Háború a háborúban. A katonai elemzők egyszerűen nem akarnak hinni a híreknek, amelyek arról szólnak, hogy Jemenben megkezdődött a közel-keleti szunnita országok katonai együttműködésének felbomlása. Kilenc állam – Szaúd-Arábia vezetésével – arra szövetkezett, hogy immár fegyveres erővel meggátolja Irán térnyerését az Arab-félsziget déli részén. Ezek elképzelhetetlenül hatalmas vagyonú olajmonarchiák. Az Egyesült Államok is ott áll mögöttük, a legkorszerűbb technikával, fegyverzettel látja el őket. Öt évük volt arra, hogy a jemeni hegylakó síita erőt megleckéztessék, amelyet lenézően csak szandálos harcosoknak minősítettek.
Ehelyett most eljutottak oda, hogy a pár tízezer ellenálló már tucatnyi ballisztikus rakétát képes kilőni szaúdi célpontokra. Aligha kézműves technológiával készítették a rakétáikat, iráni gyártmányúak. Ám hiába az amerikai csúcstechnika a szunniták kezében, ha azzal csak a jemeni lakosság soraiban tudnak kárt okozni. „Az egész jemeni helyzetet nem lehet másként értékelni, mint hogy a szaúdi hadsereg semmire sem való, és égbekiáltóan nagy a stratégiai gondolkodás hiánya” – így lehet összegezni nyugati katonai szakértők véleményét.
Most felemlegetik azokat a példákat, amelyekben szaúdiak nem a bátorságukról tettek tanúbizonyságot. 1979 végén francia csendőröket hívtak be Mekkába a kirobbant iszlamista lázadás elfojtására. 1990 nyarán telesírták a Fehér Házat, hogy az amerikaiak vonuljanak be az országukba, ugyanis Kuvait után Szaddám Huszein iraki diktátor következő áldozata ők lesznek. Aztán nem vettek részt a kicsiny olajállam felszabadításában, ők inkább fizettek, és különben is a nemzetközi szövetség felvonulási területként használta a sivatagi országot.
Öt évvel ezelőtt az akkor 29 éves Mohamed bin Szalmán, azaz MBS, az akkori hadügyminiszter, ma már trónörökös, jól megfontolva választotta ki célként a térség legszegényebb országát, itt kell csapást mérni a Közel-Keleten mindenhol előretörő síita Iránra. Össze is állt a szunniták szövetsége, a katonai együttműködésben főszerepet vitt Rijád és az Egyesült Arab Emírségek. Pillanatok alatt szétbombázzuk az ellenség központjait, aztán csak be kell vonulni, és learatni a babérokat, az irániak jó ideig nem akarnak majd délről borsot törni az orrunk alá – ez volt a „Döntő vihar” fedőnevű katonai akció lényege. Aztán egy hónap után, mikor már látszott, hogy bizony a „vihar” korántsem olyan eredményes, új nevet választottak: „A remény helyreállítása” nevet adták a katonai műveletnek.
