Ezerkilencszázkilencvenkilencben már tombolt a fogyasztói kultúra, és hiába zsugorodott össze a középosztály, az igények azóta is egyre nőnek: egyre sűrűbben cserélgetjük le a dolgainkat. Továbbra is azzal telik az életünk, hogy dolgozunk a felesleges tárgyak birtoklásáért. Továbbra sem kell a frontra mennünk, kivívnunk a szabadságunkat vagy egyenjogúságunkat, nem éhezünk, és nem szükséges óriási áldozatokat hoznunk a megélhetésünkért. Néha kicsit azért szorongunk a jövőn, a klímaválságon, a lakáshitelek bedőlésén, de lényegé-ben évtizedek óta tök nyugi van a nyugati világban. Éppen ezért 2019-re egyre lustábbak és céltalanabbak, egyszersmind frusztráltabbak lettünk.
Ha Hieronymus Bosch ma festene utcai tömegjelenetet, maximum unalomból és némi figyelemfelkeltés végett öldösnék egymást rajta az emberek, hogy kiengedjék a feszkót. 2019-re az internet fontosabbá vált, mint az alvás vagy az evés: ma már nem a tévé, hanem a közösségi média által kreált hamis képek hitetik el velünk, hogyan kell kinézni, utazni, táplálkozni, házasodni, gyereket nevelni: élni. Ha Tyler Durden ma állítaná fel a Harcosok klubját, feltehetően nagy techcégek ellen szervezne merényleteket, és influenszereket hekkelne meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!