„Petros eni” – itt van Péter

Szent Péter és Pál ünnepén Rómában Ferenc pápa különleges ajándékkal lepte meg Job Getcha ortodox érseket, aki I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkát képviselte a közös imán. Kilenc csontpartikulát ajándékozott a galileai halász földi maradványaiból. A szimbolikus gesztus talán alkalmas lesz a keleti és nyugati egyház kapcsolatának erősítésére.

Mikor Nagy Konstantin és Szent Ilona az első bazilikát emelték, hatalmas aranykereszttel jelöltették meg a sírt, amelyet magát azonban érintetlenül hagytak. Donato Bramante, a „maestro ruinante”, a romboló mester lebontotta az első katedrálist, és kérvényezte II. Gyula pápától, hogy felkutathassa Péter sírját. Ehhez azonban sem II. Gyula, sem később VIII. Kelemen nem járult hozzá, amikor már Giacomo della Porta építész szerette volna megtalálni a sírt. Sőt még a XIX. században uralkodó XVI. Gergely pápa sem adott engedélyt az első pápa földi maradványainak azonosítására. Tudni lehetett ugyan, hogy öt méterrel a pápai oltár alatt található a sír, de hogy pontosan hol, nem volt ismeretes.

A fordulatot XII. Pius pápasága hozta el, aki egészen másként viszonyult a kérdéshez, mint elődei. Nem sokkal a megválasztása után, 1940-ben engedélyezte a kutatásokat, amivel végső soron az 1939-ben elhunyt XI. Pius végrendeletét is végrehajtotta. Hivatali elődjének végakarata ugyanis az volt, hogy a confessio, vagyis a sírt az oltárral összekötő építmény közelébe temessék. És amikor alkalmas sírhelyet kerestek számára a grottákban, egy betemetett föld alatti üreg került elő.

Így látott munkához Antonio Ferrua és Engelbert Kirschbaum jezsuita történész, Bruno Maria Apollonj Ghetti és Enrico Josi régészek, valamint Vacchini építészmérnök. Csaknem tíz éven keresztül zajlott a kutatás, amikor is 1949-ben XII. Pius ünnepélyesen bejelentette: megtalálták az első pápa sírját. Az ásatások a confessio alatti kápolnában kezdődtek, ahol az oltár alatt egy XIII. századi oltár került elő, majd emögül egy VII. századi téglaoltár, majd egy fal áttörésével egy 1615-ben elfalazott cella látványa tárult a kutatók elé a Nagy Konstantin-féle bazilikából. Az elfalazás idejét egy korabeli munkás írta föl a falra… A helyiség téglajegyei alapján egyértelműen megállapítható lett az építés ideje, és így derült ki, hogy a föld alatti cella őrizhette a Szent Anaklét-féle síremléket. Anaklét Péter és Linusz után a harmadik római pápa volt, pontifikátusa 88-ban ért véget.

A cella földjéből került elő az az egyszerű ember számára sebtiben készült sír, amely közelében egy III. századi falba vésett felirat jelezte: „Petros eni” – itt van Péter. Egy hatvan-hetven éves, erős alkatú férfi maradványai kerültek elő, összesen 135 csontdarab. De nem mind, a lábfejek ugyanis hiányoztak, amire talán a keresztről való levétel módja lehet a magyarázat. A sírt több fallal is igyekeztek megóvni, és az ide zarándoklók jó néhány „graffitit” hagytak hátra: neveket és fohászokat, amelyek azt bizonyítják, hogy már a legkorábbi időkben is eleven tisztelet virágzott a vértanú pápa sírjánál. Az ásatások során azonban nem csupán az lett világossá, hogy hová temették Péter apostolt, hanem az is, hogy az egész konstantini bazilika hatalmas temetőre épült, amelyet a római császár egyszerűen betemettetett.

XII. Pius pápa utóda, VI. Pál nagy tisztelettel viszonyult a felfedezéshez, és hogy az első pápa földi maradványai mindig a közelében lehessenek, kilenc partikulát elkülöníttetett, majd a relikviákat egy bronz ereklyetartó dobozban a pápai kápolnában helyeztette el. „Én már nem az apostoli palotában lakom” – magyarázta Ferenc pápa Job Getcha érseknek. „Nekünk ott vannak Szent Péter ereklyéi a bazilikában. Jobb lesz, ha ezek a relikviák Konstantinápolyba kerülnek.”