Keleti szál

A kiállításmegnyitóról hazafelé tartva álomba zötykölt a vonat. Újpest és Sződliget között arról álmodtam, hogy a népvándorlás korában élek valahol a Kárpát-medencében. Izgalmas kor lehetett ez az időszak a nagy jövés-menés miatt, de azt már kevésbé tartottam érdekesnek, hogy csecsemőként a fejemet zsugorították, hogy kúpszerű képződménnyé váljon a teteje. Évtizedekkel öregebben varázslószerű, jósnak és kuruzslónak kinéző szerzet a kúpos fejemre csapott, és meglékelte a koponyámat.

A folytatásra nem maradt idő, mert a kalauz felrázott, hogy kéri a jegyeket és bérleteket. Sohasem tudom meg, hogy lóval együtt temettek-e díszes sírba, vagy egyszerűen elhantoltak a halálos kimenetelű lékelés után.

Ennyire azért nem megrázó a Magyar Természettudományi Múzeum új időszaki kiállítása. Az Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig című bemutató az antropológia és az archeogenetika segítségével szerzett, a korral kapcsolatos tudáskockákat, eredettöredékeket mutatja be. A hunok, avarok és magyarok történetéről szóló kiállítás a Magyarságkutató Intézet és a Magyar–Turán Alapítvány közreműködésével valósult meg.

A tárlat nem foglal állást a magyarok és a hunok rokoni kapcsolatáról
Fotó: Teknős Miklós

A tárlat izgalmas témát boncolgat, amelyet „keleti szálként” említenek. Ezzel a szállal lehet és kell is vitatkozni. A tárlat nem foglal állást a magyarok és hunok rokoni kapcsolatáról, az avarokról, a mongolokról és a többi népről. Tudományosan igazolt eredményeket közöl, végtére is a természettudományok múzeumában járunk, nem a fantazmagóriák ködös világában. Az igazolt eredményekből ugyanakkor viszonylag kevés van. Vékony a mezsgye, tudományos és áltudományos nézetek sokasága kíséri a témát.

A tárlatnyitón külön hangsúlyozták, nem akarnak következtetéseket levonni, majd később, pár év múlva, amikor sokkal nagyobb adatállomány áll a rendelkezésükre annak megválaszolására, hogy a magyarság honnan jött, milyen utat járt be.

Három-négy hét alatt született meg a tárlat, ebből következően nem túl bonyolult és cizellált a körítés. Dobozokból emelt fal hullámzik, térdmagasságban idővonal hívja fel a figyelmet arra, hogy melyik év miért volt érdekes a Kárpát-medencében. A dobozinstallációk között tarsolylemezek, fegyverek, lófejjel eltemetett ismeretlen sírja és megannyi koponya, illetve arcrekonstrukció. A régmúlt idők embereit ezek hozzák közelebb, emellett régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciókon mutatják be a honfoglalás kori kultúra egy-egy tárgyi elemét.

Érdekes látni, hogyan lesz egy koponyából hús-vér arc, ami nem egyszerűen a gyurmahengerek véletlenszerű ráragasztását jelenti a koponyára, hanem komoly tudomány. Ezzel a módszerrel a valaha volt emberek hiteles, élethű arcot kapnak. Mi pedig közelebb érezhetjük őket magunkhoz, hiszen könnyebben képzeljük el őket élő személyként, akik hozzánk hasonlóan éltek. Tizenhárom ember arcrekonstrukciója látható, köztük hun és honfoglalás kori férfiak, de híres emberek is, például III. Béla király vagy a kegyetlen gyilkosság áldozatául esett – az újonnan kinevezett főigazgató, Bernert Zsolt szívéhez közel álló, hiszen ő kutatta – macsói Béla Árpád-házi herceg.

A rémálmot okozó mesterséges koponyadeformálás ősi szokás, a történelem előtti időből származik. Valamennyi kontinensen előfordult számos kultúrában. A Kárpát-medencében a hunok érkezésével jelent meg tömegesen – a kiállításon három hun–germán kori egyén koponyatorza látható.

Pár lépéssel odébb a sebészi koponyalékelés, azaz trepanáció nyomai. Gyógyító célú műtéti beavatkozás volt, amelynek során eltávolították az agykoponya egy darabját. A honfoglaló magyaroknál a lékelés a férfiaknál sokkal gyakoribb volt, mint a nőknél és gyerekeknél.A jelképes koponyalékelés ennek enyhébb változata, amikor csak megkaparják az ember fejét, de nem ütnek bele lyukat. Innen a vonatélmény.

A magyarázó szövegekkel bőségesen ellátott bemutató helyreteszi a tárgyak világát. Tájékoztat, eligazít érdekes stílusban. Nem visz el túl sok időt a kiállítás, kihagyni nem érdemes, ha arra járunk.

(Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig. A Magyar Természettudományi Múzeum kiállítása 2019. október 16. és november 18. között látogatható. Helyszín: Budapest, Ludovika tér 2.)