A XXI. Század Társaság kitüntetettjeivel készített beszélgetéseket Hovanyecz László újságíró kezdte el, majd halála után László Ágnes folytatta, aki a fülszöveg szerint „a mélyinterjúk, a beszélgetésekből kirajzolódó emberi portrék mestere”. Az újságíró, író, a Kossuth Kiadó kommunikációs vezetője monográfiái, dokumentum-, riport-, interjúkötetei után az idén megjelent Értékteremtőkkel tizenkettedik könyvét nyújtotta át olvasóinak.
A Hazám Díjat 2018-ban Beer Miklós püspök, Csikai Miklós agrárközgazdász, Eötvös Péter zeneszerző, karmester, zenepedagógus, Gombár Csaba szociológus, politológus, Mészáros Márta filmrendező-forgatókönyvíró, Ráday Mihály operatőr, rendező, tévés szerkesztő és Tolnai Ottó író, költő, műfordító vehette át. „Beer Miklós megmaradt mosolygós falusi lelkipásztornak, s nem vált megközelíthetetlen főpappá” – írta Varga Gyula a laudációjában. A 75 éves püspök, aki a szolgálat átadására készül, többek között a kultúrkereszténységről, a kötelező cölibátus feloldásáról, a pedofíliáról, a paphiányról és a püspöki javadalmazásról beszél. A szomszéd kertész nem legyőzendő ellenfél, hanem potenciális partner, tartja Csikai Miklós kertészmérnök, aki húsz éve az Árpád-Agrár Zrt. elnök-vezérigazgatója. Érdemes elolvasni, regénybe illő történet, ahogy 1966-ban kijutott Hollandiába egy évre tanulni. Eötvös Péter, a világszerte elismert zeneszerző nemcsak az élettől kapott hatalmas esélyekről, pályája szerencsés alakulásáról és csodálatos alkotótársáról, a feleségéről mesél, hanem a feldolgozhatatlan családi drámáról is.
Mészáros Márta filmjei születéséről, sikereiről és sikertelenségeiről, családjáról és lengyelországi éveiről, tapasztalatairól mesél. Ráday Mihály nagy sikerű sorozatait – az Unokáink se fogják látni, Az 1848/49-es magyar forradalom emlékhelyei – és a televízióban eltöltött 42 évet eleveníti fel. A Tolnai Ottóról megjelent anyag eltér az előző hattól. Vele nem készült idén interjú, László Ágnes a 2016-ban Nagyváradon, közönség előtt elhangzott beszélgetést tömörítette, szerkesztette. Az író Újvidéken és Zentán töltött fiatalkoráról, a „jugoszláviai magyar költő” létről és a számára egyik legfontosabb helyről, Palicsról mesél sokat. A kötetben nemcsak az életutak és a történetek tanulságosak, de a kérdések is.
