A Svábhegyen éli át az ostromot, és amikor kis híján lelövik a szovjet katonák, egyszerre megérzi: az a korábbi világ, amelyben felnőtt, megsemmisült, legalábbis jelentéktelené vált számára. Mélyebb, messzebbre nyíló és teherbíróbb gondolatok felé fordul, ekkor merül fel benne az elköteleződés vágya – még nem konkrétan a papság –, de olyan elszántságot érez magában, „mintha valaki elhatározná, hogy fel akarja fedezni Amerikát”. Eszére, habitusára osztályfőnöke is felfigyel, közbenjárására magántanítványokhoz és keresethez jut, így kezdődött ez a tanári pálya.
Fotó: Bach Máté
A piarista tanítói rendet Kalazanci Szent József (1557–1648) spanyol származású pap alapította Rómában szegény családok gyerekei számára. A történelem úgy hozta, hogy hazánkban a piarista gimnáziumok elitképző intézménnyé váltak, ezért is tekintett a rendszerváltozás idején nagy lehetőségként Jelenits a gödi piarista szakmunkásképző megalapítására. Mint a tanító szerzetesrend magyarországi tartományfőnöke kifejezetten olyan iskolában gondolkodott, amely sok motiváció nélküli fiatalt indíthat el a pályáján. Az évnyitó utáni első vasárnapi ebédet maga a tartományfőnök főzte a gyerekeknek. Odaállni az emberek mellé – ezt látta tőle a korcsolyáját keresgélő kisdiák, akivel a szürkületben körbejárta a befagyott tó partját.
Ezt tanulhatták tőle azok a kiválóak is, akiknek nevét emléktábla őrzi a piarista gimnázium falán. Bár Jelenits nem volna Jelenits, ha nem jegyezte volna fel a világhírt szerzett nevek után: „Mellettük hálásan gondolunk vissza mindazokra, akik diákéveik emlékeivel szűkebb körben, a hétköznapok örömei és megpróbáltatásai közt éltek Isten dicsőségére és a rájuk bízottak javára.” Az egész folyosó megtelne a nevükkel – erősíti meg a pap tanár a filmben, milyen jóérzéssel gondol tanítványainak seregére.
A jubileumi ünnepségre összegyűlt a nemzedékek sora: nagyapák, apák és fiak, többen közülük a filmben is szerepelnek, felelevenítve, hogyan emelte a kirándulásban elfáradt kiscserkészt pakkostul a nyakába, illetve hatalmas zsákja tetejébe a pap tanár – hathatós az apai példa –, miközben aszketikus életre, a szabadidő örömteli, hasznos eltöltésére nevelte tanítványait. Jelenits legendás jámborságára, humorára, gondolkodásának tágasságára számos példát ad a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült portréfilm. A rendezők jó ritmusban, kiváló arányérzékkel váltogatják a hangulatokat, figyelemfelkeltők, informatívak a beszélgetések hátteréül szolgáló Fortepan archív felvételek is, mégis a kerek okuláré mögül figyelő szempár ad lelket megmozgató, drámai erőt az alkotásnak. Az együttérzésre, megértésre, nevetésre kész tekintetet követve a befogadó feltöltekezhet az új iskolaévre – legyen bár pedagógus, szülő vagy diák.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!