Király trón nélkül

A Habsburgok valójában 645 évig uralkodtak. Nélkülük Európa elképzelhetetlen lenne – európai jelenséggé váltak. Gerő András Hit, illúziókkal című tanulmánykötete az 1914. június 28-i eseményektől kezdve kapcsolódik a családtörténethez, amikor Szarajevóban Gavri­lo Princip szerb diák megölte ­Ferenc Fer­dinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Családtörténet, amely sok millió ember életét megváltoztatta. Hitek, meggyőződések, illúziók más fénytörést kapnak, ha a politikában – vagy a régi idők tágan értelmezett politikájában: a történelemben – jelennek meg. Gerő úgy fogalmaz, a történelem nagy alakítója a hit és az illúzió, tanulmánykötete arról szól, „hogy 1914-ben a politika elhitette az emberekkel: a magyaroknak jó a háború. Arról, hogy 1918-ban úgy vélték: a világháborús vereségnek nem lesznek hosszú távú következményei. Arról, hogy azt gondolták: a történelmi Magyarország megtartható. Arról, hogy egyes magyarok elhitették más magyarokkal: ők a legkiválóbb náció a világon, és mindenkin képesek felülkerekedni. Arról, hogy más hitek nevében hogyan törölték ki a hivatalos emlékezetből az egykoron olyannyira dicsőített királyt. Arról, hogy egy háborús királyhoz milyen teljesíthetetlen elvárásokat fűztek. Arról, hogy egy király képtelen volt felfogni: nincs többé neki szánt trón. És arról is, hogy lehetséges sikeres megújulás, feltéve, ha a hitünktől nem, de illúzióinktól megválunk.”

A kötet javára válik Gerő változatos beszédmódja. Mivel az események nagyjából ismertek, a szerző inkább azt vizsgálja, milyen motivációk vezettek a történésekhez, s ezzel emberi arcot ad a sorsnak. Érvelését erősíti a hatalmas forrásanyag, amellyel dolgozik: lábjegyzetek, képek hitelesítik munkáját, korabeli kiadványokat idéz, hogy érzékeltesse a magyar társadalom hangulatát, de még a sajtón végigtekintve is megmarad az egyes embernél. Kutatásának tárgya, hogy miről tudhatott és miről nem az érdeklődő olvasó, majd színházi előadások rigmusaiból szemezget, figyelve a propaganda hatását az egyszeri nézőre. Ekkorra már a jelenkori olvasó is résztvevője a performansznak: szájtátva figyeli, mi újjal lehet még előrukkolni.

S mert a XX. század tömve volt hitekkel és illúziókkal, Gerő sem fogy ki a történetekből. Az előszóban ókori történetíró hangján szól, aki mérlegre teszi az állandót és esetlegest a változó időben. Alapgondolata, hogy az elbizakodottság pusztulást hoz arra, aki a hübrisz, a gőg bűnébe esik. Aztán hangnemet vált: megjelenik az irónia és az önirónia is eszköztárában, máskor maró gúnnyal szól, ami izgalmas dinamizmust ad okfejtésének. Kurucos hangot azért senki se várjon a Habsburg Történeti Intézet igazgatójától: „A Nagy-Magyarország, Szent István-i Magyarország – vagy hívjuk, ahogy akarjuk – 1541-től, az ország három részre szakadásától fogva nem létezett területi egységként. […] A Habsburgokkal történő kiegyezés hozta létre, és a Habsburg Birodalom felszámolásával lett vége. Ugyanazok a magyarok, akik a Habsburg Birodalom utolsó létformája által biztosított Nagy-Magyarországot természet adta, istenadta hazájuknak tekintették, rendszerint undorral vagy éppen elutasítóan viszonyultak a dinasztiához.” Talán Rákóczi miatt, talán Világos okán, mert már akkor is létezett egy haza a magasban? Persze sok-sok hittel, vággyal, illúzióval…

Gerő logikusan felépített, az emberi érzelmekre is apelláló olvasmánya együtt gondolkodásra sarkallja az olvasót. Alapállása szerint nem kell hogy önhittséggel töltsön el bennünket, ha jobban tudjuk is, mi történt: nem vagyunk okosabbak, mint az egykoriak, csak később élünk. S hogy mik a távlatok? Habsburg Ottó a maga bölcsen ironikus módján egyszer azt nyilatkozta: „A mi családunk majd 700 éven át uralkodott itt-ott Európában. Ez az utóbbi 80–90 év lehet, hogy csak egy intermezzo.”

(Gerő András: Hit, illúziókkal. Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2019, 280 oldal. Ára: 3500 forint)