Buldózer

Úgy látszik, megoldódott az olasz kormányválság, de előbb vagy utóbb Matteo Salvininek áll majd a zászló, hogy politikai tömörülésével ő irányítsa a római kabinetet. Ki ez a 46 éves milánói pártvezető, aki az egész olasz jobboldal vezetőjeként akar fellépni?

Matteo Salvini szelfizik egy rajongójával a szicíliai Taormina tengerpartján. A jövő embere? Fotó: Antonio Parrinello Forrás: Reuters

Ugyanakkor a Padania Libera, a Szabad Padania rádiócsatornánál kiválóan teljesített mint műsorvezető, vitakészségét mesteri fokra fejlesztette. Az euroszkeptikus Salvinit 2004-ben megválasztották az Európai Parlament képviselőjének. Kilenc évig képviselte pártját a brüsszeli és strasbourgi szervezetben. Innen ered baráti viszonya Marine Le Pennel, az akkori francia Nemzeti Front vezetőjével.

Matteo Salvini szelfizik egy rajongójával a szicíliai Taormina
tengerpartján. A jövő embere?
Fotó: Reuters

Karrierjében a kulcsév 2013-ban jött el. Hazatérve átvette az országosan négy százalékon álló párt vezetését, de előbb jelképesen meg kellett „ölnie” a Liga alapító atyját, Umberto Bossit, aki zavaros pénz- és jogi ügyeivel ekkor már csak hátrányt jelentett a tömörülésnek. Mint valami buldózer, úgy fogott pártja újjáépítésébe. Első dolga az volt, hogy egyértelművé tegye az irányvonalat: a Liga ezentúl még szuverenistább és nacionalistább politikát követ, ami éles Brüsszel-ellenességgel társul. Ugyanebben az évben ezrével ömlöttek az észak-afrikai partokról az olasz kikötőkbe az illegális bevándorlók, Salvini már ekkortól követelte a feltartóztatásukat. A Liga finomította a korábban a délolaszokat érintő kijelentéseit, sőt igyekezett megnyerni őket magának, még inkább a migránsveszélyre összpontosított, hiszen ennek első áldozatai a déliek voltak. Tavaly júniusban Matteo Salvini sikerre vezette pártját „Első Olaszország!” jelszavával. Tizenhét százalékkal a második helyen végzett, és a 34 százalékos Öt Csillaggal kormánykoalíciót kötött. Azóta ez a népszerűségi arány megfordult: az inkább baloldali, környezetvédő elveket valló M5S hatalmasat zuhant, míg ma Salvini tömörülését bőven harminc százalék feletti eredményre taksálják. Érett a szakítás pillanata.

Ez a helycsere a koalíció tagjai közt Salvini nélkül nem következett volna be. A pártvezető kampányüzemmódban maradt belügyminiszterként is. A kormánykoalíció felmondásáig csupán ebben az évben kétszáz rendezvényre látogatott el, amelyeken felszólalt, utána elbeszélgetett a helyiekkel. A terep az ő otthona. Itáliai politikai színtéren ez példátlan, ezzel magyarázható rendkívüli népszerűsége. Meg azzal, hogy mit mond és hogyan. A közemberek számára is érthetően fogalmaz, gyakran provokálja politikai ellenfeleit, humorral, bemondásokkal átszőttek beszédei. Ami a szívén, az a száján. Oda megy, ahol az emberek vannak. Nyáron például a strandokra. Volt már ilyen Olaszországban: Aldo Moro a hetvenes években is megjelent a plázsokon, de fekete öltönyben, nyakkendőt viselve, tükörfényes bőrcipőben. Salvini pedig lazára vette a figurát, kigombolt ingben, strandpapucsban, mindenkivel kezet rázva. Ő egy közülük, ezt sugallta a kép. A magánéletéről is hasonló őszinteséggel „tudósít”: az olaszok az interneten tudhatták meg, hogy szakított bemondó párjával, és az új hölgy, aki közel áll hozzá, a Hajrá, Olaszország! (Silvio Berlusconi pártja) szenátorának lánya, aki húsz évvel fiatalabb nála.

A Liga ma országos párt, az eddig számára idegen Dél is hozta a szavazatokat. Az illegális bevándorlás meggátlása kulcskérdés Salvininek. A kilencvenes évek kezdete óta ötmillió külföldi érkezett Olaszhonba. Ez nagyon rányomja bélyegét az országra, a mindennapi életben is gondot okoz. Salvininek is óvatosan kell fogalmaznia, mert az olasz kisvállalatok, kézműves műhelyek, parasztgazdaságok, amelyek a fő szavazóinak számítanak, előszeretettel alkalmaznak migránsokat. Ezért az új, illegális bevándorlásra helyezi a hangsúlyt. Európa-ellenessége is a közvéleményt tükrözi: a kilencvenes évek elején az EU népszerűsége az egész földrészen Olaszországban volt a legmagasabb. Az ígéretek azonban csak ígéretek maradtak, most a 27 ország közül Itáliában a legalacsonyabb Brüsszel hitele. Igaz, a legutóbbi európai parlamenti választásokon bár erősödött az euroszkeptikus mag, de korántsem annyira, mint azt korábban Salvini is remélte. Az áttörés elmaradt.

De mi lesz akkor, ha elszámolta magát azzal, hogy kilépett az olasz koalícióból? A baloldali kormány bármi eszközzel akadályozni fogja Salvini fellépéseit, amelyeknek eddig nem volt gátjuk.

A római kabinet első intézkedései között szerepel a volt belügyminiszter migránsellenes törvényeinek megszüntetése. De ezen túlmenően is lesz dolga elég. Salvininek azért, hogy az egyesült jobboldal első számú vezetője legyen, még le kell győznie a „múlt emberét”, Silvio Berlusconit. Utóbbi pártja, a Forza Italia megosztott, népszerűsége tíz százalék alatt van. Hajlandó lesz az öreg és beteg Berlusconi eljátszani a másod-, esetleg harmadhegedűs szerepét? Jó pár kérdés vár még megválaszolásra addig, míg Matteo Salvini, a „jövő embere” elindulhat az általa vágyott úton.