Ha kiborul a kuka

Manila tavaszi döntése után júliusban Indonézia és Malajzia is visszairányított Amerikába és Európába több hajórakomány hulladékot, amelyet annak idején újrahasznosíthatóként kaptak, ám hamar kiderült, hogy a konténerek többnyire közönséges háztartási szemetet és használt pelenkát tartalmaznak. Európa keleti felét sem kerüli el a szemétprobléma. Az illegális hulladékkereskedelem felvirágzása nyomán Lengyelország a Nyugat PET-palack-kukája lett.

Iskolába tartó kisdiákok az indonéziai Bogorban. Partra vetve Fotó: Antara Foto Agency Forrás: Reuters

A feladó – egy magáncég – persze nem volt hajlandó semmilyen lépést tenni.

A térség fő hulladékimportőre korábban Kína volt, ám Peking – környezetvédelmi okokra hivatkozva – két éve bejelentette, hogy nem vesz át több műanyaghulladékot. Ennek mennyisége évi hétmillió tonnára rúgott. A kínai döntés után megnőtt a szemétexport a térség többi államába, azonban – részben a közfelháborodás miatt – Indonézia, Malajzia és a Fülöp-szigetek is leszögezte: többé nem kíván lerakóhelyet biztosítani az iparosodott országokból érkező szemétnek. Manila tavaszi tette után hasonlóképpen cselekedett júliusban Indonézia és Malajzia is, ők is visszairányítottak Amerikába és Európába több hajórakomány hulladékot, amelyet annak idején újrahasznosíthatóként adtak fel Délkelet-Ázsiába, ám hamar kiderült, hogy a konténerek többnyire közönséges háztartási szemetet és használt pelenkát tartalmaznak.

– Nem engedjük, hogy a fejlett országok átverjenek bennünket, vissza fogunk csapni – mondta a maláj környezetvédelmi miniszter.

Iskolába tartó kisdiákok az indonéziai Bogorban. Partra vetve
Fotó: Reuters

Indonézia ötkonténernyi tiltott hulladékot küldött vissza Hongkongba, kettőt pedig Franciaországba. A konténerek háztartási és műanyagszemetet, valamint veszélyes hulladékot tartalmaznak, amelyek sértik az importra vonatkozó szabályokat – háborogtak indonéziai vámosok. Az indonéziai hatóságok további 42 konténernyi tiltott hulladék visszaküldését tervezik az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Németországba. Jakarta júniusban öt szeméttel teli konténert szállított vissza az Egyesült Államokba, júliusban pedig Ausztráliába küldött vissza nyolc konténert. Indonéziai környezetvédelmi csoportok már korábban is sürgették a kormányzatot, hogy szigorítson a műanyaghulladék importjáról szóló rendeleteken. 2018-ban Indonézia 320,4 millió kilogramm műanyaghulladékot importált, míg ez a szám az ország kereskedelmi minisztériumának adatai szerint 2017-ben csak 128,8 millió volt.

Malajzia az engedély nélküli égetés ellen is ádáz harcot indított. Környezetvédők azonban pesszimisták, szerintük ha egy-két ország betiltja is a hulladékkereskedelmet, a feladók más országot fognak találni.

– A hatékony harchoz az kellene, hogy a szemét keletkezésének helyén oldják meg a problémát – mondja a Greenpeace malajziai irodájának egyik aktivistája.

Malajzia egyébként májusban jelentette be, hogy háromezer tonna, mintegy 60 konténernyi műanyaghulladékot küld vissza a feladónak. Az ország környezetvédelmi minisztere egyenesen árulónak nevezte azokat a tisztviselőket, akik lehetővé tették a veszélyes hulladékot is tartalmazó szemétszállítmány illegális bevitelét hamis vámáru-nyilatkozatok alapján, nyíltan megsértve a környezetvédelmi törvényt. A hatóság legalább tizennégy származási országot azonosított. Kína hátat fordítása után Malajzia lett a legjelentősebb célország, feldolgozóüzemek tucatjai épültek működési engedély nélkül, jelentősen rongálva a környék közösségeinek életminőségét.

Peking importstopja érthetően nagy kiesést okozott, s a térség más országai, valamint távolabb India és Törökország igyekeztek betölteni az űrt, ám kiderült, Kína nélkül nem győzik a munkát. Számos országban egyszerűen nem áll rendelkezésre megfelelő feldolgozási kapacitás, ráadásul nincs megfelelően szabályozva a nemzetközi hulladékkereskedelem, s a meglévő jogszabályok betartatásával is gondok vannak. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Délkelet-Ázsia a Nyugat szemétlerakó telepévé vált, az említett országokba irányuló szemétexport az elmúlt másfél évben megkétszereződött – mutat rá a Deutsche Welle hírportál. Az újrahasznosításra szánt műanyaghulladék azonban gyakran a folyókban, a tengerekben vagy máglyákon végzi. Ezt elégelték meg a régió országai. Thaiföldön 2021-től, Vietnamban 2025-től betiltják a műanyaghulladék-importot.

Európa keleti felét sem kerüli el a szemétprobléma. Amióta az Európai Unió kitűzte a hulladékfeldolgozási célszámokat, a tagállamok nagy elánnal igyekeznek eleget tenni a követelményeknek – több-kevesebb sikerrel. Ez a helyzet Lengyelországban is, ahol szintén felvirágzott a hulladékkereskedelem. A piac két részre oszlik, hivatalosra és illegálisra – ez utóbbi jóvoltából Lengyelország a Nyugat PET-palack-kukája lett.

Óriási üvegeket formázó műaanyag dekoráció egy kínai sörfesztiválon. Legális és illegális szemétdombok
Fotó: Reuters

A varsói kormánynak kezd elege lenni a törvénytelenül importált műanyagszemétből, amelynek nagy része az Egyesült Királyságból származik. Az illegális bevitelt értelemszerűen a szemétmaffia ellenőrzi, s az engedély nélküli égetéseket is ők szervezik. Slawomir Mazurek környezetvédelmi miniszterhelyettes nemrégiben szigorú fellépést ígért a műanyaghulladék illegális importja és égetése ellen. Mint mondta, Lengyelországban tíz legális hulladékégető mű van, ezekben energetikai jellegű hasznosítás folyik. A létesítmények a hazai „termést”, valamint a cseh, az olasz és a brit hivatalos importot kezelik, de mivel Lengyelországban nincs az egész szektort átfogó és kötelező hulladékgazdálkodási irányelv, széles körben elterjedtek az illegális égetők. Ennek következtében tavaly májusban több mint hatvan illegális lerakóban keletkezett tűz. A legnagyobb két napig tartott, s sűrű füsttel borította be a szomszédos várost. A hamuban Nagy-Britanniából származó műanyaghulladék maradványait találták meg. Az EU ugyanakkor még tavaly kimondta, hogy a direktívák betartatása a tagállamok felelőssége. Ennek részeként akár ki lehet terjeszteni a feldolgozóiparra is a felelősséget, amennyiben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a csomagolóanyagok életciklusának a kezelésére.

Az Egyesült Királyság eddig évi 12 ezer tonna feldolgozható műanyagot küldött Lengyelországba, ám amióta Kína kilépett a képből, a közép-európai ország a brit szemét hatodik legnagyobb befogadója lett a világon, az EU-ban pedig a második, Hollandia után. 2018-ban az Európai Bizottság megrótta Varsót, mivel 13 másik EU-tagállammal együtt valószínűleg nem fogja teljesíteni a 2020-ra kitűzött 50 százalékos feldolgozási arányt. Az Eurostat szerit a lengyelek 2017-ben még mindig csak 33,8 százaléknál tartottak a városi hulladék feldolgozásában, míg az unió átlaga 46,4 százalékot mutatott.

Jogos kérdés, hogy a szemét visszaküldése azt jelenti-e az illető országokban, hogy változóban van a hulladékkezelési gyakorlat. Igen is, meg nem is. A régióban egyre inkább tudatára ébrednek a szemét – főleg a műanyag – okozta környezeti és társadalmi problémának, hiszen csak a vak nem látja, hogy a helytelen kezelés szennyezi az ivóvizet, mérgezi a vetést, és légzési rendellenességet okoz. Az óceánokba kerülő műanyagot a nagy testű vízi állatok tápláléknak nézik, s több kiló elfogyasztása után elpusztulnak. Nemegyszer vetett már partra a víz elpusztult bálnákat Thaiföldön és Indonéziában, amelyek gyomrában műanyagot találtak. Ezek a jelenségek arra késztetik a térség országait, hogy visszautasítsák a gazdag országok szemétexportját. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az ázsiai szemétexportnak eddig még a hulladékkereskedelmet szabályozó bázeli egyezmény sem tudta útját állni – emlékeztet a Channel News Asia hírportál. Reményre adhat okot ugyan az egyezmény idén májusi kiegészítése, amely illegálisnak minősíti a feldolgozhatatlan műanyaghulladék exportját a célország egyetértése nélkül. A gond csak az, hogy a világ legnagyobb műanyaghulladék-exportőrének számító Egyesült Államok nem írta alá a megállapodást.

Több ázsiai országban nincs érvényben szigorú hulladékkezelési szabályozás, így konténerszámra érkezhet az illegális hulladékrakomány is a térségbe. Kimutatták, hogy például Indonéziában az importált műanyagszemét egyharmada papírnak címkézve érkezett a kikötőkbe. Ugyanakkor Délkelet-Ázsiában is égető problémát okoznak az egyszer használatos műanyag termékek, s ezek betiltásának vagy korlátozásának alig van jele. Önkéntes nekibuzdulások vannak, de ezeknek igen korlátozott a hatásuk. Thaiföldön például még mindig évi 200 milliárd műanyag zacskó fogy. A térségben a hulladékkezelés is siralmas, a műanyagot többnyire nem választják el a háztartási szeméttől. Ráadásul a szemetelés is kényszerű szokás az infrastruktúra hiányosságai miatt. A kukák kicsik, fedetlenek, és rendszertelenül ürítik őket.

Élelem műanyagért

Műanyaghulladékért élelmet kínál cserébe egy indiai kávézó, amely a jövő hónapban nyílik Ambikapurban. Az első indiai Hulladék kávézó egészséges élelmet fog biztosítani hajléktalanoknak és szegényeknek, valamint bátorítani fogja az embereket arra, hogy tartsák tisztán utcáikat – mondta a város polgármestere a Reuters szerint. India számos államában már betiltották az egyszer használatos műanyagot, de az indiaiak így is 26 ezer tonna műanyaghulladékot termelnek naponta a kormány adatai szerint. A hulladékot gyakran az utcákra, csatornákba öntik. A Hulladék kávézóban egy kilogramm műanyagért egy curryt adnak rizzsel, lencsével és indiai kenyérrel. A polgármester szerint ennyi műanyaghulladék néhány óra alatt összegyűjthető. Fél kilogrammért egy reggeli kapható. Az Ambikapurban 2015-ben bevezetett hulladékgazdálkodást nők irányítják, akik házról házra járva gyűjtik be újrahasznosításra a műanyagot, s a tevékenységgel a várost India egyik legtisztább településévé tették. A település 2015-ben utat épített műanyagból, és 1,2 millió rúpiát keres havonta azzal, hogy a műanyaghulladékot és a papírt eladja magántársaságoknak. Hasonló elgondolásból kiindulva idén egy északkelet-indiai iskolában ingyenessé tették az oktatást a diákok által összegyűjtött műanyaghulladékért cserébe.