látogatószáma kifejezetten impozáns, különösen úgy, hogy 2015-ben még nem szerepelt az ITE listáján. Az adatok alapján feljövőben vannak a keresztény társkereső oldalak is, amelyek közül a kereszténytárs.net 65 ezres havi látogatószámával piacvezető, de dinamikusan nő a párkatt.hu keresztény oldal is. Az igények sokrétűségét jelzi, hogy megtalálják a piacon a számításukat például a nagy visszhangot, sok megütközést és botrányt, vitát kiváltó magyar viszony.hu működtetői is, akik saját meghatározásuk szerint kifejezetten a párkapcsolatban vagy házasságban élőknek kínálnak lehetőséget az ismerkedésre a félrelépéshez.

Látható, hogy az online társkeresésben, ahogy az élet sok területén, egyre nagyobb az igény a speciális szolgáltatásokra. A 2000-es évek elején a műfaj is új volt, míg napjainkban már általános jelenség, hogy egy időben több oldalra is regisztrálnak a felhasználók, keresve a számukra leginkább megfelelőt. Ezért is éri meg a mai napig az online társkereső oldalak üzemeltetése, ahol az előfizetési ár és a reklámértékesítés jelenti a két legfontosabb bevételi forrást. A korábban említett átfogó amerikai kutatás alapján a tengerentúlon négymillió dollárra becsülik az iparág éves forgalmát.

A netes társkeresés népszerűsége érdekes módon a közösségi oldalak térnyerésével is töretlen, a piacon a verseny egyre kiélezettebb. Nem túlzás azt állítani, hogy manapság nemcsak párt, szolgáltatót is nehéz választani, főleg, hogy már nemcsak weboldalak, de telefonos applikációk is épülnek erre az iparágra. Nem csoda, hogy több olyan portál is működik, amelyik (elvileg) azért jött létre, hogy ezek között segítse az eligazodást. Az oldalak felfutása pedig még mindig tart, és a konjunktúrát igyekeznek minél többen meglovagolni, amire az egyik legújabb társkereső, a szépvagy.hu is jó példa. A magát óriásplakátokon is hirdető oldal mi mással is igyekezne el- vagy odacsábítani az ügyfeleket, mint hogy aki ide tartozik, az igazán exkluzív csapathoz tartozik. „Csatlakozz Magyarország exkluzív beszavazós társkeresőjéhez, és tudd meg, hogy elég szép vagy-e ahhoz, hogy itt kereshess társat!” – írják, és ezzel bizony nem ígérnek zsákbamacskát, ugyanis itt valóban csak azok ismerkedhetnek, akiket a többi társkereső elég szépnek tart. Az oldalt üzemeltető vállalkozás inkognitót kérő munkatársa megkeresésünkre azt mondja: a cél, hogy a társkeresés gyors és pozitív élmény legyen mindenkinek, aki bejut. Más társkeresőkön a „tűt a szénakazalban” keresés folyik, szerintük ők azzal, hogy kiemelnek egy olyan tulajdonságot, mint a külső, amely egyébként is elsődleges az ismerkedésnél, megkönnyítik a párkeresők dolgát.

– Nem gondoljuk azt, hogy a szépség bármire is garancia. A szépség, a kölcsönös szimpátia szikra, amely legfeljebb az első lépés a személyes találkozáshoz vezető úton – fogalmaz. Azt is elmondta, hogy meglepő módon főként a nők élnek a szavazás erejével, és nagyon megszűrik, hogy milyen férfiakat engednek az oldalra. – Már most állíthatjuk, hogy nőközpontú közösség jön létre, ahol a férfiak versenyeznek a nők figyelméért – teszi hozzá.

Vakrandi Sanghajban. Alacsonyabb szintre senki sem lő
Fotó: Reuters

Danka Bianka, a Mindset Pszichológia Kapcsolataink rovatának szakújságírója a szépvagy.hu filozófiájával kapcsolatban az úgynevezett holdudvarhatás csapdájára hívja fel a figyelmet. A kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a másikat egyetlen pozitív vagy negatív tulajdonsága alapján ítéljük meg, és azt feltételezzük, hogy ezzel a benyomással a többi tulajdonsága is összhangban van. Gyakran esünk például abba a hibába, hogy egy vonzó fotó láttán úgy gondoljuk, az illető biztosan okos, barátságos és őszinte is. Ezt persze könnyű mondani, de a kutatások szerint negyven ezredmásodperc már elég arra, hogy egy fotó alapján kialakítsuk az első benyomásunkat valakiről. A pszichológus úgy látja, hogy eleinte a virtuális felületeken könnyebb eladnunk magunkat, hiszen a legelőnyösebb fotóinkat töltjük fel, és gondosan szelektáljuk azokat az információkat, melyeket megosztunk a nagyvilággal. Ám célravezetőbb, mondja, ha a kezdetektől valós információkat adunk meg, s nem próbáljuk meg szépíteni a helyzetet, hiszen nem olyan szerencsés, ha a virtuálisan megismert tökéletes ember mítoszát a személyes megismerés lerombolja, s a negatív tulajdonságokkal csak ekkor szembesülünk.

Tóth Dániel pszichológus, a Randipasi.hu tulajdonosa szerint a netes ismerkedés során szimbolikusan „termékesítjük” magunkat, és termékként tekintünk a másik személyre is. Többnyire úgy válogatunk az emberek között, mintha csak katalógust lapozgatnánk, pedig, hacsak nem hamis oldallal találkozunk, akkor bizony minden egyes profil mögött hús-vér, érző ember van – fo­galmazott a Pszichofor­you-nak. De a legfontosabb talán, hogy akár a virtuális térben, akár a valóságban indul egy kapcsolat, ha csak címkékben és ideálokban gondol­kodunk, nem biztos, hogy megtaláljuk a hozzánk illő személyt. Ha illúziókat kergetünk, az az internetes és a személyes ismerkedésben egyaránt akadályozhat minket.

Visszahelyezni az ismerkedést a természetes közegébe, a társaságba – ez a célja a Miitt.hu-nak, amely ilyenformán az általánostól igencsak eltérő koncepció mentén működő randioldal. Sőt önmeghatározása szerint programszervező közösség ez társkeresőknek, és aki náluk regisztrál, az egyes programok előtt megnézheti azt is, hogy kik lesznek ott.

Sokan egyedül

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint miközben egyre kevesebben vagyunk, egyre többen élnek egyedül: 1970-ben az egyedülállók száma még alig haladta meg az 594 ezret, 2011-ben, a legutolsó népszámláláskor már több mint 1,3 millió volt.

A 2016-os mikrocenzus adatai alapján a nők 17 százaléka, 753 és fél ezer nő vallotta magát egyedülállónak, kevesebb, mint 2011-ben, amikor 809 ezer, ám lényegesen több, mint 1980-ban, amikor 480 ezer.

A férfiak körében az egyedülállóak aránya 10,2 százalék, számuk csaknem 464 ezer, és ez is kevesebb a 2011-eshez képest, amikor 508 ezren mondták magukat egyedülállónak. 1980-ban még csak 251 ezren tartoztak ebbe a kategóriába. Az Eurostat adatai szerint 2016-ban az Európai Unióban több nő élt, mint férfi, 2016-ban 100 férfira 105 nő jutott.

Nagyon hasonló és ezért ugyancsak nem nevezhető hagyományos online társkeresőnek a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom párkereső szolgáltatása, amelyet 2013-ban azért indítottak útjára, mert meggyőződésük, hogy a személyes találkozás varázsát semmi nem tudja felülmúlni. Ezért azon túl, hogy az oldalukon a párkereső regisztrál, és megadja, hogy milyen korú nővel, férfival szeretne ismerkedni, rajtuk keresztül kizárólag személyes találkozás lehetséges, amihez különféle programok szervezéséhez igyekeznek hozzájárulni. Janovicz Andrea, a Párkereső programcsoport vezetője elmondta: eddig a 35 évesek és az afölöttiek érdeklődtek a programjaik iránt a legnagyobb arányban, de mára megváltozott a trend, és amióta népszerűek lettek a társkereső alkalmazások, a fiatalabbak is jönnek. A hagyományos tánc-, túra- vagy filmprogramok mellett többféle önismereti csoportot is tartanak, hogy segítsenek azoknak, akik valamilyen belső elakadás miatt nem lelnek párra. Ezeken a tudatosságot, az önismeretet igyekeznek erősíteni, és nagyon fontosnak tartják hangsúlyozni: egy kapcsolat hosszú távú fenntartása legalább olyan nehéz és munkás, mint az ideális pár megtalálása. A túlzott vagy éppen nem reális elvárásokra is igyekeznek felhívni a figyelmet. Jellemző például, hogy a negyvenes férfiak, akik még családalapítás előtt állnak, kizárólag huszonéves lányokkal kívánnak ismerkedni, és hiába érzik jól magukat egy-egy programon korban hozzájuk közelebb álló és akár még szintén gyermekre vágyó nőkkel, nem hajlandók lejjebb adni az elvárásaikból – mutat rá.

Ez utóbbi egyáltalán nem magyar jelenség.

A Science Advances című folyóiratban a közelmúltban megjelent tanulmány egyértelműen kimutatta, hogy míg a férfiak ötvenéves koruk körül a legkelendőbbek, addig a nők esélye a pártalálás szempontjából 18 éves (!) koruktól kezdve folyamatosan csökken. Azt eddig is lehetett tudni, hogy az idősebb nőknek a legnehezebb a dolguk ezen a téren, de ez a hatalmas különbség a két nem között a Michigani Egyetem kutatóit is meglepte. Jelentős eltérést találtak a férfi- és női elvárások terén az iskolázottságot tekintve is.

A kutatás szerint egy férfi annál kívánatosabb, minél magasabb végzettséggel, több papírral rendelkezik, ellenben a nők maximum egy diplomával kívánatosak, az ennél iskolázottabb nőket már kevésbé keresik a férfiak. Az online térre is igaz ugyanakkor, hogy az esetek nagy többségében, 80 százalékában a férfiak küldték az első üzenetet, amelyre a nők nagyon szelektíven válaszolnak, az átlagos válaszadási arány kevesebb mint 20 százalék. A kutatást vezető Elizabeth Bruch, a Michigani Egyetem szociológusa szerint a nagyszabású vizsgálatból az is kiderült, hogy az emberek többsége általában jól el tudja helyezni magát a hierarchiában, nagy átlagban a velük körülbelül azonos kívánatossági mutatóval rendelkező felhasználókra írnak rá a társkereső oldalakon. A többség ugyanakkor előszeretettel próbálkozott a hierarchiában nála jóval magasabban álló felhasználóknál, míg alacsonyabb szintre jóformán senki sem lőtt.

A kutatók azt is megállapították, hogy a netes társkeresésnél is kitartónak kell lenni, és ezzel abszolút egyetértett a vizsgálattal kapcsolatos nyilatkozatában Michael Rosenfeld, a Stanfordi Egyetem szociológiaprofesszora. Szerinte az online világ a potenciális társak szélesebb választékát kínálja – ami jó hír azoknak, akik hajlandóak kitartóan keresni a párjukat.

Szélhámosok kíméljenek!

Kihasználni, vagyonukból kiforgatni a szerelemre vágyó naiv embereket évszázados hagyományokkal rendelkező üzelmük az erkölcsiekkel mit sem törődő gonosz lelkeknek. Napjaink hozományvadászai azonban már jóval az esküvő előtt lecsapnak, és erre tökéletes fórum a világháló, ahol bárkinek kiadhatják magukat. Mondjuk amerikai tengerészgyalogosnak, és hát lássuk be, az egyenruhás férfiak látványától még napjaink túlemancipált lányai is elalélnak. A látszat azonban itt is durván csalhat, és a veszély valódiságát mi sem igazolja jobban, mint hogy az USA magyarországi nagykövetsége honlapján tette közzé azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek gyanúra adhatnak okot, ha az ember lánya egyszer csak üzenetet kap egy amerikai katonától. Nyilván már maga a tény is elég gyanús, amennyiben egy magyar nyelvű társkereső oldalról van szó, ám a követség sorra veszi az összes olyan jelet, amely segíthet eldönteni, hogy csalóról van-e szó. Mint rámutatnak: a romantikus csalás komoly kiberbűn, amely mindenkit érint. A tipikus áldozat ötven év feletti, egyedülálló vagy özvegy nő, de férfiak is lehetnek célpontok. Ők azok, akik elhiszik a túl korai szerelmi vallomást, hogy a másik rendszeresen külföldi, üzleti úton van, netán katona, és ezért nem tudnak személyesen találkozni, és idővel azt is, hogy a másik vészhelyzet miatt nem tudja meglátogatni – és persze pénzt kér.