Fél életemet írással töltöttem. Az egyetemi előadásokat hat évig szorgalmasan jegyzeteltem, majd a kórházban mindent kézzel írtunk. Később egy használt írógépet vettem. Rakásokat kitevő tudományos közleményeimet, előadásaimat, újságcikkeimet már azzal írtam. Nyugdíjas koromban folytattam az írást… Kilencvenharmadik évemhez közeledve témáim megfogyatkoztak. Amit terveztem, mindent megírtam, ezért letettem a tollat. Ám e rövid idő elmúltán mintha egyfajta elvonási tünetek léptek volna fel. Már nem a közlés, hanem a megszokás indítékával ültem a számítógéphez. Úgy terveztem, egyszerűen leírom az emlékeimet – olvassuk Széll Kálmán orvosprofesszor Szarvasgomba című, a gyermekkori emlékekre alapuló memoárkötetében, amelyben a legkorábbi emlékeit hozza felszínre a hagyományos magyar világot betemető évtizedek rétegei alól.
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.