Biológiai biztosítás

A nyár közepén nyoma veszett az egyik legnagyobb magyarországi őssejtbanknak. Bedőlése pánikot okozott azok köré­ben, akik úgy gondolták, a lehetőségeikhez képest ­megtettek mindent gyermekük jövőbeni egészségéért. A köldökzsinórvér megőrzésére vállalkozó magáncégek évtizedeken keresztül sok százezer forintot kérnek el az ügyfelektől. Életmentő befektetés vagy csak nagy üzlet?

Csontvelőt vesznek le a budapesti Szent László Kórházban, amellyel a donor testvérét gyógyítják. Előnyök és hátrányok Fotó: MTI–Koszticsák Szilárd

Magánőssejtbankból saját célra a legnagyobb hazai transzplantációs központban még egyetlen visszaadás sem történt, mondja Kriván Gergely, a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának vezetője, és ezzel árnyalja is a köldökzsinórvér nélkülözhetetlenségéről szóló képet. Takács Zsuzsanna, a legnagyobb magyarországi őssejtbank, a Krio Intézet igazgatója szerint ma száz szülésből csak hat esetben történik köldökzsinórvér-mintagyűjtés, így kevés gyermeknek van saját tárolt mintája.

Tény: a pénzét pedig eddig senki sem kérte vissza.

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Magyar Őssejtdonor Regiszterének tájékoztatása szerint működési engedéllyel Magyarországon három vállalkozás rendelkezik: a Krio Intézet Zrt., a Humancell kft. és a CytoCord kft. Köldökzsinórvérbank-akkreditációra nincs jogszabályi követelmény, a működési engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságának szakmai véleménye alapján az Országos Tisztifőorvosi Hivatal adja ki. Nemcsak ez a három hazai szolgáltató van, de csak ők működtethetnek itthon is őssejt-laboratóriumot.

A Cryo-Save Hungary júliusban vált elérhetetlenné, felmondtak a dolgozók, nem válaszoltak a telefonok. Igaz, a magyarországi leányvállalat csak néhány dolgozóval működő iroda volt, amelyik toborzott, vagyis reklámtevékenyéget végzett.

A Cryo-Save a levett mintákat nem itthon tárolta. Nem ez volt az egyetlen köddé válás a magyar őssejtpiacon, de ha más néven is, gyakorlatilag ugyanazok szerepeltek a történetben. Az elsők között alakult, Czeizel Endréhez és munkatársaihoz köthető Sejtbank Kft. is minden értesítés nélkül váltott alakot, pontosabban került át a VSB Service Kft.-hez, mely 2018 óta kényszertörlés alatt áll. Hogy pontosan mi és hogyan történt, nem kibogozható, ám a piaci szereplőknek egyértelmű: a Sejtbank és a Cryo-Save ugyanaz. Annyi tudható, hogy a Sejtbank által tárolt minták 2013-ban átkerültek a svájci székhelyű Cryo-Save AG-hez, mely a holland Esperite cégcsoport tagja.

A most elérhetetlenné vált magyarországi leány, a Cryo-Save Hungary Kft. helyzetéről és jövőjéről külföldi tulajdonosainak kézbesítési megbízottjánál, a budapesti Oppenheim Ügyvédi Irodánál érdeklődtünk. Azt válaszolták: ők nem a cégnek, hanem csak az ügyvezető Lionel Marc Elie Hassannak, illetve az Esperite N.V. társaságnak voltak a kézbesítési megbízottjai. A jogviszonyukat velük már korábban megszüntették, most várják ennek cégbírósági bejegyzését. Így a vállalkozás magyarországi sorsáról semmit nem tudnak.

Csontvelőt vesznek le a budapesti Szent László Kórházban, amellyel a donor testvérét gyógyítják. Előnyök és hátrányok
Fotó: MTI–Koszticsák Szilárd

És hogy a helyzet még áttekinthetetlenebb legyen: a cryo-save-es ügyfelek most attól a varsói Polski Bank Komórek Macierzystych nevű lengyel őssejtbanktól kapják sorra az értesítést, hogy a mintájuk hozzájuk került, amelyik amúgy nem tulajdonosa a Cryo-Save-nek, viszont tulajdonosa a legnagyobb magyarországi őssejt-magánszolgáltatónak, a Krio Intézetnek.

Nincs ok pánikra, mondja Takács Zsuzsanna igazgató, a 330 ezer minta átkerült Varsóba. Olyan még nem fordult elő, hogy megszűnő vagy bajba került cégek ne gondoskodtak volna a jogutódról. Ám tény, hogy a Cryo-Save-vel kapcsolatos, nem túl szerencsés kommunikáció ártott a piacnak.

A hazai őssejtbank-szolgáltatók listáján találjuk még a svájci tulajdonú Humancellt, az angol Future Health Biobankot (ez jelenleg a Czei­zel Intézet szolgáltatója), a szlovák Cord Bloodot, valamint a tiszta magyar tulajdonban lévő Cyto­Cord Őssejt Egészségügyi Kft.-t, mely a piac legfiatalabb szereplője, de a köldökvérügyben még nem hallatott magáról. Egyelőre csak az őssejtlabor műkédéséhez szükséges engedélyt szerezte meg. A három magyarországi működési engedéllyel rendelkező cég közül csak a 2011-ben alapított Krio Intézet rendelkezik AABB (American Association of Blood Banks – Advancing Transfusion and Cellular Therapies Worldwide)­ -akkreditációval. Ennek köszönhetően tárolt mintája a világ bármely terápiás központjában felhasználható.

Takács Zsuzsanna azt magyarázza, hogy a szülés után a kórházban levett mintát 48 órán belül tudják eljuttatni a laboratóriumukba. A külföldön működő bankoknál ez természetesen hosszabb időt vesz igénybe, de a mintáknak ott is 72 órán belül célhoz kell érniük. Mivel a mintavételt a szülést levezető stáb valamelyik tagja végzi el, megkérdeztük, hogyan intézhető ez az állami egészségügy keretében. A szolgáltatás elvégzéséért a kórházakkal szerződnek, mondja az igazgató.

Jelenleg transzplantációra főleg vérképző és immunrendszeri betegségek kezelésében használnak őssejteket, amelyeket a csontvelőből, a vérből és a köldökzsinórvérből nyerhetnek. Az Egyesült Államokban a köldökzsinórvért 1989-ben határozták meg új őssejtforrásként, és ekkor hajtották végre vele az első sikeres transzplantációt. A köldökzsinórvérből származó őssejtek felhasználásának vannak előnyei és hátrányai is – kapunk tájékoztatást az OVSZ Magyar Őssejtdonor Regiszterétől. Egyszerű, kockázat- és fájdalommentes a levétele, a lefagyasztott minta gyorsan felhasználható, nem függ a donor elérhetőségétől vagy állapotától. Emellett, mivel fiatal személytől származik, sokkal kisebb az esélye az allogén (nem saját) transzplantáció egyik súlyos szövődményének, hogy a szervezet idegenként ismeri fel, és támadást indít ellene. Hátránya, hogy az őssejtek megtapadása három-négy hét, míg a perifériás vérből gyűjtött transzplantátum esetében kevesebb mint két hét, illetve ha további donorsejtekre van szükség, akkor az eredeti donortól már nem lehet beszerezni őket.

Az EuroCord statisztikái szerint a köldökzsinórvérből származó őssejttranszplantátumok 92 százaléka nem rokontól, hanem közösségi bankból származik, családtag gyógyítására csak jóval kisebb arányban tudták felhasználni a magán-köldökzsinórvérbankokban tárolt őssejteket.

Mindebből tehát arra következtethetünk, hogy kidobott pénz a szülés után levetetni és tároltatni a köldökzsinórvért, illetve a placenta- és köldökzsinórszöveteket, mert ezeket alig sikerül a későbbiekben felhasználni; amikor szükségünk lehet rá, közösségi bankból megszerzik számunkra a megfelelő őssejteket, és ezt az állami egészségügy finanszírozza. Takács Zsuzsanna viszont azzal érvel, hogy a magánbanki megőrzés biztonságot ad. A levett minta a gyermek tulajdona, és nagykorúságáig a szülők rendelkeznek felette. A minta mindig a család rendelkezésére áll, míg a közösségi bankokban nincs meg ez a biztonság.

A Krio Intézet történetében eddig négy családi felhasználás volt. A kérdésre, hogy mi történik, ha a minta szükség esetén kevésnek bizonyul, Takács Zsuzsanna azt feleli: többféle csomagjuk van. A legdrágább aranycsomag tartalmaz köldökzsinórvért, placenta eredetű köldökzsinórvért és köldökzsinórt is. A köldökzsinórvér gyűjtését követően a placentában maradó vér értékes vérképző őssejteket tartalmaz, amelyek kinyerése jelentősen növelheti a gyűjtött köldökzsinórvér terápiás értékét, és ezáltal nagyobb testtömegű páciens részére lehet felhasználható.

Nem kérdés, hogy a magánőssejtbank, ha jól működtetik, kitűnő üzlet, nem pedig jószolgálat. A magas belépti díjon kívül folyamatosan, évtizedekig fizetni kell a minta őrzéséért is.

A köldökzsinórvér tárolásának létezik a világban más formája is. A közösségi bankokban névtelenül, szöveti összeférhetőség szerint tipizálva, állami pénzen tárolják a mintákat, amelyekről a tulajdonosaik lemondtak. A leggyakoribb forma a nonprofit és közfinanszírozású, úgynevezett hibrid bank, mely önkéntes adományozás alapján működik: a tárolt mintákat feldolgozva számítógépes rendszerben hozzáférhetővé teszi. Az Európai Unió nem a magán-, hanem a közösségi bankok működtetését ajánlja, és az Európa Tanács sem támogatja a „biológiai biztosítás” egyik formájaként létrehozott magán-köldökzsinórvérbankokat.

A születés pillanata (képünk illusztráció)
Fotó: MTI–Bruzák Noémi

Kriván Gergely hematológus főorvos azt mondja, a magánbankoknak ugyan remek a reklámjuk, a valóság azonban kicsit más: eltúlozzák a felhasználás valószínűségét. Mivel Magyarországon nem működik közösségi, csak magánbank, az őssejtek transzplantációjához szükséges sejteket leggyakrabban külföldi közösségi sejtbankokból kell beszerezni. A köldökvérőssejtek transzplantációs célú felhasználásán – úgy tűnik – túllép a tudomány. A transzplantációs eljárások fejlődnek, előtérbe került a haploidentikus (félig egyező) donorok használata. Ilyen a gyermekek számára a szülő, illetve a testvérek nagy része, és már léteznek olyan eljárások, amelyekkel kiegészítve megoldható, hogy a félig egyező donorok is probléma nélkül teljes értékű donorrá válhassanak.

Ha mindenkinek van haploidentikus rokona, miért kellene őrizni évtizedeken keresztül a köldökzsinórvért? – veti fel Kriván doktor. Azért kérnek tehát ma pénzt, amire már senkinek nincs és később sem lesz szüksége. Ha nincs rokon, hozzátartozó, még mindig ott vannak a nemzetközi közösségi donorregiszterek, vagyis mindenki biztonságban van.

Nemcsak feleslegesnek, de veszélyesnek is tartja a köldökzsinórvérből származó őssejteket a hematológus főorvos. Ha genetikai betegség miatt van szükség a transzplantációra, a saját őssejtek nem segítenek, hiszen hordozzák a hibás gént. Olyan, mintha a nem működő jobb vesét kicserélnék a nem működő ballal, szemlélteti, miért használhatatlan a beteg őssejt a gyógyításra. A rosszindulatú betegségek esetén pedig éppen az egészséges donor transzplantált immunsejtjei pusztítják el a rákos sejtet. A saját visszaadása ebben nem segít. Ezen túl a köldökvér, a csekély mennyisége miatt, legfeljebb húsz-harminc kilós betegre elég, sőt a felolvasztás során is keletkezik veszteség. Az eredményes gyógyításhoz az életképes sejteknek kilencven százalék felett kell lenniük. Továbbá a köldökvérőssejtek, mivel hetekkel lassabban tapadnak meg, késleltetik is a gyógyulást.

Kriván doktornak azonban ezen túl is van a magánbankokkal kapcsolatban nem elhanyagolható, hanem épp a gyógyítás etikáját érintő problémája. A magánbankok mindössze fagyasztanak és tárolnak, azaz felelősségük csak erre terjed ki, míg a betegért, a beavatkozásért a gyógyító csapat felel. Következésképp alapvető fontosságú, hogy átlátható legyen a bankok tevékenysége, és feleljenek meg a legszigorúbb hazai és nemzetközi szabványoknak, akkreditációnak. A főorvos szerint nem helyes, hogy az ügyfelek nem kapnak kiegyensúlyozott információt a felhasználás valószínűségéről, illetve az alternatív lehetőségekről. Így nem tudnak a pró és kontra érvek birtokában dönteni arról, tényleg szükséges-e a drága köldökvérőssejt-levétel. Sajnos nincsen párbeszéd a gyógyítók és a magánbankok között, és a dübörgő marketing mellett alig hallhatók az orvosszakmai érvek.

A köldökzsinórvér bankosításának valóban kiváló a PR-ja. A szolgáltatók honlapján mosolygós, elégedett és bölcs előrelátásukat hangsúlyozó celebek sorakoznak, köztük szép számban egészségügyben jártas szakemberek, orvosok, ápolók az Országos Mentőszolgálat sokat szereplő, népszerű szóvivőjével bezárólag. Vajon az influencereknek is nehéz százezrekbe került a szolgáltatás? És vajon kinek hisznek az emberek? Az orvosoknak vagy a celebeknek?