Puha célpontok (2.)

Az iszlám világ 57 állama adja a világ GDP-jének kevesebb mint 8 százalékát, és ha ebből az országcsoportból kivesszük a kőolajban és/vagy földgázban gazdag államok adatait, akkor az eredmény még elszomorítóbb.

A saría szabályai szerint megrendezett esküvő résztvevői egy szarajevói mecset előtt. Új helyzet Boszniában? Fotó: Dado Ruvic

Az 1979-es iráni síita forradalom, ahol a Nyugat és az akkori Szovjetunió is Irakot támogatta Irán ellenében, hatással volt a szunnita államok különböző radikális mozgalmaira is. Így két évvel később Szadat egyiptomi elnök meggyilkolására ugyanúgy, mint az 1990-es évek algériai polgárháborújára. Nem szabad elfelejteni, hogy Algériában a kiírt választások első fordulóját a radikális iszlám szervezetek nyerték meg, mire a hadsereg átvette a hatalmat, és megakadályozta a korábban kiírt második fordulót.

Az arab tavasz sehol sem volt sikeres, eredeti céljait, azaz a társadalom átalakítását sehol sem tudta végrehajtani. Az egyik legkritikusabb helyzet Líbiában volt. Kadhafi meggyilkolása után a polgárháborúban szemben állt és áll egymással a tengerpart és a belső területek, Bengázi és Tripoli. 2014 őszén megjelent az Iszlám Állam is, és több ezer harcosa vett részt a polgárháborúban, az olajexportban és az embercsempészetben.

A saría szabályai szerint megrendezett esküvő résztvevői egy szarajevói mecset előtt. Új helyzet
Boszniában?

Hasonló a helyzet Egyiptomban, ahol a kormány a hadsereg segítségével évek óta fegyveres harcot vív a terrorista szervezetekkel. Tunéziában is teret nyertek a terrorista szervezetek, és a kormány katonai fellépéssel sem tudja a terrormerényleteket megakadályozni. Csak Tunéziából több ezer fő harcolt az iraki és szíriai háborúkban. Ezen országokban a radikális iszlamista csoportok ügyesen kihasználták a kialakult vákuumot, a lakosság elégedetlenségét és a hosszú idő óta megoldatlan társadalmi kérdéseket.

A transzszaharai kereskedelmet is elérte a nemzetközi terrorizmus. A hagyományos évszázados útvonalakat felhasználva folyik a kábítószer- és fegyvercsempészés, valamint az emberkereskedelem. Óriási a profit ezeken az üzleteken, amelyek jelentősen hozzájárulnak a terrorszervezetek támogatásához. Ebben a zónában jelentős a politikai instabilitás, és egyes térségekben a terrorszervezetek – így például a Boko Haram – gyakorolják a hatalmat. A helyzetet csak nehezíti, hogy a volt gyarmattartó hatalmak a térségeket továbbra is félgyarmati sorban tartják. Így viszonylag egyszerű a terrorszervezetek számára az utánpótlás biztosítása. Önálló üzletággá vált a kalózkodás és az embercsempészet, a kábítószer- és a fegyverkereskedelem is.

Egy 2017-es, 38 országra kiterjedő felmérés szerint a lakosság 62 százaléka az Iszlám Állam tevékenységét tekintette a legnagyobb fenyegetésnek. Ezzel az eredménnyel a nemzetközi terrorizmus mint veszély minden más kihívást megelőzött. A kiberveszély, a klímaváltozás, a világgazdaság kihívásai mint veszélyforrások csak ez után következtek.

Magyarországot eddig elkerülte, és remélem, a jövőben is el fogja kerülni a terror. Ennek oka többek között, hogy nem voltak gyarmataink, területünkön kis létszámú, döntően hazánkban iskolázott és vegyes házasságban élő, nagy részben a felső középosztályhoz tartozó muzulmán kisebbség él.

Bár a terror mindenki számára jelent valamit, de még sincs egységes, a világ egészében elfogadott fogalma. Ma több mint száz kifejezést használnak világszerte. Abban egyetértés van, hogy a terror aszimmetrikus hadviselési forma, az állam ellen irányuló nem állami tevékenység.

Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy sokkal könnyebb terrorcselekményeket úgynevezett puha célpontok ellen elkövetni. Ilyenek voltak és maradtak: Afganisztán, Pakisztán, Szíria, Nigéria és a közel-keleti belső gyűrű több állama is.

Jelenleg talán a legfontosabb kérdés az, sikerül-e megakadályozni, hogy a terroristák bármely csoportja tömegpusztító fegyverekhez jusson. Eddig az ilyen jellegű kísérletek megbuktak, de a veszély fennáll. Ha erre sor kerülne, a veszély teljesen más szintre lépne.

Vége